„Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül...” 4Móz 8
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Szólj Áronhoz, és mondd meg neki: Úgy rakd föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy a hét mécses előre világítson. 3 Áron így is tett: úgy rakta föl a lámpatartóra a mécseseket, hogy azok előre világítsanak, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 4 A lámpatartó aranyból készült, ötvösmunkával; a szára is meg a virága is ötvösmunka volt. Arra a mintára készítette el Mózes a lámpatartót, amelyet az Úr mutatott neki. 5 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 6 Válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg őket. 7 Ezt cselekedd velük, hogy megtisztuljanak: hints rájuk vétektől megtisztító vizet, egész testüket borotválják le, mossák ki ruhájukat, hogy tiszták legyenek. 8 Vegyenek egy bikaborjút és hozzá ételáldozatul olajjal gyúrt finomlisztet. Egy másik bikaborjút pedig végy vétekáldozatul. 9 Vezesd a lévitákat a kijelentés sátra elé, és gyűjtsd össze Izráel fiainak egész közösségét. 10 Azután vezesd a lévitákat az Úr színe elé, és Izráel fiai tegyék kezüket a lévitákra. 11 Áron pedig ajánlja fel a lévitákat mint Izráel fiai felmutatott áldozatát az Úrnak, hogy ők végezzék az Úr szolgálatát. 12 A léviták tegyék kezüket a bikák fejére, te pedig készítsd el az egyik bikát vétekáldozatul, a másikat pedig égőáldozatul az Úrnak, engesztelésül a lévitákért. 13 Állítsd a lévitákat Áron és fiai elé, és ajánld fel őket felmutatott áldozatul az Úrnak! 14 Így válaszd külön a lévitákat Izráel fiaitól, hogy a léviták az enyémek legyenek. 15 Csak azután kezdhetik el a léviták a szolgálatot a kijelentés sátránál, miután megtisztítottad és felmutatott áldozatul felajánlottad őket. 16 Mert nekem szóló adományok ők Izráel fiai között. Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül minden elsőszülött helyett, aki anyja méhét megnyitja. 17 Mert enyém Izráel fiai között minden elsőszülött, akár embertől, akár állattól való. Akkor szenteltem őket magamnak, amikor lesújtottam Egyiptom földjén minden elsőszülöttre. 18 Valamennyi elsőszülött helyett a lévitákat választottam ki magamnak Izráel fiai közül, 19 és Izráel fiai közül a lévitákat adományként Áronnak és fiainak adtam, hogy Izráel fiai helyett ők végezzék a szolgálatot a kijelentés sátránál. Szerezzenek engesztelést Izráel fiaiért, hogy ne sújtsa csapás Izráel fiait, ha a szentélyhez közelednek. 20 Mózes, Áron és Izráel fiainak egész közössége eszerint járt el a lévitákkal. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai a lévitákkal, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 21 A léviták megtisztították magukat vétkeiktől, és kimosták ruhájukat. Áron pedig felajánlotta őket ajándékul az Úrnak, és engesztelést végzett értük Áron, hogy megtisztítsa őket. 22 Csak azután kezdték meg a léviták szolgálatukat a kijelentés sátránál, Áron és fiai irányításával. Úgy jártak el a lévitákkal kapcsolatban, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 23 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Még ez is a lévitákra tartozik: a huszonöt éven felüli lévita hadköteles, és végezzen szolgálatot a kijelentés sátránál. 25 Ötvenéves korában pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne végezzen tovább szolgálatot, 26 segédkezhet a kijelentés sátránál tennivalóik elvégzésében a testvéreinek, szolgálatot azonban ne végezzen. Így szabd meg a léviták tennivalóit.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Őket választottam ki magamnak Izráel fiai közül...” (16). Isten kiválasztja a lévitákat, a papok segítőit szent szolgálatra. A léviták rituálisan megmosakodtak, ruháikat kimosva díszbe öltöztek. Ez az ember válasza, mivel Isten megtisztította és megszentelte őt. Krisztusban minket is kiválaszt, feladattal bíz meg, fölkészít. Öltöztessük ünneplőbe külsőnket és belsőnket, hogy méltók legyünk hozzá.
RÉ21 237 RÉ 238
Hitvallás ének | 322 | Hiszek egy Istenben, Hatalmas Atyában
„Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?” ApCsel 11,1–18
1 Meghallották azonban az apostolok és a Júdeában lévő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét. 2 Amikor aztán felment Péter Jeruzsálembe, vitatkoztak vele a zsidó származású hívők, ezt mondva neki: 3 Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük. 4 Ekkor Péter sorjában beszámolt a történtekről, és ezt mondta: 5 Én éppen Joppé városában voltam, és imádkoztam, amikor révületben látomást láttam: valami nagy lepedőhöz hasonló szállt le, amely négy sarkánál fogva ereszkedett le az égből, és lejött egészen énhozzám. 6 Közelebbről megnéztem, és láttam benne a föld négylábú állatait, a vadakat, a csúszómászókat és az ég madarait. 7 Hallottam egy hangot is, amely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, öld és egyél! 8 Én azonban így szóltam: Semmiképpen sem, Uram, mert szentségtelen vagy tisztátalan még soha nem volt a számban. 9 De másodszor is megszólalt a hang az égből: Amit Isten megtisztított, azt te ne mondd tisztátalannak. 10 Ez pedig három ízben történt, azután az egész felemelkedett újra az égbe. 11 És íme, abban a pillanatban három férfi állt meg az előtt a ház előtt, amelyben voltam, akiket Cézáreából küldtek hozzám. 12 A Lélek pedig azt mondta nekem: Menj velük, és semmit ne tétovázz! Eljött velem ez a hat testvér is, akikkel bementünk annak a férfiúnak a házába. 13 Ő pedig elbeszélte nekünk, hogy látta, amint az angyal megáll a házában, és ezt mondja neki: Küldj el Joppéba, és hívasd át Simont, akit Péternek is neveznek, 14 aki olyan igéket hirdet neked, amelyek által üdvözülsz mind te, mind egész házad népe. 15 Amikor pedig elkezdtem beszélni, leszállt rájuk a Szentlélek, ahogyan ránk is leszállt kezdetben. 16 Ekkor eszembe jutott az Úr szava, aki így szólt: János vízzel keresztelt, de ti Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni. 17 Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is az Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent? 18 Amikor mindezt hallották, megnyugodtak, dicsőítették Istent, és így szóltak: Akkor tehát a pogányoknak is megadta Isten, hogy megtérjenek és éljenek!
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(17) „Ha tehát ugyanazt az ajándékot adta nekik is Isten, mint nekünk, akik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, akkor ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?” (ApCsel 11,1–18)
Jeruzsálembe érkezve Pétert értetlenség és ellenkezés fogadja, amiért megszegte a zsidók törvényeit. Péter nem tesz mást, csak elmondja, ami történt. Nem védekezik, nem támad vissza, hanem lefesti a többieknek, hogy végig Isten volt az, aki cselekedett. Ami itt történt: az Isten aktivitása. A gyümölcsök pedig magukért beszélnek. „Ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent?” – mondja ki Péter a fontos mondatot, amelyet az Ige a mi szívünkre is helyez. Ki vagyok én, hogy igent mondja arra, amire Isten nemet mond? Hogy nemet mondjak arra, amire egyértelmű Isten igenje? Ki vagyok én, hogy ellene menjek az én Uramnak? Követnem kell, mennem kell utána, és közben tanulnom tőle, közben magasztalni mindazért, ami történik. Ki vagyok én, hogy akadályozzam Istent? Tanítvány vagyok, visszafogadott gyermek, megszabadított és a nyájhoz visszaterelt bárány. Ne gondoljam magamat nagyobbnak Istennél, mert a hívő gőgje bukásra van ítélve!
