„Gyűjtsétek össze a véneket... az Úrnak házába, és kiáltsatok az Úrhoz!” Jóel 1,13–20
13 Öltsetek gyászruhát, és sírjatok, ti, papok! Jajgassatok, kik az oltárnál szolgáltok! Gyászruhában töltsétek az éjszakát, Istenem szolgái, mert megszűnt Istenetek házában az étel- és italáldozat. 14 Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! Gyűjtsétek össze a véneket, az ország minden lakóját Isteneteknek, az Úrnak a házába, és kiáltsatok az Úrhoz! 15 Jaj, micsoda nap! Közel van már az Úr napja, pusztulás jön a Mindenhatótól! 16 Szemünk láttára veszett ki az élelem, az öröm és a vidámság Istenünk házából! 17 Elszáradt a vetőmag a földben, üresen állnak a magtárak, beomlottak a vermek, mert nincsen gabona. 18 Hogy nyögnek az állatok! Kóborolnak a marhacsordák, mert nincs legelőjük, a juhnyájak is sínylődnek. 19 Hozzád kiáltok, Uram, mert tűz égette ki a puszta legelőit, és láng perzselte fel a mező minden fáját. 20 A vadállatok is hozzád sóhajtoznak, mert kiszáradtak a folyóvizek, és tűz égette ki a puszta legelőit.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Gyűjtsétek össze a véneket... az Úrnak házába, és kiáltsatok az Úrhoz!” (14). A próféta bűnbánatra és könyörgésre hívja fel a papokat, a véneket (presbitereket), és Isten népe, a gyülekezet minden tagját, mert az ember bűne miatt senyved a növényzet, nyögnek az állatok (1Móz 3,17). Nagyon ideje van (némelyek szerint már késő is!), hogy védjük a természet világát, tegyünk a levegő és a vizeink tisztaságának megóvásáért, hogy élhető világot hagyjunk unokáinkra.
RÉ21 7 RÉ 7
Napi zsoltárének | 779 | Tehozzád emelem szemeim, Istenem
„Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.” 1Pt 4,1–6
1 Mivel tehát Krisztus testben szenvedett, vértezzétek fel magatokat azzal a felismeréssel, hogy aki testileg szenved, az elszakad a bűntől, 2 hogy többé ne emberi vágyak, hanem Isten akarata szerint éljétek le testi életetek hátralevő idejét. 3 Bizony, elég volt abból, hogy a múltban a pogányok szokása szerint kicsapongásokban, kívánságokban, részegeskedésekben, dorbézolásokban, tivornyázásokban és szentségtelen bálványimádásokban éltetek. 4 Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába. 5 De számot fognak adni annak, aki készen áll ítélni élőket és holtakat. 6 Mert a holtaknak is azért hirdettetett az evangélium, hogy megítéltessenek ugyan mint emberek testben, de éljenek Isten szerint lélekben.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(4) „Azért csodálkoznak rajtatok, sőt káromolnak titeket, mert nem rohantok velük együtt a kicsapongásnak ugyanabba a posványába.” (1Pt 4,1–6)
Érdekes a mai Igében körülírt emberi viszonyulás. Aki szembe tud úszni az árral, aki tartást mutat, akinek nem számít, hogy „de hát mindenki így csinálja”, aki nem vesz részt a hétköznapi összekacsintásokban, hanem magasabb rendű követelményhez szabja az életét, azon meglepődnek az emberek, hogy „hát ilyen is van”. Igénk szerint csodálkoznak rajta, de félre ne értsük, semmiképpen nem csodálják. Legtöbbször épphogy nem példát vesznek róla, hanem inkább „káromolják”, kritizálják, lejáratják. (4) A többi közül kimagasló fába csap bele a villám. Aki bármiben akár csak egy fejjel is kimagaslik mások közül, azt a többiek legtöbbször megpróbálják lehúzni a maguk szintjére. A jó példa nem arra viszi őket, hogy maguk is hasonlóképpen cselekedjenek, hanem a fénye csak még kontrasztosabbá teszi sötétségüket. Ezért kioltani kívánják. Talán mi nem lógunk ki egy fejjel a többiek közül. Mégis, a mai Ige rávehet arra, hogy a jobbat, a többet semmiképp ne gáncsoljuk, hanem tudjunk örülni más tehetségének, sikerének és különösképpen is tudjuk példának venni az olyan életet, amely hitben, erkölcsben, Isten közelségében előrébb jár, mint a miénk.
