„… tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért” 1Tim 2,1–7
1 Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, 2 a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben. 3 Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, 4 aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. 5 Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, 6 aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében. 7 Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.
Bibliaolvasó Kalauz – Literáty Zoltán igemagyarázata
Két fontos dologra tanít Pál ebben az igében. Először is imádkoznunk kell a feljebbvalókért, függetlenül attól, hogy szimpatikusak-e nekünk vagy sem. Az imádság célja, hogy jó rendet tartsanak fenn, mert békés körülmények között az evangélium terjedhet. Ugyanakkor az ige arra is tanít, hogy ne bálványozzuk a feljebbvalóinkat, azaz tudjuk mi is, amit a zsoltáros ír: „Ne bízzatok az előkelőkben, egy emberben sem, mert nem tud megtartani” (146,3). Csak egy közbenjáró van, Krisztus. Egyedül ő tud megtartani.
RÉ21 334 RÉ 475
Zsoltárének | 729 | Védelmezz, Istenem
„Nem veti meg Isten a feddhetetlent…” Jób 8
1 Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta: 2 Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde? 3 Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot? 4 Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik. 5 De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz, 6 ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért. 7 Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel. 8 Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák! 9 Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön. 10 Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak! 11 Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás? 12 Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb. 13 Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész. 14 Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló. 15 Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni. 16 Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen, 17 gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is, 18 de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak! 19 Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből. 20 Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket. 21 Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással. 22 Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(20) „Nem veti meg Isten a feddhetetlent…” (Jób 8)
Bildád, a második barát Jóbot türelmes várakozásra inti. Hiszen a bűnösök virulhatnak ugyan ideig-óráig, de őket egyszer csak utoléri a megérdemelt végzetük. Nem így az igazak: ha szenvedés éri is őket, Isten végül kimenti a bajból és mindenért kárpótolja őket. Jób gyermekei kapcsán azonban Bildád meglepő dolgot állít: azt, hogy őket az Úr saját bűneikért büntette meg. Ám mivel Jób szerette őket, a haláluk Jóbnak is szenvedést okoz. Így járhatnak az igazak, mondja Bildád, ha Isten igazságos. Jézus az utolsó ítélet kapcsán a búza és a konkoly példázatában éppen ezért intette türelemre a tanítványait (Mt 13,24–30). Ha a búzatáblában a búza közül megpróbálnánk kitépni a gyomokat, félő, hogy a gyomokkal együtt kiszaggatnánk jó pár búzatövet is – ugyanígy, ha Isten idő előtt hajtaná végre a világ megtisztítását, a bűnösökön kívül az igazaknak is sokat kellene szenvedniük. Ezért hozza fel napját az Úr „jókra és gonoszokra egyaránt”, és vár az utolsó napig az igaz ítélettel. Nem érdemes tehát Isten igazságosságát követelni addig a napig sem Jóbnak, sem nekünk: milyen jó, hogy atyai irgalma legyőzi az igazságosságát!
