„...ne legyetek személyválogatók” Jak 2,1–13
1 Testvéreim, amikor a dicsőséges Urunkba, Jézus Krisztusba vetett hitetek szerint éltek, ne legyetek személyválogatók. 2 Mert ha belép hozzátok a gyülekezetbe fényes ruhában egy aranygyűrűs férfi, és ugyanakkor egy szegény is belép kopott ruhában, 3 és ti arra figyeltek, aki a fényes ruhát viseli, sőt ezt mondjátok neki: „Te ülj ide kényelmesen”, a szegényhez pedig így szóltok: „Te állj oda”, vagy „Ülj le ide a zsámolyomhoz”, 4 nem kerültetek-e ellentmondásba önmagatokkal, és nem lettetek-e gonosz szándékú bírákká? 5 Figyeljetek csak ide, szeretett testvéreim: vajon nem Isten választotta-e ki azokat, akik a világ szemében szegények, hogy hitben gazdagok legyenek, és örököljék azt az országot, amelyet Isten az őt szeretőknek ígért? 6 De ti megszégyenítettétek a szegényt. Vajon nem a gazdagok hatalmaskodnak-e rajtatok, nem ők hurcolnak-e titeket törvény elé? 7 Nem ők káromolják-e azt a szép nevet, amelyről titeket elneveztek? 8 Ha ellenben betöltitek a királyi törvényt az Írás szerint: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!”, helyesen cselekedtek. 9 De ha személyválogatók vagytok, bűnt követtek el, és a törvény mint törvényszegőket marasztal el titeket. 10 Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezik. 11 Mert aki ezt mondta: „Ne paráználkodj!”, ezt is mondta: „Ne ölj!” Ha pedig nem paráználkodsz, de ölsz, megszegted a törvényt. 12 Úgy beszéljetek, és úgy cselekedjetek, mint akiket a szabadság törvénye ítél meg. 13 Mert az ítélet irgalmatlan ahhoz, aki nem cselekedett irgalmasságot, az irgalmasság viszont diadalmaskodik az ítéleten.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
Az ige cselekvésének feladata érvényes a közösségi életben is: „...ne legyetek személyválogatók” (1) – figyelmeztet Jakab, mert ha a keresztyén gyülekezetben is azok számítanak „fontosnak”, akiktől várunk valamit, és mi is elnézünk azok felett, akiktől elfordul a világ, ellentmondásba kerülünk magunkkal és Krisztusba vetett hitünkkel. A mi templomunkban kiknek tartunk fent „VIP-helyeket”? Számunkra kik a „nagyon fontos személyek”?
RÉ21 548 RÉ 234
Napi ének | 799 | Mindig velem, Uram
„… ő szemmel tartja az ember útját…” Jób 34
1 Majd tovább beszélt Elíhú, és ezt mondta: 2 Hallgassatok szavaimra, bölcsek, figyeljetek rám, ti, tudósok! 3 Mert a fül úgy vizsgálja a szavakat, ahogyan az íny kóstolja az ételt. 4 Keressük meg együtt az igazságot, értsünk egyet abban, mi a jó. 5 Hiszen ezt mondta Jób: Igaz vagyok, de Isten megfosztott igazamtól. 6 Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem nekem van igazam! Halálos nyíl talált el, pedig nem vagyok hitszegő. 7 Melyik ember olyan, mint Jób? Úgy issza a gúnyolódást, mint a vizet, 8 egy társaságban forog a gonosztevőkkel, és a bűnös emberekkel jár! 9 Mert ezt mondja: Nem használ az embernek, ha örömét leli Istenben. 10 Azért ti, okos emberek, hallgassatok rám! Távol van Istentől a bűn, és a Mindenhatótól az álnokság. 11 Tettei szerint fizet az embernek: mindenki azt találja, amit keresett. 12 Bizonyos, hogy Isten nem követ el törvénytelenséget, és a Mindenható nem ferdíti el az igazságot. 13 Ki bízta volna rá a földet, és ki adta át neki készen a világot? 14 Ha csak magával gondolna, visszavenné magához lelkét és leheletét, 15 egyszerre kimúlna minden élőlény, és az ember visszatérne a porba. 16 Ha elég értelmes vagy, halld meg ezt, szavaimra jól figyelj! 17 Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt? És te bűnösnek tartod az igazat, a hatalmast, 18 aki megmondja a királynak is, hogy semmirekellő, és a fejedelmeknek, hogy bűnösök, 19 aki a vezetők javára sem lesz részrehajló, és nem helyezi a gazdagot a nincstelen elé, mert mindenki az ő keze alkotása?! 20 Meghalnak hirtelen, az éjszaka közepén. Megrendülnek a népek és elenyésznek, távoznia kell a hatalmasnak is, mégpedig nem emberi erő által. 21 Mert ő szemmel tartja az ember útját, és látja minden lépését. 22 Nincs az a sötétség és az a sűrű homály, ahol elrejtőzhetnének a gonosztevők. 23 Mert nem szokta senkivel közölni előre, hogy mikor kell ítéletre megállni előtte: 24 Hatalmasokat zúz össze vizsgálgatás nélkül, és másokat állít a helyükre, 25 mert ismeri tetteiket. Egy éjjel ellenük fordul, és szétmorzsolja őket. 26 Ott bünteti meg a bűnösöket, ahol mindenki látja: 27 mert elfordultak tőle, és útjaival semmit sem törődtek. 28 Hisz miattuk száll hozzá a nincstelenek kiáltása, ő pedig meghallgatja a nyomorultak kiáltását. 29 Ha tétlen is marad, ki ítélhetné el? Ha el akarja rejteni arcát, ki láthatja meg? De ő őrködik a népen és az embereken: 30 nem engedi uralkodni az elvetemülteket, sem azokat, akik tőrbe csalnák a népet. 31 De ha valaki azt mondja Istennek: Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat; 32 te taníts meg arra, amit én nem látok: ha álnokságot követtem el, nem teszem többé! 33 Talán büntesse meg őt is, csak mert te megveted? Most neked kell döntened, nem nekem; mit tudsz hát felelni? 34 Ezt mondják majd nekem az értelmes emberek és a bölcs férfiú, aki engem hallgat: 35 Jób beszél, de értelmetlenül, szavait nem fontolta meg. 36 Bár sokáig tartana Jób próbatétele, mivel úgy felelt, mint az álnokok! 37 Hiszen vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva csapkod itt közöttünk, és egyre csak Isten ellen beszél.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(21) „… ő szemmel tartja az ember útját…” (Jób 34)
Elíhú összefoglalja a barátok vélekedését. Isten igazságos (11), ezért akit csapások érnek, ezt kell mondania: „Megbűnhődtem, többé nem teszek rosszat!” (32). Ám Jób ehelyett „vétkét hűtlenséggel tetézi, gúnyolódva …, és egyre csak Isten ellen beszél”, s éppen ezért húzódnak el olyan sokáig a szenvedései (36k.). Elíhú egyetlen új érvet hoz fel Jób ellen: „Kormányozhat-e, aki gyűlöli a törvényt?” (17) Azaz lehet-e igazságtalan az Isten, aki a törvényében az emberektől igazságot követel? Aki a királyokkal és fejedelmekkel, a gazdagokkal és az erőszakoskodókkal szemben is az ártatlan és kiszolgáltatott védelmére kel, az ellene fordulhat-e az ártatlannak? Ám mi nem csak Jób esetét ismerjük, amelyben az igaz úgy érezte, magára hagyta őt az Isten. Jézus is így fakadt ki keservesen a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Isten Jézus perében is teret engedett az önzésnek és kapzsiságnak, a hatalomféltésnek, a csalódott tömegnek, a gyáva megalkuvásnak. Istennek igenis lehet olyan terve, amely az igazak szenvedése árán jut el a célba. Például Jóbbal, hogy megtanuljuk: szenvedhet ártatlanul az igaz. És Krisztussal, hogy az egyetlen igaz, a tulajdon fia megváltója lehessen e világnak…
