„...térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, ...és visszavonhatja még a veszedelmet!” Jóel 2,12–27
12 De még most is így szól az Úr: Térjetek meg hozzám teljes szívvel, böjtölve, sírva és gyászolva! 13 Szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat, úgy térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, türelme hosszú, szeretete nagy, és visszavonhatja még a veszedelmet! 14 Ki tudja, hátha most is megbánja, és áldást hagy maga után? Hozzatok étel- és italáldozatot Isteneteknek, az Úrnak! 15 Fújjátok meg a kürtöt a Sionon! Tartsatok szent böjtöt, hívjátok istentiszteletre a népet! 16 Gyűjtsétek össze a népet, tartsatok szent gyűlést, gyűjtsétek össze a véneket, gyűjtsétek össze a gyermekeket, még a csecsemőket is! Jöjjön ki lakásából a vőlegény, a menyasszony is a szobájából! 17 A templomcsarnok és az oltár között sírjanak a papok, az Úrnak szolgái! Így szóljanak: Szánd meg, Uram, a népedet, ne engedd, hogy gyalázzák örökségedet! Ne csúfolhassák őket a nemzetek! Miért mondanák a népek között: Hol van az ő Istenük? 18 Szánalomra indult országa iránt az Úr, és megkönyörült népén. 19 Így szól népéhez az Úr: Most már adok nektek gabonát, mustot és olajat, hogy jóllakjatok vele. Nem engedem többé, hogy gyalázzanak titeket a nemzetek. 20 Messze űzöm tőletek az északi ellenséget. Sivár és puszta földre kergetem szét őket: elejét a keleti tengerbe, végét pedig a nyugatiba. Fölszáll a bűze, fölszáll tetemének szaga, bármilyen nagy pusztítást hajtott is végre. 21 Ne félj, termőföld! Vigadj és örülj, mert nagy dolgokat vitt véghez az Úr! 22 Ne féljetek, mezei vadak, mert kizöldülnek a puszta legelői, mert a fák gyümölcsöt hoznak, a fügefa és a szőlő gazdagon terem. 23 Sion fiai, vigadjatok és örüljetek az Úrnak, a ti Isteneteknek! Mert megadta nektek a szükséges esőt, záport hullat rátok ősszel és tavasszal, mint régen. 24 Megtelnek majd a szérűk gabonával, bőven ömlik a sajtókból a must és az olaj. 25 Kárpótollak azokért az évekért, amelyekben pusztított a sáska, a szöcske, a cserebogár és a hernyó: az a nagy sereg, amelyet rátok küldtem. 26 Ehettek majd jóllakásig, és dicséritek az Úrnak, Isteneteknek a nevét, mert csodát tett veletek. Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé. 27 Akkor megtudjátok, hogy én Izráellel vagyok, és hogy én, az Úr vagyok a ti Istenetek, senki más! Nem kell szégyenkeznie népemnek soha többé.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„...térjetek meg Istenetekhez, az Úrhoz! Mert kegyelmes és irgalmas ő, ...és visszavonhatja még a veszedelmet!” (13). Nem csak Jóel idejében, Jeruzsálem pusztulása, a babiloni fogság, az aszályos évek, a sáskajárás ítélete idején szólt, hívott megtérésre és ígért áldásokat az Úr, hanem a történelem más nyomorúságaiban is. Mi, a nemzedékünk legidősebbjei emlékezünk arra, hogy a második világháború után is megtérésre hívott az Úr, és sokan kaptak lelki megújulást az evangéliumból. Ma is ugyanez az út a megépüléshez: az Úrhoz térés, kegyelmének elfogadása (18).
RÉ21 164 RÉ 219
Asztali áldás | 675 | Hálát adunk, jó Istenünk
„Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” 1Pt 4,12–19
12 Szeretteim! A szenvedés tüze miatt, amely megpróbáltatásul támadt közöttetek, ne csodálkozzatok úgy, mintha valami meglepő dolog érne titeket. 13 Sőt, amennyire részesültök Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek. 14 Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok. 15 Közületek tehát senki se szenvedjen mint gyilkos, mint tolvaj, mint gonosztevő vagy mint más dolgába avatkozó. 16 Ha azonban valaki mint keresztyén szenved, ne szégyenkezzék, hanem dicsőítse Istent ezzel a névvel. 17 Mert itt van az idő, amikor elkezdődik az ítélet Isten háza népén. Ha pedig először rajtunk kezdődik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem engedelmeskednek Isten evangéliumának? 18 És ha az igaz is alig menekül meg, akkor hova lesz az istentelen és a bűnös? 19 Akik tehát Isten akaratából szenvednek, azok is ajánlják lelküket a hű Teremtőnek, és cselekedjék a jót!
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(14) „Boldogok vagytok, ha gyaláznak titeket Krisztus nevéért, mert a dicsőség Lelke, Isten Lelke megnyugszik rajtatok.” (1Pt 4,12–19)
Jézusi boldogmondást ismétel itt meg az apostol: „Boldogok vagytok, ha énmiattam gyaláznak és üldöznek titeket, és mindenféle rosszat hazudnak rólatok.” (Mt 5,11–12) Ez az egyetlen, a Hegyi Beszédben elhangzó boldogmondás, amelyhez Jézus nem kapcsol valamiféle „jutalmat,” kedvező hozadékot, csak annyit, hogy az érte elviselt próba közösségbe hoz a régmúlt idők bizonyságtevőivel. Péter apostol viszont már szól hozadékról. Erre talán az ő személyes tapasztalata által juttatta őt az Úr: ha Krisztus nevéért gyalázzák, Isten Lelke megnyugszik rajta. A külső fenyegetettség és bántalom ellenére is ad belső nyugalmat, megelégedést, békességet. Ez a Lélek az isteni dicsőség lelke is. A hite miatt káromoltra már ráömlik a mennyei fényből, amely abból az örök hazából árad, amelybe ő már jó eséllyel nyer beengedést.
