„Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkit a maga tennivalója és vinnivalója alapján” 4Móz 4,17–49
17 Azután így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 18 Ne engedjétek, hogy a keháti nemzetségek törzse kipusztuljon a léviták közül! 19 Ezt tegyétek az érdekükben, hogy éljenek, és ne haljanak meg: Amikor a szentek szentje közelébe lépnek, Áron és fiai menjenek oda, és ők szabják meg mindegyiknek, hogy mit tegyen és mit vigyen. 20 Ne menjenek be, hogy megláthassák a szent dolgokat akár csak egy pillanatra is, mert akkor meghalnak! 21 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 22 Számold össze Gérsón fiait is nagycsaládonként és nemzetségenként. 23 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy a kijelentés sátránál végezzenek szolgálatot. 24 Ez a gérsóni nemzetségek dolga, amit tenniük és vinniük kell: 25 Ők vigyék a hajlék sátorlapjait, a kijelentés sátrát, ennek a takaróját, az azon levő delfinbőr takarót, a kijelentés sátrának a bejárati függönyét, 26 az udvar szőnyegfalait, a hajlékot és az oltárt körülvevő udvar kapubejáratának függönyét, ezeknek a köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Ők végezzék el mindazt, amit azokkal tenni kell. 27 Mindenben Áronnak és fiainak a parancsa szerint történjék a gérsóniak szolgálata: mindaz, amit vinniük és tenniük kell. Vegyétek számba és ellenőrizzétek mindazt, amit vinniük kell. 28 Ez a gérsóni nemzetségek feladata a kijelentés sátra körül: Ítámárnak, Áron főpap fiának ellenőrzése alatt lássák el azt! 29 Merárí fiait is vedd számba nemzetségenként és nagycsaládonként. 30 Harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig vedd számba őket, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. 31 Ez legyen az ő tennivalójuk a kijelentés sátránál végzendő minden szolgálatukban: ők vigyék a hajlék deszkáit, reteszeit, oszlopait és talpait, 32 az udvart körülvevő oszlopokat, azok talpait, cövekeit és köteleit és a hozzájuk tartozó egész fölszerelést. Név szerint vegyétek jegyzékbe azt a fölszerelést, amelyet nekik kell vinniük. 33 Ez Merárí fiai nemzetségeinek a szolgálata, a kijelentés sátránál végzendő egész szolgálatuk Ítámárnak, Áron főpap fiának az irányítása alatt. 34 Mózes, Áron és a közösség fejedelmei számba vették Kehát fiait nemzetségenként és nagycsaládonként, 35 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, hogy szolgálatot végezzenek a kijelentés sátránál. 36 Nemzetségeikből kétezer-hétszázötven embert vettek számba. 37 Ennyien voltak a keháti nemzetségekből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint. 38 Akiket Gérsón fiai közül számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 39 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadkötelest, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, 40 a nemzetségeikből és nagycsaládjaikból számba vettek kétezer-hatszázharmincan voltak. 41 Ennyien voltak a Gérsón fiainak nemzetségeiből számba vettek, akik a kijelentés sátránál végeztek szolgálatot. Mózes és Áron vette őket számba az Úr parancsa szerint. 42 A Merárí fiai nemzetségeiből számba vettek nemzetségenként és nagycsaládonként, 43 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, minden hadköteles, aki szolgálatot végzett a kijelentés sátránál, 44 az ő nemzetségeikből számba vettek háromezer-kétszázan voltak. 45 Ennyien voltak a Merárí fiainak nemzetségeiből számba vettek. Mózes és Áron vette őket számba az Úr Mózesnek adott parancsa szerint. 46 Az összes számba vett lévita, akiket Mózes, Áron és Izráel fejedelmei nemzetségenként és nagycsaládonként számba vettek, 47 harmincévestől fölfelé az ötvenévesekig, mindenki, akinek szolgálatba kellett lépnie, hogy végezze a szolgálatát mindabban, amit tennie és vinnie kell a kijelentés sátránál, 48 a közülük számba vettek nyolcezer-ötszáznyolcvanan voltak. 49 Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkit a maga tennivalója és vinnivalója alapján. Úgy vették számba őket, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Rácz Lajos igemagyarázata
„Az Úr Mózesnek adott parancsa szerint vették számba őket, mindenkit a maga tennivalója és vinnivalója alapján” (49). Részletes utasításaival pedig tudatja velük: vigyázzanak, legyenek körültekintőek! Kehát nemzetsége szolgált a legszentebb helyen, de mindhárom nemzetségnek meg volt határozva az, „amit tenniük és vinniük kell” (19.24.32). Urunk megbízatásunk szerint várja el a vele való szolgálati összhangot. Ilyenkor örömmel éljük át, amit megígért: „...az én igám jó, és az én terhem könnyű” (Mt 11,30).
RÉ21 196 RÉ 278
Napi ének | 331 | Mi kegyes Atyánk, kit vallunk hitünkben
„Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul!...” ApCsel 9,10–19a
10 Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás! Ő így válaszolt: Íme, itt vagyok, Uram. 11 Az Úr pedig így szólt hozzá: Kelj fel, menj el abba az utcába, amelyet Egyenes utcának hívnak, és keresd meg Júdás házában a tarzuszi Sault: mert íme, imádkozik, 12 és látomásban látja, hogy egy Anániás nevű férfi jön be hozzá, és ráteszi a kezét, hogy lásson. 13 Anániás így válaszolt: Uram, sokaktól hallottam erről a férfiról, mennyi rosszat tett a te szentjeid ellen Jeruzsálemben, 14 és ide is meghatalmazást kapott a főpapoktól, hogy elfogja mindazokat, akik segítségül hívják a te nevedet. 15 Ezt mondta neki az Úr: Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a népek, a királyok és Izráel fiai elé. 16 Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért. 17 Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul! Az Úr, az a Jézus, aki megjelent neked az úton, amelyen jöttél, azért küldött engem, hogy újra láss, és megtelj Szentlélekkel. 18 És egyszerre, mintha pikkelyek estek volna le a szeméről, újra látott, azután felkelt, és megkeresztelkedett, 19a majd miután evett, erőre kapott.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(17) „Anániás pedig elment, és bement abba a házba, rátette a kezét, és ezt mondta: Testvérem, Saul!...” (ApCsel 9,10–19a)
„Az ellenségem, Saul?!” Így is összefoglalhatnánk azt, amit Anániás válaszol az Úrnak, miután megkapta a furcsa küldetését Saulhoz. Éppen ő? Nem veszélyes? Annyi mindenkihez el lehetne menni!? Nem, most Anániásnak is meg kell tanulnia valamit Uráról. Jézus Krisztus szabad, abban is, hogy kit hív el, és abban is, hogy nekünk milyen küldetést ad. Meg kell tanulnia Anániásnak azt is, hogy nem szabad lemondania senkiről, még az ellenséget is meg tudja változtatni. Anániástól pedig mi tanulhatunk. Az első kétségeket követően, miután az Úr megerősíti a szándékát, elindul. Kétségei ellenére bízik és engedelmes. De jó volna, ha én is képes lennék így tenni minden helyzetben! „Testvérem, Saul!” – mondja aztán Anániás a vakságában imádkozó összetört embernek. Nem tudom, milyen messze volt tőle az Egyenes utca, de az biztos, hogy nagy távolságot tett meg a lelkében, mire odaért Saulhoz. Ki tudta mondani, hogy Saul testvér. És ez a világát vesztett embernek az első kapaszkodó volt. Embert kapott, segítő kezet. Anániás visszaadja a látását, de többet is nyújt ennél: kísérője lesz az első lépéseknek az új életben. Az ellenségekből testvérek lesznek – ez az egyik legnagyobb csoda a Bibliában. Ez az egyik legnagyobb csoda, amely ma is, közöttünk is megtörténhet.
