„… az utolsó napokban nehéz idők jönnek” 2Tim 3,1–9
1 Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők jönnek. 2 Az emberek ugyanis önzők, pénzsóvárak lesznek, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók, szüleikkel szemben engedetlenek, hálátlanok, szentségtelenek, 3 szeretetlenek, kérlelhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, féktelenek, jóra nem hajlandók, 4 árulók, vakmerők, felfuvalkodottak, akik inkább az élvezeteket szeretik, mint Istent. 5 Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől. 6 Mert ezek közül valók azok, akik belopakodnak a házakba, és rabul ejtik a bűnökkel terhelt és sokféle vágytól űzött asszonykákat. 7 Ezek mindig tanulnak, de az igazságot sohasem ismerik meg. 8 Ahogyan Jannész és Jambrész ellenszegültek Mózesnek, úgy álltak ellent az igazságnak ezek a megromlott értelmű, hit szempontjából megbízhatatlan emberek is. 9 De nem jutnak messzire, mert esztelenségük nyilvánvaló lesz mindenki előtt, mint ahogy amazoké is az lett.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Alig hisz az ember a szemének! Az első négy vers mintha csak ma íródott volna. Tényleg itt vannak a végidők? A keresztyén ember számára az utolsó napok váratlanul jönnek el, mert annak idejét mi sem tudjuk. Váratlanul, de nem készületlenül érnek bennünket, mert az Úr felkészít rájuk. Nekünk, mai Timóteusoknak az a feladatunk, hogy az igazság hirdetésével addig is helyes úton vezessük a keresőket.
RÉ21 36 RÉ 36
Napi ének | 775 | Jézus a mi oltalmunk, erősségünk
„Hadd tanítsalak [...] Isten hatalmáról!” Jób 27
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2 Az élő Istenre mondom, aki megfosztott igazamtól, és a Mindenhatóra, aki megkeserítette lelkemet, 3 hogy amíg csak lélegzem, és Isten lehelete van bennem, 4 nem szól ajkam álnokságot, nem mond nyelvem hamisságot. 5 Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. 6 Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret. 7 Úgy járjon ellenségem, mint a bűnös ember, és aki ellenem támad, mint az álnok. 8 Mert van-e reménye az elvetemültnek, ha véget vet neki Isten, és számon kéri tőle életét? 9 Meghallgatja-e Isten a kiáltását, amikor végszükségbe kerül? 10 Lelheti-e örömét a Mindenhatóban? Segítségül hívhatja-e bármikor az Istent? 11 Hadd tanítsalak benneteket Isten hatalmáról! Nem tartom titokban a Mindenható tervét. 12 Hiszen mindnyájan látjátok! Miért beszéltek hát hiábavalóságot? 13 Ez jut a bűnös embernek Istentől, ilyen örökséget kapnak az erőszakoskodók a Mindenhatótól: 14 Ha sok gyermeke lesz is, fegyver vár rájuk, a kenyérnek is szűkében lesznek utódaik. 15 Maradékukat dögvész viszi sírba, özvegyei nem siratják őt. 16 Ha annyi ezüstöt halmozna is fel, mint a por, és úgy rakná egymásra ruháit, mint más a vályogtéglát: 17 összehordta, de az igazak öltik majd magukra, az ezüstön pedig az ártatlanok osztoznak. 18 Háza, amelyet épített, mint a molyfészek, vagy mint a lombsátor, melyet a csősz készít. 19 Gazdagon fekszik le, de többé ezt nem teszi: mire fölnyitja szemét, már nem lesz semmije. 20 Rémület lepi meg, mint az árvíz, éjjel ragadja el a forgószél. 21 Fölkapja a keleti szél, és ő elmegy, elragadja őt lakóhelyéről. 22 Dobálja kíméletlenül, futva menekül előle. 23 Összecsapják tenyerüket miatta, és fölszisszennek lakóhelyén.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(11) „Hadd tanítsalak … Isten hatalmáról!” (Jób 27)
Jób nem hajlandó magát bűnösnek vallani (2–6), de azt készséggel elismeri, hogy az istentelenek el kell hogy nyerjék a büntetésüket: ha máshogy nem, hát úgy, hogy haláluk után összeharácsolt kincseik az igazakra szállnak (vö. Zsolt 49), a romlás pedig családjukon következik be. A hagyományos bölcsesség tanítása ez, amit A példabeszédek könyve is tanít: nem csoda, ha az az érzésünk, mintha nem is Jóbot, hanem a barátait hallanánk… Igen, ha nem hinnénk abban, hogy a halál után Isten megítél bennünket, nem látnánk ennél mi sem messzebbre. Akkor el kellene fogadnunk, hogy nincs igazság ebben az életben – mert azt, hogy valaki helyett a gyermekei szenvedjék meg a büntetést, mi már nem tartjuk igazságosnak (vö. Ez 18). Jób és a keleti bölcsek tapasztalata itt elért a határához. Ennél tovább nem vezet. Ám Izráel Istene ennél jóval többet nyilatkoztatott ki népének. Dániel próféta óta tudhatja Izráel: egy napon Isten majd feltámaszt mindenkit, és megítéli az életét, és ki örök üdvösségben részesül, kit pedig elragad a második halál (Dán 12). Krisztus feltámadása pedig megmutatta, hogy ez nem mese, hanem valóság: aki benne hisz, aki őt követi, arra itt gazdag lelki kincsek sora, odaát pedig örök és boldog élet vár…
