„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen...” Jak 5,13–20
13 Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen dicséretet! 14 Beteg-e valaki közöttetek? Hívassa magához a gyülekezet véneit, hogy imádkozzanak érte, és kenjék meg olajjal az Úr nevében. 15 És a hitből fakadó imádság megszabadítja a szenvedőt, az Úr felsegíti őt, sőt ha bűnt követett is el, bocsánatot nyer. 16 Valljátok meg azért egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok. Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének. 17 Illés ugyanolyan ember volt, mint mi, és amikor buzgón imádkozott azért, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a földön három évig és hat hónapig. 18 Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, és a föld meghozta termését. 19 Testvéreim, ha valamelyikőtök eltévelyedik az igazságtól, és megtéríti valaki, 20 tudja meg, hogy aki megtérített egy bűnöst a tévelygés útjáról, megmenti annak a lelkét a haláltól, és sok bűnt elfedez.
Bibliaolvasó Kalauz – Ablonczy Kálmán igemagyarázata
„Szenved-e valaki közöttetek? Imádkozzék! Öröme van-e valakinek? Énekeljen...” (13). Nyilvánvalóan könnyebb a szenvedőnek imádkozni, ha érte és vele imádkoznak. Emelkedettebb minden öröm, amibe mi is beletesszük örömeinket. Őszintébb lesz a bűnvallás, ahol a megbocsátás érezhető készségével vannak jelen testvérek. Élő gyülekezet ott van, ahol ez létrejön.
RÉ21 5 RÉ 5
Napi ének | 770 | Az Úr csodásan működik
„… olyan helyesen, mint Jób…” Jób 42
1 Jób ekkor megszólalt, és így felelt az Úrnak: 2 Tudom, hogy mindent megtehetsz, és nincs olyan szándékod, amelyet meg ne valósíthatnál. 3 Ki akarja eltakarni örök rendemet tudatlanul? – kérded. Valóban olyasmiről szóltam, amit nem érthetek: csodálatosabbak, semhogy felfoghatnám. 4 Hallgass meg, hadd beszéljek! – kértem. Én kérdezlek, te meg oktass engem! – felelted erre. 5 Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. 6 Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban. 7 Miután az Úr mindezeket elmondta Jóbnak, így szólt az Úr a témáni Elífázhoz: Haragra indultam ellened és két barátod ellen, mert nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint Jób, az én szolgám. 8 Azért vegyetek hét bikát meg hét kost, menjetek el az én szolgámhoz, Jóbhoz, és mutassatok be égőáldozatot magatokért! Jób pedig, az én szolgám, imádkozzék értetek! Mert csak őt vagyok hajlandó meghallgatni, hogy meg ne szégyenítselek benneteket, hiszen nem beszéltetek rólam olyan helyesen, mint az én szolgám, Jób. 9 El is ment a témáni Elífáz, a súahi Bildád és a naamái Cófár, és aszerint jártak el, ahogyan megmondta nekik az Úr, és az Úr meghallgatta Jóbot.10 Az Úr pedig jóra fordította Jób sorsát, miután Jób imádkozott barátaiért, és kétszeresen visszaadta az Úr Jóbnak mindazt, amije volt. 11 Elment hozzá minden férfi- és nőrokona, és minden régi ismerőse, és együtt étkeztek vele az otthonában. Részvéttel vigasztalták azért, hogy olyan sok bajt bocsátott rá az Úr. Adott neki mindegyik egy keszíta ezüstöt és egy aranykarikát. 12 Az Úr pedig jobban megáldotta Jóbot azután, mint azelőtt. Lett neki tizennégyezer juha, hatezer tevéje, ezer igás ökre és ezer szamara. 13 Lett még hét fia és három leánya is. 14 Első leányát Jemímának, másodikat Kecíának, harmadikat Keren-Happúknak nevezte el. 15 Országszerte nem voltak olyan szép nők, mint Jób leányai. Apjuk nekik is adott örökséget fiútestvéreikkel együtt. 16 Ezután Jób még száznegyven évig élt, és meglátta fiait meg unokáit a negyedik nemzedékig. 17 Öregen halt meg Jób, az élettel betelve.
Az Ige mellett – Kustár Zoltán igemagyarázata
(7) „… olyan helyesen, mint Jób…” (Jób 42)
A történet végén minden jóra fordul. Jóbhoz visszatérnek a szerettei, ismét meggazdagszik, nagy családja lesz, és békés, hosszú életet él. Persze igaz: „Minden vihar után kisüt a nap!”, mégse ezzel a vigasszal vegyünk búcsút a könyvtől! Ehelyett tegyük fel a kérdést: kinek volt igaza? Mert Jób beismerte, hogy eddig semmit sem tudott Istenről – Isten pedig megdorgálta a barátait, mert vele szemben nekik sem volt igazuk. Hát kinek volt igaza? Valójában senkinek. Sőt, a tévedésük is hasonló. A barátok azt hitték, ők már mindent megtanultak Istenről. Hogy már nem is tehet olyat, amit ők ne tudnának róla. És Jób? Ő azt hitte, csak annyi az Isten, amennyit ő látott belőle. Hogy egy cseppből, az ő életéből, Isten teljesen megismerhető. A végső tanulság tehát az, hogy Istenről csak töredékes az ismeretünk... Azóta itt járt közöttünk Krisztus, aki által az Atyáról már ezerszer többet tudunk. Ám, figyelmeztet Pál, még most is „tükör által, homályosan” láthatjuk őt, és „töredékes az ismeret” bennünk (1Kor 13,12k). Isten nem tárt fel minden titkot előttünk – sem az eljövendőkről, sem a földi életről. Ne tegyünk hát úgy, mintha mindenre volna már válaszunk. A szenvedéseket látva mondjunk csak ennyit, ha kell:„Lehet, nem tudom. Hiszen még csak tükör által, homályosan ismerjük őt…”
