„én vagyok az Úr” 4Móz 3
1 Ezek voltak Áron és Mózes leszármazottai abban az időben, amikor beszélt az Úr Mózessel a Sínai-hegyen. 2 Így hívták Áron fiait: Nádáb volt az elsőszülött, azután Abíhú, Eleázár és Ítámár. 3 Így hívták Áron fiait, a fölkent papokat, akiket felavattak a papi szolgálatra. 4 De Nádáb és Abíhú meghalt az Úr színe előtt, amikor idegen tűzzel járultak az Úr színe elé a Sínai-pusztában, fiaik pedig nem voltak. Ezért Eleázár és Ítámár végezték a papi szolgálatot apjuknak, Áronnak a felügyelete alatt. 5 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 6 Vezesd ide Lévi törzsét, és állítsd Áron főpap elé, hogy a szolgálatában segédkezzenek. 7 Ők segítsenek a kijelentés sátránál neki és az egész közösségnek a tennivalók elvégzésében, így teljesítve szolgálatukat a hajlék körül. 8 Ügyeljenek a kijelentés sátrának egész fölszerelésére, és segítsenek Izráel fiainak a tennivalók elvégzésében, így teljesítve szolgálatukat a hajlék körül. 9 Oszd be a lévitákat Áron és fiai mellé, mert egészen az én tulajdonaim ők Izráel fiai között. 10 Áronnak és fiainak pedig rendeld el, hogy végezzék papi szolgálatukat. Ha illetéktelen közeledik az Úrhoz, meg kell halnia. 11 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 12 Íme, én magam vettem ki a lévitákat Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja Izráel fiai között: legyenek azért a léviták az enyéim. 13 Mert minden elsőszülött az enyém. Amikor megöltem Egyiptomban minden elsőszülöttet, magamnak szenteltem minden elsőszülöttet Izráelben. Mind az emberé, mind az állaté az enyém legyen. Én vagyok az Úr. 14 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában: 15 Vedd számba Lévi fiait nagycsaládonként és nemzetségenként! Az egy hónapos fiúktól fölfelé minden férfit végy számba! 16 Számba vette azért őket Mózes az Úr szava szerint, ahogyan megparancsolta. 17 Név szerint ezek voltak Lévi fiai: Gérsón, Kehát és Merárí. 18 Ezek Gérsón fiainak a nevei és nemzetségei: Libní és Simí. 19 Kehát fiai és nemzetségei: Amrám, Jichár, Hebrón és Uzzíél. 20 Merárí fiai és nemzetségei: Mahlí és Músí. Ezek Lévi nemzetségei és nagycsaládjai. 21 Gérsóntól való a Libní nemzetség és a Simí nemzetség. Ezek a gérsóni nemzetségek. 22 A számba vett férfiak, akiket az egy hónapos fiúktól fölfelé számba vettek, szám szerint összesen hétezer-ötszázan voltak. 23 A gérsóni nemzetségeknek a hajlék mögött, nyugatra kellett táborozniuk. 24 A gérsóniak nagycsaládjának a fejedelme Eljászáf, Láél fia volt. 25 Gérsón fiainak a feladata volt, hogy minden tennivalót elvégezzenek a kijelentés sátránál: a hajléknál, a sátortetőnél, a sátor takarójánál, a kijelentés sátrának bejárati függönyénél, 26 az udvar szőnyegfalainál, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar bejárati függönyénél és a hozzá tartozó köteleknél. 27 Keháttól való az Amrám nemzetség, a Jichár nemzetség, a Hebrón nemzetség és az Uzzíél nemzetség. Ezek a keháti nemzetségek. 28 Az egy hónapos fiúktól fölfelé a férfiak száma összesen nyolcezer-hatszáz volt. Ők végezték a szentély körüli tennivalókat. 29 Kehát fiainak nemzetségei dél felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 30 A keháti nemzetségek családjának fejedelme Elícáfán, Uzzíél fia volt. 31 Az ő feladatuk volt, hogy elvégezzenek minden tennivalót a ládánál, az asztalnál, a lámpatartónál, az oltároknál, a szentélyben használt istentiszteleti fölszerelésnél és a függönynél. 32 A léviták legfőbb fejedelme Eleázár, Áron főpap fia volt; ő felügyelt azokra, akik a szentélynél végezték a tennivalókat. 33 Merárítól való a Mahlí nemzetség és a Músí nemzetség. Ezek Merárí nemzetségei. 34 Az egy hónapos fiúktól fölfelé a számba vett férfiak száma összesen hatezer-kétszáz volt. 35 A Merárí nemzetségek családjának fejedelme Cúríél, Abíhajil fia volt. Észak felől, a hajlék oldala mellett táboroztak. 36 Merárí fiainak a gondjaira bízták a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, egész fölszerelését és minden tennivalót azokkal kapcsolatban, 37 továbbá az udvar körül levő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit. 38 A hajlék előtt, a kijelentés sátrával szemben, attól keletre Mózes, Áron és fiai táboroztak, akik a szentély körül végezték tennivalójukat Izráel fiainak a szolgálatában. Ha illetéktelen közeledett ahhoz, meg kellett halnia. 39 Az összes számba vett lévita, akiket Mózes és Áron az Úr parancsára számba vett nemzetségenként az egy hónapos fiúktól fölfelé, összesen huszonkétezer férfi volt. 40 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: Vedd számba Izráel fiai közül az elsőszülött férfiakat mind az egy hónapos fiúktól fölfelé, és vedd őket névjegyzékbe! 41 De a lévitákat különítsd el nekem, aki az Úr vagyok, Izráel fiainak összes elsőszülöttje helyett és a léviták állatait Izráel valamennyi állatának elsőszülöttje helyett! 42 Számba is vette Mózes Izráel fiainak minden elsőszülöttjét, ahogyan megparancsolta neki az Úr. 43 A névjegyzékbe vett elsőszülött férfiak az egy hónapos fiúktól fölfelé a számba vettek közül összesen huszonkétezer-kétszázhetvenhárman voltak. 44 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 45 Vedd külön a lévitákat Izráel fiainak minden elsőszülöttje helyett és a léviták állatait azok állatai helyett, és legyenek a léviták az enyéim. Én vagyok az Úr. 46 Attól a kétszázhetvenhárom férfitól pedig, akik a léviták létszámán felül vannak, és ezért ki kell őket váltani Izráel fiainak elsőszülöttjei közül, 47 szedj öt-öt sekelt fejenként. A szent sekel szerint vedd, amelyben húsz géra egy sekel. 48 Add azt a pénzt Áronnak és fiainak azokért, akik közöttük a létszámon felül vannak, és ezért ki kell őket váltani. 49 Mózes tehát váltságdíjat szedett azoktól, akiket a léviták létszámán felül ki kellett váltani. 50 Izráel fiainak az elsőszülöttjeitől szedte be a pénzt, ezerháromszázhatvanöt sekelt, a szent sekel szerint. 51 Mózes a váltságpénzt az Úr parancsa szerint Áronnak és fiainak adta úgy, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
A lévitákat Isten mint különleges tulajdonait kiemelte (9) és megszentelte (11–13). Hogy miért? Ezzel indokolja: mert „én vagyok az Úr” (13.45). Isten saját tekintélye jogán tartja őket számon. Az egyetemes papság újszövetségi elhívását is ennek tükrében jó látni: „Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit...” (1Pt 2,9). Ez a mi megbízatásunk jogforrása is.
RÉ21 134 RÉ 134
Napi zsoltárének | 160 | Fohászkodom hozzád, Uram, Istenem
„Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” ApCsel 8,26–40
26 Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen. 27 Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni, 28 visszatérőben hintóján ülve Ézsaiás prófétát olvasta. 29 Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz! 30 Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: Érted is, amit olvasol? 31 Erre az így válaszolt: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza? És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé. 32 Az Írásnak az a szakasza, amelyet olvasott, ez volt: „Amint a juhot levágni viszik, és amint a bárány néma a nyírója előtt, úgy nem nyitja meg a száját. 33 Megaláztatásában elvétetett róla az ítélet, nemzetségét ki sorolhatná fel? Mert élete felvitetik a földről.” 34 A főember megkérdezte Fülöptől: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta? Önmagáról vagy valaki másról? 35 Fülöp beszélni kezdett, és az Írásnak ebből a helyéből kiindulva hirdette neki Jézust. 36 Amint tovább haladtak az úton, valami vízhez értek, és így szólt a főember: Íme, itt a víz! Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem? 37 Ezt mondta neki Fülöp: Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet. Ő pedig így válaszolt: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. 38 Megparancsolta, hogy álljon meg a hintó, és leszálltak a vízbe mind a ketten, Fülöp és a főember, és megkeresztelte őt. 39 Amikor kijöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, és nem látta őt többé a főember, de örvendezve haladt tovább az útján. 40 Fülöp pedig Azótoszba került, és végigjárva valamennyi várost, hirdette az evangéliumot, míg Cézáreába nem ért.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(29) „Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz!” (ApCsel 8,26–40)
Fülöpöt furcsa helyre küldi az Isten, de nem ellenkezik, hanem megy. Rábízza magát Urára, talán a kíváncsiság is ott él benne: most mi fog történni? Ott aztán meglát egy hintót, valószínűleg nagyobb kísérettel, a kocsin pedig egy másik ország vezető politikusa. Egy etióp főember, aki Istent keresi, és a legjobb szándéka ellenére megakadt. De Isten segít, így lesz a néptelen út metszéspont, találkozási hely. Fülöpnek csatlakoznia kell, a Szentlélek küldi. Nem tudja, kihez, hova, de megy, mert tisztában van azzal, hogy Isten viszont tudja. Fülöp csatlakozik, érdeklődik, kíváncsi a másikra, érzi a problémát, ahogyan az küzd a neki idegen ószövetségi irattal. „Érted is, amit olvasol?” (30) – kérdi, aztán hozzáteszi a sajátját, amit tud, amit ért, amit hisz, amit ismer: hogy kicsoda Jézus, az ő megváltó Krisztusa. Így kapunk magunk mellé társakat, akik segítenek rátalálni Istenre. Így akar bennünket is odavinni másokhoz, hogy csatlakozzunk, és hozzátegyük a magunkét. Csak rövid ideig tartott a közös út, de a hatása örökké megmaradt.
