„...nem kellene ennek így lennie” Jak 3,1–12
1 Testvéreim, ne legyetek sokan tanítók, hiszen tudjátok, hogy súlyosabb ítéletben lesz részünk. 2 Mert sokat vétkezünk mindnyájan: de ha valaki beszédében nem vétkezik, az tökéletes ember, meg tudja fékezni az egész testét. 3 Ha a lovak szájába zablát vetünk, hogy engedelmeskedjenek nekünk, egész testüket irányíthatjuk. 4 Íme, a hajókat, bármilyen nagyok, és bármilyen erős szelek hajtják is őket, egy egész kis kormányrúddal oda lehet irányítani, ahová a kormányos akarja. 5 Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat: 6 a nyelv is tűz, a gonoszság egész világa. Olyan a nyelv tagjaink között, hogy egész testünket beszennyezi, és lángba borítja egész életünket, miközben maga is lángba borul a gyehenna tüzétől. 7 Mindenfajta vadállat és madár, csúszómászó és tengeri állat megszelídíthető: meg is szelídíti az ember; 8 a nyelvet azonban az emberek közül senki sem tudja megszelídíteni, fékezhetetlenül gonosz az, telve halálos méreggel. 9 Ezzel áldjuk az Urat és Atyát, és ezzel átkozzuk az Isten hasonlatosságára teremtett embereket: 10 ugyanabból a szájból jön ki az áldás és az átok. Testvéreim, nem kellene ennek így lennie. 11 Vajon a forrás ugyanabból a nyílásból árasztja-e az édes és a keserű vizet? 12 Avagy teremhet-e, testvéreim, a füge olajbogyót, és a szőlő fügét? Sós forrás sem adhat édes vizet.
Bibliaolvasó Kalauz – Galsi Árpád igemagyarázata
A beszédünk is része a cselekedeteinknek. Nem mindegy, mit és hogyan mondunk. A legkisebb szavunkkal is sebet ejthetünk egymáson. Jakab pusztító, démoni hatalmat lát a nyelvben, amit emberi eszközökkel nem is lehet megszelídíteni. Azonban „...nem kellene ennek így lennie” (10). A nyelvben rejlő pusztító erőket Isten hatalma képes megzabolázni. A mi feladatunk az, hogy tetteinket és szavainkat egyaránt az ő éltető forrásából merítsük.
RÉ21 326 RÉ 213
Ének keresztelőre | 343 | Ó, örök Isten! Ki Atyánk vagy nékünk
„Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz […]!” Jób 36
1 Azután így folytatta beszédét Elíhú: 2 Légy egy kis türelemmel, majd fölvilágosítlak, mert van még mondanivalóm Istenről. 3 Messziről hozom, amit tudok, hogy kimutassam Alkotóm igazát, 4 mert beszédem valóban nem hazugság. Tökéletes tudás áll előtted. 5 Milyen hatalmas az Isten, mégsem vet meg senkit; hatalmas ő, akarata erős. 6 Nem tartja életben a bűnöst, de az elesettnek igazságot szolgáltat. 7 Nem veszi le szemét az igazról, sőt királyi trónra ülteti, örökre fölmagasztalja. 8 Ha pedig bilincsekbe verik és a nyomorúság köteleivel tartják fogva őket, 9 ezzel tettüket adja tudtukra, és vétkeiket, mert fölfuvalkodtak. 10 Megnyitja fülüket az intelemre, és meghagyja, hogy térjenek meg a gonoszságból. 11 Ha hallgatnak rá, és szolgálják őt, napjaikat jólétben kitöltik, és éveiket boldogságban. 12 De ha nem hallgatnak rá, átüti őket a dárda, és kimúlnak tudatlanságuk miatt. 13 Az elvetemült szívűek dacosak maradnak, nem kiáltanak Istenhez, ha megkötözi őket. 14 Már fiatalon meghal a lelkük, életüknek idő előtt vége, mint a paráznáknak. 15 A nyomorultat a nyomorúság által menti meg, és a sanyargatás által nyitja meg fülüket az Isten. 16 Téged is tágas helyre vezetne a nyomorúság torkából, oda, ahol nincs szorongattatás, és bőven kerülne asztalodra zsíros étel. 17 De te igaztalan ítélkezéssel vagy tele, és jogosan ér utol az ítélet. 18 Csak az indulat ne ragadjon el, ha csapás ér, és ne áltasd magad nagy váltságdíjjal. 19 Eljut-e hozzá a nyomorúságból segélykiáltásod és minden erőfeszítésed? 20 Ne vágyódj arra az éjszakára, amikor népek tűnnek el a helyükről! 21 Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett! 22 Mily fenséges az erős Isten! Van-e hozzá fogható tanítómester? 23 Ki kérheti tőle számon, amit tesz? Ki meri azt mondani róla, hogy álnokul járt el? 24 Inkább arra gondolj, hogy magasztald tetteit, amelyekről énekelnek az emberek! 25 Minden ember reá tekint, de mint halandó, csak messziről látja. 26 Milyen magasztos az Isten! De nem ismerhetjük meg, éveinek száma kifürkészhetetlen. 27 Mert összegyűjti a vízcseppeket, a felhőből esőt szitál, 28 amelyet a fellegek árasztanak, bőségesen hullatnak az emberre. 29 Ki érti, hogyan teríti szét a viharfelhőt, miért mennydörög hajléka? 30 Világosságot áraszt maga körül, de a tenger mélyét beborítja. 31 Mert ezekkel ítélkezik a népek fölött, de eledelt is ad bőségesen. 32 Mindkét kezét villámfény borítja, ráküldi azokat ellenfeleire. 33 Hírt ad róla a mennydörgés, a jószág is érzi közeledtét.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(21) „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz […]!” (Jób 36)
Elíhúnak mindenben igaza lenne, ha Jób ezek alól nem volna kivétel. Mert valóban, a nyomorúság gyakran vétkeinkre és fölfuvalkodottságunkra kell hogy emlékeztessen. Ám „akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket örök elhatározása szerint elhívott” (Róm 8,23). Ha tehát szeretjük az Istent, akkor hagyjuk, hogy a bajban „megnyissa fülünket az intelemre” (10)! Ehhez nélkülözhetetlen ismerni és kutatni az ő Igéjét. Ehhez imádkozni szükséges; kérni a Szentlelket, szívünket is tegye késszé, hogy Isten „a nyomorúság kötelei” által tetteinket és vétkeinket feltárja előttünk. De hányan fordulnak el épp a bajban dacosan Istentől! Hányan mondják: „Csalódtam benne, mert nem teljesítette ezt vagy azt a súlyos kérésemet!” Hányan képzelik helytelenül, hogy éppen ez a csalódás mutatta meg Isten igazi arcát, és felejtik el mindazt a jót, amelyet azelőtt neki köszönhettek! Messze nem csak annyi az Isten, mint amennyit a bajban lévő ember a kínoktól homályos szemével képes meglátni belőle. Vegyük komolyan Elíhú intését: „Vigyázz, ne fordulj a gonoszsághoz, ne válaszd azt a nyomorúság helyett!” (21) Mert elfordulni Istentől sokkal szörnyűbb, mint vele, ha kell, átkelni a nyomorúság sötét völgyein (lásd Zsolt 23).
