„… a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.” 1Tim 2,8–15
8 Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül. 9 Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával, 10 hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel. 11 Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal. 12 A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben. 13 Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután, 14 és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe. 15 Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.
Bibliaolvasó Kalauz – Kónya Ákos igemagyarázata
Szakaszunkban a férfiak felelősségéről olvasunk. A mi feladatunk a kitartó imádság, könyörgés a társunkért. Ha az erősebb fél a helyén van, csak akkor lehet megérteni azt, amit a gyengébb társ öltözködéséről, jó cselekedeteiről ír az ige. Léteznek mozgalmak is, amelyek férfiak számára adnak lehetőséget, hogy egymást bátorítsák, segítsék. A teremtési rend és sorrend fontos. Emellett sajnos létezik az Istentől való elfordulási rend is. A Biblia nagyon reális ebben, kérhetjük, hogy ezt is el tudjuk fogadni.
RÉ21 32 RÉ 32 • IÉ Jn 1,35–51 • Zsolt 32
Dicséret | 251 | Úr lesz a Jézus mindenütt
Heti zsoltár | 109 | Ó, Úr Isten, én dicsőségem
„…hogy is lehetne az embernek igaza…?” Jób 9
1 Ekkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Igaz, tudom, hogy így van: hogy is lehetne igaza az embernek Istennel szemben? 3 Ha kedve támadna vele perbe szállni, ezer kérdés közül egyre sem tudna válaszolni. 4 Bölcs szívű és hatalmas erejű ő: ki tudna ellene szegülve épségben maradni? 5 Hegyeket mozdít el, és nem tudják, hogy ő forgatta föl haragjában. 6 Kimozdítja helyéből a földet, oszlopai is belerendülnek. 7 Ha parancsol a napnak, nem ragyog fel, és pecséttel zárja le a csillagokat. 8 Egymaga feszítette ki az eget, lépdel a tenger hullámhegyein. 9 Ő alkotta a Nagy Medvét és a Kaszáscsillagot, a Fiastyúkot és a Dél csillagait. 10 Hatalmas dolgokat művel kikutathatatlanul, csodás dolgokat megszámlálhatatlanul. 11 Elvonul fölöttem, de nem látom, elsuhan, de nem veszem észre. 12 Ha elragad valamit, ki akadályozhatja meg? Ki mondhatja neki: Mit teszel? 13 Isten nem fogja vissza haragját, meghunyászkodnak előtte Rahab segítői is. 14 Hát én hogy felelhetnék meg neki, hogy találhatnék megfelelő szavakat ellene? 15 Ha igazam volna, sem ellenkezhetnék vele; mint bírámhoz, könyörögnöm kellene. 16 Ha kiáltanék és válaszolna, akkor sem hinném, hogy figyel hangomra. 17 Hiszen viharral kerget engem, ok nélkül szaporítja sebeimet. 18 Nem hagyja, hogy lélegzethez jussak, keserűséggel tölt el engem. 19 Az erőszakra azt mondja: Nálam nincs erősebb! A törvénykezésre pedig: Ki merne bevádolni engem? 20 Ha igazam lenne is, bűnösnek mondana szája, ha feddhetetlen lennék is, hamisnak tartana. 21 Feddhetetlen vagyok! Nem törődöm magammal, megvetem az életemet. 22 Már úgyis mindegy, kimondom tehát: Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt. 23 Ha ostora hirtelen megöl valakit, ő csak gúnyolódik az ártatlan kétségbeesésén. 24 Bűnös ember kezébe jut az ország, elfedi a bírák arcát. Ki teszi ezt, ha nem ő? 25 Napjaim gyorsabbak a futárnál, elszaladnak, nem látnak semmi jót. 26 Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára. 27 Ha ezt mondom: El akarom felejteni panaszomat, vidámra akarom változtatni arcomat, 28 megborzadok sok fájdalmamban. Tudom, hogy nem tartasz ártatlannak. 29 Ha tehát bűnös vagyok, minek fárasszam magam hiába? 30 Ha hóban mosakodnám is, ha lúggal tisztítanám is kezemet, 31 akkor is sárba taszíthatsz, még ruháim is utálnának engem. 32 Mert ő nem ember, mint én, akinek azt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! 33 Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét. 34 Ha levenné rólam vesszejét, és rettentése nem ijesztene, 35 akkor beszélnék, és nem félnék tőle, hiszen erre magamtól semmi okom sincsen.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(2) „…hogy is lehetne az embernek igaza…?” (Jób 9)
Jób második válaszában elismeri Isten hatalmát, mint amihez semmi sem fogható: ő a teremtéskor legyőzte a káosz erőit, és azóta is azt tesz a világgal, amit akar. Ám szerinte Isten nem igazságos, hiszen ő ártatlan, de nincs az a hatalom vagy törvényszék, amely Istent elszámoltathatná: „Mert ő nem ember, mint én, akinek ezt felelhetném: Vigyük bíró elé a vitánkat! Nincs is köztünk döntőbíró, aki mindkettőnkre rátehetné kezét.” (32k) Nincs hát vele szemben esélye a halandónak, előtte csak megalázkodni lehet. Jób mégsem ezt teszi, hanem dacosan kimondja, amit gondol: „Véget vet feddhetetlennek és bűnösnek egyaránt.” (22) Istent valóban nem tudjuk elszámoltatni, hiszen nincs magasabb bírói fórum nála. Ám nagyobb bölcsesség és tisztább szeretet sincs az övénél! Ha itt a földön nem látjuk is át mindennek az okát, feltárja majd ezt előttünk azon a napon, amikor elé kell majd állunk. Akkor megértjük majd a terveit, felismerjük a jóságát, átérezzük végtelen szeretetét, és a mennyei seregekkel együtt boldogan magasztaljuk őt. Mert ott lesz a jobbján Krisztus, szeretett fia, aki maga is megjárta a kereszt kínjait, és maga mellé ülteti azokat, akik, ha kétségek között is, de elfogadták az Atya akaratát.
