„… imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje...” 2Thessz 3,1–5
1 És végül, testvéreim, imádkozzatok értünk, hogy terjedjen az Úr igéje, és úgy dicsőítsék, ahogyan nálatok is, 2 és hogy megszabaduljunk az elvetemült és gonosz emberektől: mert nem mindenkié a hit. 3 De hűséges az Úr, aki megerősít titeket, és megőriz a gonosztól. 4 Bizalmunk van az Úrban irántatok, hogy amit elrendelünk, azt megteszitek, és meg is fogjátok tenni. 5 Az Úr pedig irányítsa szíveteket Isten szeretetére és Krisztus állhatatosságára.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Pál arra kéri a gyülekezetet, hogy imádkozzanak az evangéliumot hirdető szolgálatáért. Az evangélium hirdetése mindig is egy közösség ügye. Nem magányos hősökről van itt szó, hanem azokról a névtelenekről, akik imádságban folyamatosan tusakodnak azért, hogy a szívek megnyíljanak, befogadják a Krisztusról szóló jó hírt és dicsőítsék a feltámadott Urat. Erre hív minden hívőt ma is az Úr, hogy imádkozzanak, hogy „terjedjen az Úr igéje”.
RÉ21 798 RÉ 89
Zsoltárének | 807 | Áldd, lelkem, Istened
„Nem ad bizodalmat istenfélelmed…?” Jób 4
1 Megszólalt a témáni Elífáz, és ezt mondta: 2 Talán terhedre van, ha beszélni próbálok hozzád, de ki tudja itt magába fojtani a szót? 3 Hiszen másokat intettél, és a lankadt kezeket erősítetted. 4 A botladozót szavaid talpra állították, és a roskatag térdeket megerősítetted. 5 Most, hogy rajtad a sor, ellankadtál? Téged ér csapás, és megzavarodsz? 6 Nem ad bizodalmat istenfélelmed, és reménységet feddhetetlen életed? 7 Emlékezz csak: elpusztult-e valaki ártatlanul, és irtottak-e ki valahol becsületes embereket? 8 Ahogyan én láttam, mindenki azt aratja, aminek felszántott: hamisságot és vészt, ha egyszer azt vetett. 9 Isten leheletétől elpusztulnak, haragja szelétől semmivé lesznek. 10 Elhallgat a hím oroszlán, nem bömböl többé, és kitörnek a fiatal oroszlán fogai. 11 Elpusztul a hím oroszlán, mert nincsen zsákmánya, és elszélednek a nőstények kölykei. 12 Titokzatos szavak jutottak el hozzám, suttogásukat épp csak felfogták füleim, 13 éjszakai látomásoktól felizgatva, amikor mély álom száll az emberekre. 14 Rettegés és reszketés fogott el engem, és rettegés töltötte el minden porcikám. 15 Szellő simította végig az arcomat, felborzolódott a szőr testemen. 16 Megáll, de nem ismerem fel, amit látok. Egy alak van a szemem előtt, halk hangot hallok: 17 Igaz-e Isten előtt a halandó? Alkotója előtt tiszta-e az ember? 18 Hiszen szolgáiban sem bízhat meg, angyalaiban is talál hibát. 19 Hát még azokban, akik agyagházban laknak, amelynek alapja porban áll! Szétmorzsolják őket, mint a molyt, 20 reggeltől estére összezúzzák őket, elmúlnak örökre anélkül, hogy bárki észrevenné. 21 Összeomlik sátruk, meghalnak bölcsesség nélkül.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(6) „Nem ad bizodalmat istenfélelmed…?” (Jób 4)
Jóbot meglátogatta három barátja, vigasztalni próbálják őt (4–27). Elífáz, Bildád és Cófár egymás után szólalnak meg, közben Jób mindegyiküknek külön válaszol. Két teljes kör fut majd le így, ami a maga fegyelmezettségével azt sugallja, az emberi értelem átlátja a szenvedés okát. Ám az utolsó kör már csonka: Bildád itt csak röviden beszél, Cófár pedig nem is jut már szóhoz. Ez világosan jelzi, az emberi érvek előbb-utóbb elfogynak, megnyugtató válaszokat csak magától Istentől remélhetünk. Elífáz szól tehát elsőként. Szavainak lényege: ártatlanul senki sem szenved, így Jób bajai mögött is valami bűnnek kell állnia. Majd egy prófétai kijelentésre hivatkozva mondja el, Isten előtt senki sem bűntelen, burkoltan pedig a bölcsesség hiányával vádolja meg Jóbot. Elífáz nem tudhatja, hogy az 1–2. fejezetben Isten a Sátán előtt is feddhetetlennek ismerte el őt. Ám általánosságban igaz, amit Elífáz mond, még ha nem magyarázza is meg Jób súlyos szenvedéseit: bűnösök vagyunk, akik az önzésre és a szeretetlenségre hajlunk, s az embernek ezért kell elhordoznia itt, a földön a mulandóságot (lásd 1Móz 3). Boldog, akit Krisztus érdeméért igaznak nyilvánított az Úr, és mennyei testben örök életet készített neki!
