„Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, ...és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr” Jóel 3
1 Azután kitöltöm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok látomásokat látnak. 2 Még a szolgákra és szolgálólányokra is kitöltöm lelkemet abban az időben. 3 Csodás jeleket mutatok az égen és a földön: vért, tüzet és füstoszlopokat. 4 A nap elsötétül, a hold vérvörössé válik, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 5 De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lesz a menedék, ahogyan megmondta az Úr, és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Benke György igemagyarázata
„Megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, ...és azok menekülnek meg, akiket elhív az Úr” (5). Az első pünkösdkor sokan tanúi voltak a Lélek kiáradásának, a csodás jeleknek, amiről itt Jóel szól, és amire Péter apostol pünkösdi prédikációjában hivatkozik (ApCsel 2,16–21). Mire van szükség ahhoz, hogy nyomasztó, kilátástalan körülményeinkből megmeneküljünk? Arra, hogy meghalljuk, hív az Úr, és segítségül hívjuk az Urat.
RÉ21 552 RÉ 375
Könyörgés | 721 | Úr Jézus, nézz le rám
„legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” 1Pt 5,1–5
1 A közöttetek levő presbitereket tehát kérem én, a presbitertárs és Krisztus szenvedéseinek tanúja, valamint eljövendő dicsőségének is részese: 2 legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, 3 ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak. 4 És amikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőség hervadhatatlan koszorúját. 5 Ugyanúgy, ti, ifjabbak, engedelmeskedjetek az idősebbeknek, egymás iránt pedig valamennyien legyetek alázatosak, mert Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad.
Az Ige mellett – Lányi Gábor igemagyarázata
(2–3) „legeltessétek Isten közöttetek levő nyáját, ne kényszerből, hanem önként, ne nyerészkedésből, hanem készségesen, ne is úgy, mint akik uralkodnak a rájuk bízottakon, hanem mint akik példaképei a nyájnak.” (1Pt 5,1–5)
„Etetni kell a juhot, hogy nyírni, fejni lehessen!” – hangzott a népnyelv szerint a felvilágosult abszolutizmus kedvelt mondása. A mi Igénk itt és most csak legeltetésről szól – nyírásról, fejésről nem. Persze van a számadásnak, visszaszolgáltatásnak is helye Isten nyájában, szólt is már erről az apostol, amikor korábban tűrésről, engedelmességről, a gyülekezeti tagok egymás iránti szolgálatáról beszélt. Itt viszont a presbiterekre – presbitertársaira, ahogyan őket megtiszteli – nem a számonkérést, hanem a táplálást, adást, legeltetést bízza. Az apostol és az Ige szerint pedig az elöljárás elsősorban valóban „elöl járás” – példaadás. A vezetés – gyülekezetben, családban, munkahelyen – nem uralkodás, nyerészkedés, hanem mindig fél lépéssel előrébb tartás a szolgálatban, szeretetben, készségességben, Isten követésében. Jézus szerint lehet elsőnek lenni. De aki első akar lenni, az legyen mindenki szolgája. Úgy legyen példa mások számára, ahogyan ő maga Jézus szolgálatra való hajlandóságát, másokért élését veszi követendő példájául.
