„Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből.” Bír 12
1 Fegyverbe szólították az efraimiakat. Cáfón felé vonultak, és ezt mondták Jeftének: Miért vonultál harcba az ammóniak ellen anélkül, hogy hívtál volna bennünket, hogy menjünk veled? Rád gyújtjuk a házadat! 2 Jefte azt felelte nekik: Nagy perem volt nekem és népemnek az ammóniakkal. Kértem én a segítségeteket, de ti nem szabadítottatok meg a kezükből. 3 Amikor láttam, hogy ti nem szabadítotok meg, kockára tettem a saját életemet, megtámadtam az ammóniakat, az Úr pedig a kezembe adta őket. Miért vonultatok most föl hadakozni velem? 4 Ekkor összegyűjtött Jefte minden gileádi férfit, és megütközött Efraimmal. A gileádi férfiak megverték Efraimot, mert ezek azt mondták: Elfajzott efraimiak vagytok! Gileád ugyanis Efraim és Manassé közé esik. 5 Azután elfoglalták a gileádiak a Jordán gázlóit Efraim elől, és mikor a menekülő efraimiak azt mondták: Hadd menjünk át! – megkérdezték mindegyiktől a gileádi férfiak: Efraimi vagy? És ha azt felelte: Nem! – 6 akkor azt mondták neki: Mondd azt, hogy „sibbólet”! És ha az „szibbólet”-et mondott – mert nem tudta helyesen kiejteni –, akkor megragadták, és legyilkolták a Jordán gázlóinál. Így esett el akkor negyvenkétezer efraimi. 7 Jefte hat évig volt Izráel bírája. Azután meghalt a gileádi Jefte, és eltemették városában, Gileádban. 8 Utána a betlehemi Ibcán volt Izráel bírája. 9 Volt neki harminc fia, és harminc leányát adta férjhez máshova, a fiainak pedig harminc leányt hozott feleségül máshonnan. Hét esztendeig volt Izráel bírája. 10 Azután meghalt Ibcán, és eltemették Betlehemben. 11 Utána a zebuloni Élón lett Izráel bírája. Tíz esztendeig bíráskodott Izráelben. 12 Azután meghalt a zebuloni Élón, és eltemették Ajjálónban, Zebulon földjén. 13 Utána Abdón, a pirátóni Hillél fia lett Izráel bírája. 14 Volt neki negyven fia és harminc unokája, akik hetven szamárcsikón jártak. Nyolc esztendeig volt Izráel bírája. 15 Azután meghalt Abdón, a pirátóni Hillél fia, és eltemették Pirátónban, Efraim földjén, az Amálék-hegyen.
Bibliaolvasó Kalauz – Futó Zoltán igemagyarázata
„Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (3Móz 19,18) Egymás megvetése, lenézése („elfajzott efraimiak vagytok”) akadályoz abban, hogy akkor segítsünk, amikor szükséges (2), és belesodor olyan harcokba, amiket csak a kárunkra vívhatunk meg (4–6). Jézus Krisztus irgalmas szeretettel fordult mindenkihez, aki bajba került, akár saját hibájából is (Mt 9,10–13). Tanítson minket az ő könyörülete arra, hogyan tehetjük élhetővé és éltetővé a keresztyénségünket.
RÉ21 672 RÉ 490
Szerda esti dicséret | 685 | Ó, magas mennynek szentséges Istene
„...Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.” ApCsel 5,1–11
1 Egy ember, név szerint Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, 2 és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette. 3 Péter azonban így szólt: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek, és félretegyél magadnak a föld árából? 4 Vajon nem a tiéd volt-e, amíg el nem adtad, és miután eladtad, nem te rendelkeztél-e az árával? Mi indította szívedet ilyen cselekedetre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. 5 Amint meghallotta Anániás ezeket a szavakat, összeesett, és meghalt. Nagy félelem szállta meg mindazokat, akik ezt hallották. 6 Az ifjak pedig felálltak és betakarták őt, majd kivitték és eltemették. 7 Mintegy három óra múlva a felesége is bement, mit sem tudva a történtekről. 8 Péter megkérdezte tőle: Mondd meg nekem, ennyiért adtátok el a földet? Ő így felelt: Igen, ennyiért. 9 Péter így szólt hozzá: Miért egyeztetek meg abban, hogy próbára teszitek az Úr Lelkét? Íme, azok, akik a férjedet eltemették, az ajtó előtt állnak, és kivisznek téged. 10 Az asszony pedig azonnal összeesett a lába előtt, és meghalt. Amikor bejöttek az ifjak, halva találták, kivitték őt is, és eltemették a férje mellé. 11 Nagy félelem szállta meg az egész gyülekezetet és mindazokat, akik hallották ezeket.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(1–2) „...Anániás, feleségével, Szafirával együtt eladott egy birtokot, és az árából feleségének tudtával félretett magának, egy részét pedig elvitte, és az apostolok lába elé tette.” (ApCsel 5,1–11)
Mi volt a bűnük Anániáséknak? Visszafordulhattak volna? Miért ez a túl keménynek látszó büntetés? Nem az volt a bűn, hogy nem adták át az összes pénzt, hanem a hazugság. Ha arra a vagyonközösségre nézünk, amely az első gyülekezetben megvolt, ne egy furcsa, keresztyén „kommunizmus” jusson eszünkbe. A gyülekezet tagjai szabadságukban javaikat az eklézsiára bízhatták, hogy azzal a rászorultakat segítsék. Felelősen, áldozatkészen. Anániás és Szafira valószínűleg előre jelezték, a földjük árát az apostoloknak adják. Aztán egy részt eltettek maguknak, a többit elvitték, és azt mondták, ez az ár. Hogy miért? Ki akarták váltani mások elismerését? Úgy gondolták, így előrébb jutnak a gyülekezetben? A lényeg: hazudtak. Mást mondtak, és mást tettek. Ezért a büntetés! Ez terv, megszervezték, színészkedtek. Nem véletlen botlás volt. Csakhogy nem számoltak a következményekkel. A gonosz egyik legnagyobb hatásfokú támadása az egyházzal szemben azóta is ez: amit mondunk, amit teszünk, nem az, aminek látszik. Hazug gyávaság, kegyességnek álcázott önérvényesítés, köpönyegforgatás, mások besározása – belülről betegíti meg az egyházat. Anániás és Szafira megfordulhattak volna, többször is. Ez az út előttünk is nyitott. Az Isten előtti bűnbánattal kezdődik a megtisztulás. Aztán ragaszkodni ahhoz, amit a negyedik fejezetben Barnabásnál láthatunk: tisztán, őszintén, egyenesen szólni, cselekedni, élni. Mint Jézus. A hazugság, a rejtett utak sokasága, a kettős játszmák elszívják a teret a nyílt és hiteles evangéliumhirdetés elől. Halljuk meg Lukács (és a Szentlélek) figyelmeztetését: veletek ne így legyen!
