„...hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” 2Tim 4,1–5
1 Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek: 2 hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással. 3 Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük. 4 Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak. 5 Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.
Bibliaolvasó Kalauz – Sebestyén Győző igemagyarázata
Milyen sok kedves lelkipásztor-beiktató istentiszteleten hallottam már ezt az igét: „...hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással” (2). Pál ezeket a szavakat nem ünneplő gyülekezet és lelkipásztor előtt mondja el, hanem Isten és Krisztus Jézus színe előtt könyörög az igehirdetőért. Kedves testvérem, imádkoztál már lelkipásztorod holnapi szolgálatáért? Talán éppen most készül rá. Kérjük együtt imádságban az egészséges, igaz tanítást!
RÉ21 834 RÉ 396
Ének keresztelőre | 344 | Szenteltessék, Uram, a te szent neved
„A vaknak szeme […], és lába a sántának.” Jób 29
1 Jób folytatta beszédét, és ezt mondta: 2 Bárcsak olyan volnék, mint amilyen hajdan, mint mikor még Isten vigyázott rám! 3 Amikor mécsese világított fejem fölött, sötétben is az ő világosságánál járhattam; 4 mint amilyen ifjúkorom idején voltam, amikor Istennel közösségben élhettem sátramban; 5 amikor még velem volt a Mindenható, és körülöttem voltak gyermekeim; 6 amikor lépteim tejszínben fürödtek, és mellettem a kősziklából is patakokban ömlött az olaj. 7 Amikor a városkapuhoz mentem, és elfoglaltam helyemet a téren, 8 ha megláttak az ifjak, hátrahúzódtak, az öregek pedig fölkeltek, és állva maradtak. 9 A vezető emberek a beszédben megálltak, és szájukra tették a kezüket. 10 A fejedelmek hangja elnémult, és nyelvük az ínyükhöz tapadt. 11 Aki csak hallott rólam, boldognak mondott, és aki csak látott, jó bizonyságot tett rólam. 12 Mert megmentettem a segítségért kiáltó nincstelent és az árvát, akinek nem volt támasza. 13 Az elhagyatott áldása szállt rám, és az özvegy szívét felvidítottam. 14 Igazságot öltöttem magamra, jogosságom palástként és süvegként borított be engem. 15 A vaknak szeme voltam, és lába a sántának. 16 Atyja voltam a szegényeknek, és az ismeretlen ügyét is jól megvizsgáltam. 17 Összetörtem az álnok állkapcsát, és fogai közül kihúztam a zsákmányt. 18 Azt gondoltam, hogy fészkemmel együtt halok meg, és mint a főnixmadár, sokáig élek. 19 Gyökerem a vízig nyúlik, ágaimra éjjel harmat száll. 20 Dicsőségem ifjú marad, akárcsak én, íjam is folyton megújul kezemben. 21 Figyelmesen hallgattak rám, elnémultak, ha tanácsot adtam. 22 Beszédem után nem szóltak tovább, szavam harmatként hullott rájuk. 23 Úgy vártak engem, ahogyan az esőt, ahogy tátott szájjal a tavaszi esőt lesik. 24 Ha rájuk nevettem, nemde bízni kezdtek, ha derűs volt az arcom, ők sem szomorkodtak. 25 Én döntöttem el, mikor mit tegyenek, és én ültem élükön; úgy laktam közöttük, mint a katonái közt a király, mint aki gyászolókat vigasztal.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(15) „A vaknak szeme […], és lába a sántának.” (Jób 29)
Megkapó leírása ez az istenfélő embernek, aki nemcsak maga leli örömét Isten akaratában, de ha kell, a szegények javára az önző és hitvány emberekkel szemben is érvényt szerez neki. És nem is maradt el ennek a jutalma: Jóbé volt minden, ami egy férfit akkoriban büszkévé és sikeressé tehetett. Mintha A példabeszédek könyvének záró költeményét olvasnánk (Péld 31,10–31): mindkét szakasz a bölcsek tanítását követő, igaz ember boldogságát írja le. Mi vajon ilyenek vagyunk? Amit itt Jób elmond magáról, mi hisszük, érezzük, és megtesszük másokért? Szeme vagyunk a vaknak, lába a sántának? Támaszai a nincstelennek, és pártatlanok? Vállaljuk a konfliktust is, ha kell, hogy a kiszolgáltatottakat igazukhoz segítsük? Bizonyára sokszor igen – és bizonyára sokszor nem. Tükröt tart itt elénk Isten Igéje. Tisztán látjuk benne vonásainkat. Ha az Újszövetség tükrébe is belenézünk, még lehangolóbb a magunkról nyert kép. Ám ott magunk mellett mindig látjuk Krisztust, aki életét adta értünk, bűnösökért. Ott látjuk magunk mellett Krisztust, akiben Isten újjáteremt minket, aki biztat, megbocsájt, Szentlelkével bátorít, a gyülekezet közösségében egymás felé elindít minket.
