előző nap következő nap

„Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül” Jak 2,14–26

14 Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt az ilyen hit? 15 Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, 16 valaki pedig ezt mondja nekik közületek: „Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól”, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az? 17 Ugyanígy a hit is, ha cselekedetei nincsenek, halott önmagában. 18 Viszont mondhatja valaki azt is: „Neked hited van, nekem meg cselekedeteim vannak.” Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet. 19 Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek. 20 Akarod-e hát tudni, te ostoba ember, hogy a hit cselekedetek nélkül meddő? 21 Ábrahám, a mi atyánk nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor fiát, Izsákot felajánlotta az oltáron? 22 Látod tehát, hogy hite együttműködött cselekedeteivel, és cselekedeteiből lett teljessé a hite. 23 Így teljesedett be az Írás, amely azt mondja: „Hitt Ábrahám Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul”, és „Isten barátjának neveztetett”. 24 Látjátok tehát, hogy cselekedetekből igazul meg az ember, és nem csupán a hit által. 25 Ugyanígy a parázna Ráháb is nem cselekedetekből igazult-e meg, amikor befogadta a követeket, és más úton bocsátotta el őket? 26 Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül.

Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata

Jakab itt is a cselekedetekben megvalósuló hit fontosságát hangsúlyozza. „Mert ahogyan a test halott a lélek nélkül, ugyanúgy a hit is halott cselekedetek nélkül” (26). Ebben a hasonlatban nem a hit tölti meg lélekkel a testi cselekedeteket, hanem fordítva: a lelki (Istentől „ihletett”) tettek mutatják, hogy a hitünk „teste” nem halott, hanem élet van benne. Teljen hát meg a hitünk élettel: Krisztus evangéliumából eredő tettekkel!

RÉ21 797 RÉ 425

Zsoltárének | 776 | Mikor látom egeidet

„De ezt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem […]?” Jób 35

1 Folytatta beszédét Elíhú, és ezt mondta: 2 Jogosnak gondolod-e, ha ezt mondod: Igazam van Istennel szemben? 3 Ha így szólsz: „Mit érek vele, mi hasznom abból, ha nem vétkezem?”, 4 én megadom rá neked a választ, neked is meg a barátaidnak is. 5 Tekints az égre, és lásd meg! Nézd a fellegeket, milyen magasan vannak fölötted! 6 Ha vétkezel, mit ártasz neki? Bármennyi a bűnöd, mit tehetsz ellene? 7 Ha igaz vagy, mit adsz neki, vagy mit kap ő tőled? 8 Csak a magadfajta embernek ártasz a bűnnel, és az ember fiának használ igazságod. 9 A sok elnyomás miatt kiáltoznak az emberek, jajgatnak a hatalmasok karja miatt. 10 De azt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem, aki éneket ad számba éjszaka, 11 aki többre tanít minket, mint a föld állatait, és bölcsebbé tesz az égi madaraknál? 12 Ezért kiálthatnak a gonoszok kevélysége miatt, de ő nem válaszol. 13 Bizony a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten, a Mindenható figyelemre se méltatja. 14 Akkor sem, ha azt mondod, hogy nem veszed észre, előtte van ügyed, de várnod kell. 15 Mivel még nem büntetett meg eléggé haragjában, és még nem vette tudomásul, hogy mily nagy a vétek, 16 azért tátja föl Jób hiábavalóságra a száját, és szaporítja a szót oktalanul.

Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata

(10) „De ezt nem kérdik: Hol van az én teremtő Istenem […]?” (Jób 35)

Abban is igaza van Elíhúnak: az emberek gyakran hálátlanok. Hiszen a bajban Istenhez kiáltunk, de könnyen elfelejtjük, mennyi mindenért tartozunk hálával neki. Az első nehézségre elfeledjük, hogy gondviselő jó Atyánk ő, aki szeretetével a bajban is körülvesz minket, és bőven ad okot még a bajok közt is arra, hogy magasztaljuk őt (9–12, lásd Zsolt 42,10). Legyünk késedelmesek a panaszra, és gyorsak a hálaadásra! Vegyük észre, hogy Isten a bajban is velünk van, és soha ne feledjük, a szeretetétől senki és semmi sem szakíthat el minket. Ám abban nincs igaza Elíhúnak, hogy „a hiábavalóságot nem hallgatja meg Isten” (13) – ha ezen a vádló, perlekedő imádságot érti. Mert zsoltárok sora mutatja, Istennél megengedhető a panasz, a kifakadás, és ezekért a könyvben Jóbot végül Isten sem fogja majd elítélni. Mert persze jobb a hálaadás és az istendicséret, mint a vád, és boldog, aki a hitben erősíteni tudja a társait. De a keserű imádság is jobb, mint a csend. A megrendült hit közepette jobb egy „nem tökéletes” ima, mint ha nem szólnánk többé az Istenhez. Mert a vádló és panaszkodó imádság olyan, mint a kinyújtott kéz, amely a sötétbe markol, de az Atyát keresi. És Jézustól tudjuk: aki keres, az végül mind talál…

aug.4.