„Ez az Úr igéje... Halljátok meg ezt ti, ...az ország minden lakója!” Jóel 1,1–12
1 Ez az Úr igéje, amely Jóelhez, Petúél fiához szólt. 2 Halljátok meg ezt, ti, vének, figyeljen az ország minden lakója! Történt-e ilyesmi a ti időtökben vagy őseitek idejében? 3 Beszéljétek el fiaitoknak, fiaitok meg az ő fiaiknak, azok pedig a következő nemzedéknek! 4 Amit a hernyó meghagyott, megette a sáska, amit a sáska meghagyott, megette a szöcske, amit a szöcske meghagyott, megette a cserebogár. 5 Ébredjetek föl, ti, részegek, és sírjatok! Jajgassatok mindnyájan, ti, iszákosok, mert szátok elől elvették az édes bort! 6 Egy nép támadt országomra, hatalmas és száma sincsen. Fogai oroszlánfogak, úgy harap, mint a nőstény oroszlán. 7 Elpusztította szőlőmet, letördelte fügefáimat. Lehántotta, és szétszórta: ágai fehérlenek. 8 Keseregj, mint a szűz, ki vőlegényét gyászolja! 9 Megszűnt az étel- és italáldozat az Úr házában, gyászolnak a papok, az Úrnak szolgái. 10 Elpusztult a mező, gyászol a termőföld, mert elpusztult a gabona, elapadt a must, odalett az olaj. 11 Szomorkodnak a parasztok, jajgatnak a szőlőművesek, mert nincs búza, se árpa, odalett a mezőn az aratnivaló! 12 A szőlőtő elszáradt, a fügefa elhervadt, a gránátalma, a pálma, az almafa és a mező minden fája kiszáradt; a mosoly is lehervadt az emberek arcáról.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Ez az Úr igéje... Halljátok meg ezt ti, ...az ország minden lakója!” (1–2). A legtöbb prófécia így kezdődik: Szól az Úr, halljátok meg mindnyájan! Mindnyájan, akik ma olvassuk, hirdetjük, hallgatjuk Isten igéjét. Nemcsak szól az Úr, de beleszól mindennapi életünkbe, házassági, családi dolgainkba, társadalmi, gazdasági kérdéseinkbe. Nemcsak a harangszó hívja fel figyelmünket, hogy Isten szólni akar hozzánk, hanem váratlanul ránk tört világjárványok, klímaváltozással járó katasztrófák is. Halljátok meg ezt ti mindnyájan!
RÉ21 21 RÉ 21 • IÉ Lk 7,36–50 • Zsolt 21
Úrvacsorai dicséret | 357 | Buzdulj mély hálára, lelkünk
Heti zsoltár | 65 | A Sionnak hegyén
„Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség…” 1Pt 3,18–22
18 Mert Krisztus is szenvedett egyszer a bűnökért, az Igaz a nem igazakért, hogy Istenhez vezessen minket, miután halálra adatott test szerint, de megeleveníttetett Lélek szerint. 19 Így ment el a börtönben levő lelkekhez is, és prédikált azoknak, 20 akik egykor engedetlenek voltak, amikor Isten türelmesen várakozott Nóé napjaiban a bárka készítésekor. Ebben kevés, szám szerint nyolc lélek menekült meg a vízen át. 21 Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által, 22 aki miután felment a mennybe, Isten jobbján van, és alávettettek neki angyalok, hatalmasságok és erők.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(21) „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség…” (1Pt 3,18–22)
„Nincs más út, csak az Isten útja” – hangzik az István, a király című rockopera egyik dala. Bárka és keresztség, mondja a mai Ige. Nincs más út. Csak a bárka adhatott megmenekedést az Isten emberi bűn miatti jogos büntetésétől az özönvíz idején. Hasonlóképpen a keresztség a kifejezője annak, hogy Jézus áldozata végérvényesen eleget tett ennek a jogos büntetésnek. Nincs más út, mert nem lehetett más út: Isten szerető és igazságos Isten. A bűn megtörtént; Isten igazsága elégtételt kíván, büntetést von maga után. Az embert szerető Atya azonban Fia önkéntes áldozatában magára vállalja büntetésünket (18). A mai ünnep alkalmával hálát adhatunk azért, hogy – igaz, sok megnyilvánulásukban és szándékukban is emberi eszközei: Géza és István, valamint az evangéliumot csak töredékeiben felmutatni tudó korabeli egyház által, de – Isten gondviselése általuk elkezdte megismertetni magát, váltságát és kegyelmét népünkkel. Felismerték, hogy nincs más út. Nincs más út ma sem: nép, család, egyén számára ma is csak egy bárka adatott: a Krisztusba vetett hit.
