„...jön az Úr napja, ...nagy és igen félelmetes; ki fogja azt kibírni?” Jóel 2,1–11
1 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon, fújjatok riadót szent hegyemen! Reszkessen az ország minden lakója, mert jön az Úr napja, bizony, közel van már! 2 Sötétség és ború napja az, felhő és homály napja, mint a hegyeket elborító szürkület. Jön egy nagy és hatalmas nép, hozzá hasonló nem volt még soha, és ezután sem lesz többé, míg csak emberek élnek. 3 Előtte tűz emészt, utána láng perzsel. Előtte Éden kertje az ország, utána sivár pusztaság. Nem menekül meg előle semmi. 4 Olyan az alakjuk, mint a lovaké, úgy száguldanak, mint a lovasok. 5 Amikor a hegycsúcsokon ugrálnak, olyan zajt csapnak, mint a harci kocsik, vagy mint amikor lángoló tűz ropog, ha a tarlót égeti. Olyanok, mint egy hatalmas sereg, amely felsorakozott a harcra. 6 Rettegnek tőle a népek, minden arc elsápad. 7 Száguldanak, mint a vitézek, fölhágnak a kőfalakra, mint a harcosok. Mindegyik a maga útján halad, nem tér le ösvényéről. 8 Nem taszigálják egymást, mindegyik a maga útján jár. Áttörnek a fegyvereken, nem lehet föltartóztatni őket. 9 Megrohanják a várost, felfutnak a várfalon; behatolnak a házakba, az ablakokon keresztül mennek be, akár a tolvajok. 10 Reszket előtte a föld, megrendül az ég. A nap és a hold elsötétül, a csillagok elvesztik fényüket. 11 Az Úr mennydörög serege előtt. Roppant nagy a tábora, hatalmas az, ki végrehajtja parancsát. Az Úr napja nagy és igen félelmetes; ki fogja kibírni azt!?
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„...jön az Úr napja, ...nagy és igen félelmetes; ki fogja azt kibírni?” (1.11). Még itt is a sáskajárás ítélete visszhangzik. De lesz ennél „ítéletesebb” esemény is, amit senki nem kerülhet el: az Úr napja. Célja van az Isten által teremtett világ történelmének, így minden ember életének is. Isten számonkéri személyes életünket. Meg tudunk-e állni előtte, „ki fogja kibírni azt?” Az óemberünk nem, de az újemberünk igen. Ha Krisztussal kapcsolatba kerülünk, nem félelem, hanem öröm lesz a vele való találkozás „ama napon”.
RÉ21 61 RÉ 61
Reggeli ének | 668 | Hajnalórán lelkem ébred
„Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” 1Pt 4,7–11
7 Mindennek a vége pedig már közel van: legyetek tehát bölcsek és józanok, hogy imádkozhassatok. 8 Mindenekelőtt legyetek kitartóak az egymás iránti szeretetben, mert a szeretet sok bűnt elfedez. 9 Legyetek egymás iránt vendégszeretők zúgolódás nélkül. 10 Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai: 11 ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(10 ) „Amilyen lelki ajándékot kaptatok, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.” (1Pt 4,7–11)
Kicsoda a keresztyén ember? Milyen szép körülírás ez: Isten kegyelmének sáfára. És fontos az, hogy jó sáfára legyen ennek a kegyelemnek. Isten ingyen adja nekünk, de ez nem jelenti azt, hogy olcsó (Bonhoeffer). Sőt Isten a legdrágább árat, Fiát adta oda, hogy minket kegyelmében részesíthessen. A mi feladatunk, hogy „továbbosszuk”ezt. Ami Isten adta tehetségünk és lehetőségünk, talentumunk, karizmánk van, azt nem magunkra használjuk. Úgy biztosan nem kamatozna, nem is lenne rajta áldás. Hanem ami ajándékot kaptunk, azzal másoknak szolgáljunk. Isten országának erőterében ajándékainkat éppen tékozlásuk útján gyarapíthatjuk. Ha másoknak szolgálok, nem leszek kevesebb, éppen ellenkezőleg, ezáltal van növekedésem hitben, lélekben, Isten megismerésében és Fia képére formálódásomban. Sőt mi több – ezzel végződik az Ige –, mindez nemcsak az én növekedésemhez, gyümölcsöző életemhez járulhat hozzá, hanem ahhoz is, hogy „mindenkor Isten dicsőíttessék Jézus Krisztus által, akié a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké. Ámen” (11).
