„Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset” 1Tim 6,17–21
17 Azoknak pedig, akik e világban gazdagok, parancsold meg, hogy ne legyenek gőgösek, és ne a bizonytalan gazdagságban reménykedjenek, hanem Istenben, aki megélhetésünkre mindent bőségesen megad nekünk. 18 A gazdagok tegyenek jót, legyenek gazdagok a jó cselekedetekben, adakozzanak szívesen, javaikat osszák meg másokkal, 19 gyűjtsenek maguknak jó alapot a jövendőre, hogy elnyerjék az igazi életet. 20 Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset. Fordulj el a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől, 21 amelyeket egyesek elfogadva eltévelyedtek a hittől. A kegyelem veletek!
Bibliaolvasó Kalauz – Pótor Imre igemagyarázata
Hangzik az újabb felszólítás: „Timóteus, őrizd meg a rád bízott kincset” (20). Ez a kincs az evangélium igazsága, amit „...a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédek” (20) támadnak és megcáfolnak. A bankba tett pénzhez hasonlóan a keresztyén hit igaz tanításait teljes egészében és érintetlenül kell megőrizni, határozottan elutasítva a tévtanításokat és a meddő vitatkozásokat, amelyek az evangélium üzenetének megváltoztatására törekednek.
RÉ21 52 RÉ 52
Napi ének | 752 | Jöjj, élő víz
„…tönkretette /.../ a nincsteleneket.” Jób 20
1 Megszólalt a naamái Cófár, és ezt mondta: 2 Azért kényszerít ingerültségem feleletre, és amiatt van nyugtalanság bennem, 3 mert megszégyenítő kioktatást hallok. De értelmes lelkem megadja a választ. 4 Tudod-e azt, hogy ősidőktől fogva, amióta csak ember került a földre, 5 a bűnösök vigadozása nem tarthat sokáig, és az elvetemültek öröme csak egy pillanat? 6 Ha az égig nőne is büszkesége, és a felleget érné is feje, 7 semmivé lesz örökre, mint a ganéj, és akik látták, majd ezt kérdik: Hová lett? 8 Elrepül, mint az álom, és nem találják. Eltűnik, mint az éjszakai látomás. 9 Nem ragyog már rá senkinek a szeme, lakóhelyén többé nem törődnek vele. 10 Fiai a nincstelenek kedvében járnak, mert megszerzett vagyonát vissza kell szolgáltatnia. 11 Ha ifjúi erőtől duzzadtak is tagjai, az vele együtt a porba hanyatlik. 12 Ha édes szájában a gonoszság, és nyelvével szopogatja azt, 13 ha sajnálja lenyelni, és ínyénél tartogatja, 14 eledele átváltozik gyomrában, viperaméreggé lesz benne. 15 Gazdagságot nyelt, de kihányja, hasából is kihajtja az Isten. 16 Vipera mérgét szívja, áspiskígyó marása gyilkolja meg, 17 hogy ne gyönyörködjék a folyóvizekben, a tejjel és mézzel folyó patakokban. 18 Vissza kell hogy adja, amit felhalmozott, nem élvezheti, felvásárolt vagyonának sem tud majd örülni. 19 Hiszen tönkretette, cserbenhagyta a nincsteleneket. Házat rabolt, de nem építheti majd tovább. 20 Mivel gyomra nem tudta, mi az elég, értékeit nem mentheti meg. 21 Falánksága semmit sem hagyott meg, ezért nem lesz tartós a jóléte. 22 Bár nagy bőségben él, szorult helyzetbe jut, egyszerre sújt le rá az összes nyomorúság. 23 Amikor meg akarja tölteni a hasát, rábocsátja izzó haragját, záporként hullatja rá evés közben. 24 Amikor vasfegyver elől menekül, ércíjjal lövik át. 25 Kirántja, és kijön a hátából, csillogó nyíl az epéjéből. Rémület fogja el. 26 Sűrű sötétség lesz az osztályrésze, tűz emészti meg, amelyet nem ember szított. Aki sátrában megmaradt, azt is veszedelem éri. 27 Leleplezi bűnét az ég, és ellene támad a föld. 28 Házának jövedelmét elhurcolják, szétfolyik Isten haragja napján. 29 Ezt kapja a bűnös ember osztályrészül az Istentől, ezt örökli beszédéért Istentől.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(19) „…tönkretette […] a nincsteleneket.” (Jób 20)
Cófár hevesen ismétli meg a barátok véleményét: a bűnösök jóléte csak ideig-óráig tarthat, Isten igazságos ítélete végül utoléri őket. Kezdettől sejteni lehet, hogy itt Jóbot is közéjük sorolja, ez nyilvánvaló lesz abból, hogy a bűnt az Isten elleni beszéddel azonosítja (29). Ám ezen túl Cófár a nincstelenek elnyomását is súlyos bűnnek tartja (19), ami egybevág a Szentírás tanításával. Mózes öt könyve tiltja a szegények elnyomását, és igyekszik gondoskodni róluk. A próféták számonkérik a népen az árvák, özvegyek és a jövevények sorsát, és meghirdetik a kizsákmányolóik felett az ítéletet. Jézus vándorló prédikátorként maga is szegény volt, a szegényeket nevezte boldognak, tanításával és csodáival is elsősorban feléjük fordult, de a tanítványai is mindent feladtak, hogy követhessék őt. Tanítása szerint az utolsó ítélet során aszerint fog megítélni minket, hogy a nélkülözőben, a betegben és a kirekesztettben észrevettük-e a felebarátot, és tettünk-e valamit azért, hogy enyhítsük a baját. Sőt, mondja Jézus, bennük őt magát ismerhetjük fel: „Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg” (Mt 25,40).
