„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető...” Jak 3,13–18
13 Kicsoda bölcs és értelmes közöttetek? Mutassa meg a magatartásával, hogy mindent bölcs szelídséggel tesz! 14 Ha pedig keserű irigység és viszálykodás van a szívetekben, ne vétkezzetek az igazság ellen azzal, hogy bölcsességetekkel kérkedtek. 15 Ez a bölcsesség nem felülről jön, hanem földi, testi és ördögi. 16 Mert ahol irigység van és viszálykodás, ott zűrzavar van és mindenféle gonosz tett. 17 A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető, méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató. 18 Akik békességet teremtenek, békességben vetnek, hogy az igazság gyümölcsét arassák.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„A felülről való bölcsesség először is tiszta, azután békeszerető...” (17). Vasárnap van. Kérjünk és nyerjünk késztetést az Isten háza felkeresésére nyáron is. Ez a „felülről való bölcsesség” egyik Istentől rendelt színhelye. Akár szeretteinkkel együtt érkezve, éneklésben, hálaadó könyörgésben, már az érkezés előtt az igehirdetésért való fohászban, majd annak hallgatásában várhatjuk, hogy meglepjen bennünket a méltányos, engedékeny, irgalommal és jó gyümölcsökkel teljes, nem részrehajló és nem képmutató bölcsesség. Ebben épülni fog a gyülekezet.
RÉ21 347 RÉ 432 • IÉ 1Kir 3,5–15(16–28) • Zsolt 18
Napi ének | 766 | Jézus, te vagy nékem őriző pásztorom
Heti zsoltárének | 139 | Uram, te megvizsgálsz engem
„Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” Jób 37
1 Bizony, megremeg ettől a szívem, és ki akar ugrani helyéből. 2 Hallgassátok figyelmesen mennydörgését és a morajlást, amely szájából jön. 3 Az egész ég alatt szétterjeszti, villámfényét is a föld pereméig. 4 Utána mennydörgés bömböl, dörög fenséges hangon, szüntelenül hallatszik a hangja. 5 Csodás hangon mennydörög az Isten, és nagy tetteket visz véghez, amelyeket meg sem értünk. 6 Megparancsolja a hónak, hogy hulljon a földre, a záporesőnek és a felhőszakadásnak, hogy zuhogjon. 7 Minden emberi kezet lefog, hadd tudja meg mindenki, hogy most ő cselekszik! 8 A vadállat is rejtekébe húzódik, és búvóhelyén tanyázik. 9 Kamrájából előjön a szélvihar, Észak csillagzata felől a hideg. 10 Isten leheletétől jég támad, a víz felszíne jégpáncéllá válik. 11 Majd nedvességgel rakja meg a felhőt, és villámait szórják a fellegek. 12 Gomolyog az körös-körül, hogy az ő irányítása szerint megtegye mindazt, amit csak parancsol az egész föld kerekségén. 13 Egyszer büntetésül adja földjére, máskor meg szeretetből. 14 Figyelj csak ide, Jób! Állj meg, és gondold meg Isten csodáit! 15 Tudod-e, mikor rendelkezik úgy az Isten, hogy villámfénye ragyogjon a felhőn? 16 Tudod-e, miért lebegnek a fellegek, a Mindentudónak ezek a csodái? 17 Hogyan melegednek át ruháid, ha nyugton hagyja a déli szél a földet? 18 Ott voltál-e, amikor a felhőtakarót formálta, mely szilárd, mint az öntött tükör? 19 Mondd meg nekünk, mit mondjunk neki? Nem jutunk hozzá a sötétség miatt. 20 Kell-e neki jelenteni, hogy én mit beszéltem, továbbmondani, ha valaki szólt? 21 Még nem látják a napfényt, bár az ragyog a fellegek mögött, de szél támad, és kitisztul. 22 Észak felől aranyló szél támad, Isten körül félelmetes ragyogás. 23 A Mindenhatót nem tudjuk felfogni, hatalma és igazsága igen fenséges: az igazságot soha nem nyomja el. 24 Azért félik őt az emberek, mert rá sem néz azokra, akik bölcsnek tartják magukat.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(14) „Állj meg, és gondold meg Isten csodáit!” (Jób 37)
Isten hatalma és bölcsessége lenyűgöző. Ahogyan ma ámulattal nézünk a csillagos égre, úgy nézett fel arra az ókori ember is. Ahogy mi félve, de kíváncsian figyelünk egy tomboló vihart, ugyanúgy nézte azt az ablakából az ókori ember. Ám tudjuk azt is: Isten ezeknél az erőknél sokkal hatalmasabb. Hiszen ő alkotta meg a mindenséget, és ő szabta meg annak a törvényeit. A földrengés, az óceánok habja, a nap, a hold és a csillagok, a szelek és viharok, az évszakok váltakozása vagy a napi időjárás mind engedelmességgel tartozik neki. Hiszen ő a teremtés során meghátrálásra kényszerítette a tengert, hogy a szárazföld megszülethessen. Ő Nóé idejében özönvizet zúdított a földre, hogy megbüntesse a megromlott embert. Ő parancsolt a szélnek, és az kiszárította a tengert Izráel előtt, hogy száraz lábbal kelhessen át rajta. Fürjeket hozatott a szelekkel a népnek, hogy húst ehessenek. Szavára ledőltek Jerikó falai, parancsára szárazság támadt, majd elmúlt Illés idejében. És amikor az ő fia Jézus személyében itt járt közöttünk, a víz borrá változott, és parancsára lecsendesült a tenger. A kegyetlen halál, a legnagyobb természeti erő is meghajolt előtte: harmadnapra visszaadta Krisztust, hogy higgyünk őbenne, és nekünk is örök életünk legyen…
