„...hallotta a hangot...” 4Móz 7,42–89
42 A hatodik napon Gád fiainak a fejedelme, Eljászáf, Deúél fia következett. 43 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 44 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 45 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 46 egy kecskebak vétekáldozatul, 47 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Eljászáfnak, Deúél fiának az áldozati ajándéka. 48 A hetedik napon Efraim fiainak a fejedelme, Elísámá, Ammíhúd fia következett. 49 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 50 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 51 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 52 egy kecskebak vétekáldozatul, 53 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Elísámának, Ammíhúd fiának az áldozati ajándéka. 54 A nyolcadik napon Manassé fiainak a fejedelme, Gamlíél, Pedácúr fia következett. 55 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 56 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 57 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 58 egy kecskebak vétekáldozatul, 59 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Gamlíélnak, Pedácúr fiának az áldozati ajándéka. 60 A kilencedik napon Benjámin fiainak a fejedelme, Abídán, Gidóní fia következett. 61 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 62 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 63 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 64 egy kecskebak vétekáldozatul, 65 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Abídánnak, Gidóní fiának az áldozati ajándéka. 66 A tizedik napon Dán fiainak a fejedelme, Ahíezer, Ammísaddaj fia következett. 67 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 68 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 69 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 70 egy kecskebak vétekáldozatul, 71 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahíezernek, Ammísaddaj fiának az áldozati ajándéka. 72 A tizenegyedik napon Ásér fiainak a fejedelme, Pagíél, Okrán fia következett. 73 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 74 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 75 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 76 egy kecskebak vétekáldozatul, 77 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Pagíélnak, Okrán fiának az áldozati ajándéka. 78 A tizenkettedik napon Naftáli fiainak a fejedelme, Ahíra, Énán fia következett. 79 Áldozati ajándéka egy százharminc sekel súlyú ezüsttál meg egy hetven sekel súlyú ezüst hintőedény volt, a szent sekel szerint – mindkettő tele volt olajjal gyúrt finomliszttel, ételáldozatul –, 80 továbbá egy tíz sekel súlyú aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel, 81 egy bikaborjú, egy kos és egy egyéves bárány égőáldozatul, 82 egy kecskebak vétekáldozatul, 83 békeáldozatul pedig két marha, öt kos, öt bak és öt egyéves bárány. Ez Ahírának, Énán fiának az áldozati ajándéka. 84 Ez volt Izráel fejedelmeinek az oltár fölszentelésére szánt ajándéka azon a napon, amelyen fölkenték azt: tizenkét ezüsttál, tizenkét ezüst hintőedény és tizenkét aranyserpenyő. 85 Százharminc sekel súlyú volt egy-egy ezüsttál, hetven sekel súlyú egy-egy ezüst hintőedény. Az ezüstedények súlya összesen kétezer-négyszáz sekel volt, a szent sekel szerint. 86 Továbbá tizenkét aranyserpenyő, tele füstölőszerekkel. Tíz sekel súlyú volt egy-egy serpenyő, a szent sekel szerint. Az aranyserpenyők súlya összesen százhúsz sekel volt. 87 Égőáldozatra szánt marha volt összesen tizenkét bika, azután tizenkét kos és tizenkét egyéves bárány, a hozzájuk tartozó ételáldozatokkal együtt meg tizenkét kecskebak vétekáldozatul. 88 Békeáldozatra szánt marha volt összesen huszonnégy bika, azután hatvan kos, hatvan bak és hatvan egyéves bárány. Ez volt az oltár fölszentelésére szánt ajándék, miután fölkenték azt. 89 Amikor bement Mózes a kijelentés sátrába, hogy beszéljen az Úrral, hallotta a hangot, amely a bizonyság ládáján levő födélről beszélt hozzá, a két kerúb közül. Onnan beszélt hozzá.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„...hallotta a hangot...” (89). Mi is halljuk? Mózes figyelt. Nem saját ötletei és érzései szerint vezette a népet, Isten hangjára összpontosított. Csönd kell hozzá. Belső szoba. Sokat beszélünk, lármázunk vég nélkül. Sokan adnak kéretlenül és erőszakosan tanácsokat, harsány nyilatkozatokat, riogató figyelmeztetéseket. Kire és mire hallgatunk? Van időnk a Lélek hangjára? Felelősek vagyunk a belső hallásunkért, a ránk bízottakért.
RÉ21 651 RÉ 491
Napi zsoltárének | 169 | Sok ínségünkben hozzád kiáltunk, felséges Úr Isten
„…Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” ApCsel 10,23b–48
23b Másnap aztán velük együtt útra kelt, és a joppéi testvérek közül is vele tartottak néhányan. 24 A következő napon megérkeztek Cézáreába, Kornéliusz pedig összegyűjtötte rokonait és legjobb barátait, és úgy várta őket. 25 Amint Péter be akart lépni, Kornéliusz eléje ment, és a lábához borulva hódolt előtte. 26 Péter azonban felemelte, és így szólt hozzá: Állj fel, én magam is csak ember vagyok! 27 Amikor beszélgetve bement vele, sok embert talált ott összegyűlve. 28 Ekkor így szólt hozzájuk: Tudjátok, hogy tiltott dolog zsidó embernek idegennel kapcsolatba kerülni vagy hozzá bemenni. Nekem azonban Isten megmutatta, hogy egyetlen embert se mondjak szentségtelennek vagy tisztátalannak. 29 Ezért is jöttem vonakodás nélkül, amikor értem küldtetek. Most pedig hadd kérdezzem meg: miért küldtetek értem? 30 Kornéliusz így felelt: Három nappal ezelőtt körülbelül ebben az időben, délután három órakor imádkoztam a házamban, és íme, egy férfi állt meg előttem fénylő ruhában, 31 és azt mondta: Kornéliusz, Isten meghallgatta imádságod, és megemlékezett alamizsnáidról. 32 Küldj el tehát Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek. Ő Simon tímár házában szállt meg a tengerparton. 33 Ezért nyomban elküldtem hozzád, és te jól tetted, hogy eljöttél. Most tehát mind itt vagyunk Isten színe előtt, hogy meghallgassuk mindazt, amit rád bízott az Úr. 34 Erre Péter beszélni kezdett, és ezt mondta: Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, 35 hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik. 36 Ezt az igét küldte Izráel fiainak, amikor békességet hirdetett Jézus Krisztus által. Ő a mindenség Ura! 37 Ti tudjátok, mi történt, Galileától kezdve egész Júdeában, az után a keresztség után, amelyet János hirdetett: 38 a názáreti Jézust felkente az Isten Szentlélekkel és hatalommal, és ő szertejárt, jót tett, és meggyógyított mindenkit, aki az ördög igájában vergődött, mert az Isten volt vele. 39 Mi pedig tanúi vagyunk mindannak, amit ő tett a zsidók tartományában és Jeruzsálemben. Őt azonban fára feszítve megölték, 40 de Isten harmadnapon feltámasztotta őt, és megadta neki, hogy megjelenjék, 41 de nem az egész népnek, hanem csak azoknak a tanúknak, akiket Isten előre kiválasztott: minekünk, akik együtt ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból. 42 És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot arról, hogy ő Istentől rendelt bírája élőknek és holtaknak. 43 Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz őbenne, az ő neve által bűnbocsánatot nyer. 44 Míg ezeket a szavakat mondta Péter, leszállt a Szentlélek mindazokra, akik hallgatták az igét. 45 És elámultak a zsidók közül való hívők, akik Péterrel együtt jöttek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szentlélek ajándéka. 46 Hallották ugyanis, amint nyelveken szóltak, és magasztalták az Istent. Akkor megszólalt Péter: 47 Vajon megtagadhatja-e a vizet valaki ezektől, hogy megkeresztelkedjenek, akik ugyanúgy vették a Szentlelket, mint mi? 48 És úgy rendelkezett, hogy keresztelkedjenek meg a Jézus Krisztus nevében. Ők pedig kérték, hogy maradjon náluk néhány napig.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(34–35) „…Most értem meg igazán, hogy Isten nem személyválogató, hanem minden nép között kedves előtte, aki féli őt, és igazságot cselekszik.” (ApCsel 10,23b–48)
Isten előre elmagyarázta Péternek, hogy át kell lépnie egy határt. Amint olvassuk, úgy tűnik, minden annyira természetes volt, annyira magától értetődő. Kornéliusz várta Pétert, összehívta a rokonait, a legjobb barátait, azt akarta, hogy Isten szeretetében osztozni tudjon a számára legfontosabb emberekkel. Nem kell leborulni Péter előtt, ő is egy a Jézus Krisztus által megszólított emberek közül, aki bemegy abba házba, és végzi a feladatát: hirdeti az evangéliumot. Két látomás – két válasz két imádkozó embernek, egymást metsző utak, mintha a világ természetesebb dolga volna: a pogány százados és zsidó apostol ugyanazt az Urat áldja, ugyanazt a Szentlelket kapja, ugyanabban a keresztségben részesül. Pedig micsoda akadályok, árkok és falak húzódtak közöttük! Isten viszont egy alapra akarja hozni őket, hogy Péter által hangot kapjon az igazság: Isten nem személyválogató, nem a mi árkaink, falaink mellett néz ránk. Bárcsak ma is, közöttünk is, a mai egyházban is ennyire magától értetődő volna Péter mondata, és Istent követve meg tudnánk haladni mindazt, ami szétválaszt.
