„… fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek.” 2Thessz 3,6–18
6 Testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztus nevében parancsoljuk nektek, hogy tartsátok távol magatokat minden olyan testvértől, aki tétlenül és nem a tőlünk átvett hagyomány szerint él. 7 Mert magatok is tudjátok, hogyan kell követnetek minket; hiszen mi nem tétlenkedtünk közöttetek, 8 nem éltünk senkinél ingyenkenyéren, hanem fáradsággal és vesződséggel dolgoztunk éjjel és nappal, nehogy valakit is megterheljünk közületek. 9 Nem azért, mintha nem volna meg a jogunk erre, hanem azért, hogy önmagunkat állítsuk elétek követendő példaként. 10 Mert akkor is, amikor nálatok voltunk, azt parancsoltuk nektek: ha valaki nem akar dolgozni, ne is egyék. 11 Mert halljuk, hogy némelyek tétlenül élnek közöttetek, nem dolgoznak, hanem haszontalan dolgokat művelnek. 12 Az ilyeneknek pedig megparancsoljuk, és a lelkükre kötjük a mi Urunk Jézus Krisztusban, hogy csendben dolgozva, a maguk kenyerén éljenek. 13 Ti pedig, testvéreim, ne fáradjatok bele a jó cselekvésébe. 14 Ha pedig valaki nem engedelmeskedik levélbeli intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön. 15 De ne tekintsétek ellenségnek, hanem intsétek, mint testvéreteket. 16 Maga a békesség Ura adjon nektek mindig minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 17 A köszöntést én, Pál, saját kezemmel írom: ez a hitelesítő jel minden levelemen, így írok. 18 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Mi a célja az evangélium hirdetésének? Isten dicsősége, és a nem a prédikátor megélhetése. Pál tudja, hogy bár lenne joga megterhelni a gyülekezetet, mégsem teszi, mert egyrészt nem akarja az evangéliumot ezzel is akadályozni, másrészt példát ad a gyülekezetnek, hogy a tétlenség és az ingyen kenyér nem Isten szerint való. Legyen bárki bármilyen pozícióban is, a tisztességes munka még hitelesebbé teszi az evangélium hirdetését.
RÉ21 845 RÉ 472
Bizalom Istenben | 743 | Mit Isten akar énvelem
„…boldog az az ember, akit Isten megfedd!” Jób 5
1 Kiálts csak! Válaszol-e valaki? Melyik szenthez fordulsz? 2 Mert az ostobát megöli a bosszúság, és a balgát halálba kergeti a heveskedés. 3 Én magam láttam, hogy egy ostoba gyökeret vert, de hirtelen elkorhadt a lakóhelyén. 4 Távol van fiaitól a segítség, eltapossák őket a kapuban, nem menti meg senki. 5 Learatott gabonáját megeszi az éhező, még ha tövisek közé rejti is; vagyona után liheg a szomjazó. 6 Nem a porból támad a hamisság, és nem a földből sarjad ki a vész, 7 hanem az ember maga szüli a vészt, melynek szikrái a magasba szállnak. 8 De én az Istenhez fordulnék, Istenre bíznám az ügyemet, 9 aki hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 10 Esőt ad a föld színére, vizet bocsát a mezőkre. 11 Magasra emeli az alant levőket, a gyászolókat oltalmazza segítsége. 12 A ravaszkodók terveit meghiúsítja, nem alkot kezük maradandót. 13 Saját ravaszságukkal fogja meg a bölcseket, és a cselszövők terve meghiúsul. 14 Nappal is sötétben botorkálnak, tapogatóznak délben is, mint éjjel. 15 Megszabadítja szájuk fegyverétől, az erős kezéből a szegényt. 16 Így lesz reménysége a nincstelennek, a csalárdság pedig elnémul. 17 Bizony boldog az az ember, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! 18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. 19 Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem. 20 Éhínségben megment a haláltól, háborúban a fegyveres kéztől. 21 Nyelvek ostorától rejtve leszel, nem kell félned, hogy pusztulás szakad rád. 22 Nevetsz a pusztuláson és az éhínségen, nem kell félned a vadállatoktól, 23 mert a mező kövei is szövetségeseid, és a mezei vadakkal is békében élsz. 24 Megéred, hogy békesség lesz sátradban, otthonodat vizsgálva semmiben sem lelsz hiányt. 25 Megéred, hogy sok utódod lesz, és sarjadékod annyi, mint földön a fű. 26 Érett korban térsz a sírba, ahogy a kévéket a maguk idejében betakarítják. 27 Ezt kutattuk ki, így van ez! Hallgass rá, és jól jegyezd meg!
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(17) „…boldog az az ember, akit Isten megfedd!” (Jób 5)
Elífáz azzal vádolja Jóbot, hogy elfordult a bölcsességtől, „ostoba” és „balga” módon viselkedett, ezzel vonva magára a csapásokat. Ám e csapások célja az atyai fenyítés, amellyel Isten az övéit igyekszik idejében figyelmeztetni. Ezt alázattal, sőt „boldogan” el kell hordozni, nem lázongani ellene. Mert aki ezt teszi, annak Isten újra jóra fordítja a sorsát: „Bizony boldog ember az, akit Isten megfedd! A Mindenható fenyítését ne vesd meg! Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de keze meg is gyógyít. Hatszor is megment a nyomorúságból, hetedszer sem ér veszedelem.” (17k.). A Példabeszédek ugyanígy biztatja olvasóit (Péld 3,11), az Újszövetség pedig, idézve azt, szintén megerősíti Elífáz szavait: „»Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.« Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít meg az apja? … testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?” (Zsid 12,4–9) Elífáz tehát igazat mond, a tanácsa megszívlelendő – csak Jób helyzetében nem helyénvaló.
