„...Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal” 1Tim 5,1–16
1 Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet, 2 az idősebb asszonyt mint anyádat, a fiatalabbat mint húgodat: teljes tisztasággal. 3 Az özvegyasszonyokat, akik valóban özvegyek, tiszteld. 4 Ha pedig egy özvegyasszonynak vannak gyermekei vagy unokái, akkor ezek először azt tanulják meg, hogy saját családjukról istenfélő módon gondoskodjanak, és hálájukat szüleik iránt így róják le, mert ez kedves Istennek. 5 A valóban özvegy és magára maradt asszony pedig Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal. 6 A kicsapongó pedig már életében halott. 7 Ezekről a dolgokról is rendelkezzél, hogy feddhetetlenek legyenek. 8 Ha pedig valaki övéiről és főként háza népéről nem gondoskodik, az megtagadja a hitet, és rosszabb a hitetlennél. 9 Az özvegyasszonyok közé csak olyat szabad bejegyezni, aki nem fiatalabb hatvanévesnél, aki egy férfi felesége volt, 10 aki mellett jó cselekedetei tanúskodnak: gyermekeket nevelt fel, vendégszerető volt, a szentek lábát megmosta, elesetteken segített, mindenféle jó cselekedetre kész volt. 11 A fiatalabb özvegyeket pedig ne jegyezd be, mert ha feltámad bennük a vágy, hogy férjhez menjenek, elfordulnak Krisztustól. 12 Ezek ítéletet vonnak magukra, mert előző fogadalmukat megszegték. 13 Ráadásul semmittevők is, akik megszokták, hogy házról házra járjanak, de nemcsak semmittevők, hanem fecsegők is, a más dolgába avatkoznak, és olyanokat beszélnek, amilyeneket nem kellene. 14 Azt akarom tehát, hogy a fiatalabb özvegyek menjenek férjhez, szüljenek gyermekeket, vezessenek háztartást, és ne adjanak semmi alkalmat az ellenségnek a gyalázkodásra. 15 Mert egyesek már a Sátánhoz hajlottak. 16 Ha egy hívő asszonynak özvegyasszony hozzátartozói vannak, segítse őket, ne terheljék a gyülekezetet, hogy az a valóban özvegyeket segíthesse.
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
Timóteusnak úgy kell a gyülekezetre tekintenie, mint egy nagy családra, ahol Krisztus szolgájaként az ő lelkigondozói felelőssége a tagok bátorítása, buzdítása, valamint intése. A hívek közösségében Krisztus a családfő, és a hívő ember e család tagjaként nemcsak özvegyen, hanem házasként, illetve egyedülállóként is, nemcsak idős korban, hanem fiatalon is „...Istenben reménykedik, és kitart a könyörgésben és imádkozásban éjjel és nappal” (5).
RÉ21 123 RÉ 123 • IÉ Ézs 43,1–7 • Zsolt 123
Dicséret | 252 | Hálás szívvel áldunk
Heti zsoltár | 3 | Ó, mely sokan vannak
„Most is van tanúm a mennyben…” Jób 16
1 Akkor megszólalt Jób, és ezt mondta: 2 Ilyesfélét eleget hallottam. Nyomorúságos vigasztalók vagytok mindnyájan! 3 Vége lesz-e már az üres beszédnek? Vagy mi bajod van, hogy így válaszolsz? 4 Én is tudnék úgy beszélni, mint ti, csak volnátok az én helyemben! Tudnék én is szép szavakat mondani nektek, csóválhatnám gúnyosan a fejemet. 5 Szavaimmal erősíthetnélek titeket, ajkaim részvétével nyugtatgatnálak. 6 Attól, hogy beszélek, nem enyhül fájdalmam, de ha abbahagyom, akkor sem múlik el; 7 mostanra teljesen kimerített. Elpusztítottad egész családomat. 8 Megragadtál! Tanúvá lett, ellenem támadt, engem vádol elesett állapotom. 9 Haragja marcangolt és üldözött engem. Fogait csikorgatja ellenem, villogó szemekkel néz rám ellenségem. 10 Feltátották ellenem szájukat, gyalázkodva arcul vertek, együtt vonulnak ellenem. 11 Isten kiszolgáltat engem az álnokoknak, és a bűnösök kezébe juttat. 12 Nyugalomban éltem, de ő összetört. Nyakon ragadott, és szétzúzott, céltáblának használt engem. 13 Mindenfelől záporoznak nyilai; felhasítja veséimet kíméletlenül, epémet kiontja a földre. 14 Rést rés után tör rajtam, és rám rohan, mint valami hős. 15 Varrott zsákruhát húztam a bőrömre, porba hajtottam büszkeségemet. 16 Arcom a sírástól kivörösödött, szempilláimon a halál árnyéka ül. 17 Pedig nem tapad kezemhez erőszak, és imádságom tiszta. 18 Föld, ne fedd be véremet, ne némuljon el segélykiáltásom! 19 Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban. 20 Saját barátaim csúfolnak! Könnyek között tekintek Istenre, 21 hogy igazolja a férfiút Istennél, és az embert felebarátjával szemben. 22 Mert ez a néhány esztendő eltelik, és én nem térek vissza az ösvényről, amelyen elmegyek.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(19) „Most is van tanúm a mennyben…” (Jób 16)
Elífáz vádjaira Jób hasonló szavakkal válaszol. A barátok „nyomorúságos vigasztalók”, akik „kivonulnak ellene”, „feltátják ellene szájukat”, és „gyalázkodva arcul verik” (10). De Istent sem kíméli: kegyetlen harcosként írja le, aki a nyilaihoz élő céltáblaként használja őt. És mégis, barátaival szemben arra kéri Istent, igazolja őt (20). Ábel vérét nem fedte el a föld, s az igazságért kiáltva Isten elé jutott (1Móz 4,10). Ugyanígy Jób is azt reméli, ártatlansága egyszer majd bizonyításra lel, mert Isten végül meghallja vérének segélykiáltását, és vádlóival szemben az ő pártjára áll. Róla mondja Jób reménykedve: „Most is van tanúm a mennyben, és kezesem fenn a magasságban.” (18k.) Nekünk is van „tanúnk” és „kezesünk” a mennyben: Jézus Krisztus, aki vállalta értünk a szenvedést és a meg nem érdemelt halált. Ő „az Ámen, a hű és igaz tanú” (Jel 3,14), aki az Atyától visszakapta az életét, felment a mennybe, ott ül a jobbján, és szüntelenül közbenjár érettünk (Róm 8,34). Mennyivel több ez, mint a saját kínjaink, és mennyivel jobb ez, mint a magunk igazsága! S ha életünk végén ő igazol minket az Atya előtt, az új és örök életet jelent, amelyben miénk lesz megváltásának teljes gazdagsága!
