„Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik...” 4Móz 9
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr a Sínai-pusztában, a második év első hónapjában azután, hogy kijöttek Egyiptomból: 2 Készítsék el Izráel fiai a páskát a megszabott időben. 3 Ennek a hónapnak a tizennegyedik napján, estefelé készítsék el a megszabott időben. Egészen a rá vonatkozó rendelkezések és előírások szerint készítsétek el. 4 Megmondta tehát Mózes Izráel fiainak, hogyan készítsék el a páskát. 5 El is készítették a páskát az első hónap tizennegyedik napján, estefelé a Sínai-pusztában. Mindenben úgy jártak el Izráel fiai, ahogyan Mózesnek megparancsolta az Úr. 6 Néhány férfi azonban tisztátalan volt emberi holttest miatt, és így nem készíthették el a páskát azon a napon. Ezért Mózes és Áron elé járultak azon a napon 7 ezek a férfiak, és ezt mondták: Mi emberi holttest miatt vagyunk tisztátalanok. Miért kellene megtagadni tőlünk, hogy áldozatot mutathassunk be az Úrnak a megszabott időben, Izráel fiaival együtt? 8 Mózes ezt felelte nekik: Várjatok, míg meghallom, mit parancsol rólatok az Úr. 9 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 10 Mondd meg Izráel fiainak: Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik, vagy messze úton van közületek vagy utódaitok közül, az is készítsen páskát az Úrnak. 11 Ők a második hónap tizennegyedik napján, estefelé készítsék el, és kovásztalan kenyérrel meg keserű füvekkel egyék meg. 12 Ne hagyjanak belőle reggelre, és a csontját sem szabad eltörni. Mindenben úgy készítsék el, ahogy a páskára vonatkozó rendelkezés szól. 13 De ha valaki tiszta, és úton sincs, mégis elmulasztja a páskát elkészíteni, azt az embert ki kell irtani népe közül, mert nem mutatott be áldozatot az Úrnak a megszabott időben. Az ilyen embernek bűnhődnie kell. 14 Ha jövevény tartózkodik köztetek, és elkészíti az Úr páskáját, ő is a páskára vonatkozó rendelkezés és előírás szerint járjon el. Ugyanaz a rendelkezés vonatkozzék rátok: a jövevényre és az ország szülötteire is. 15 Amikor a hajlékot fölállították, felhő borította be a hajlékot, a bizonyság sátrát, estétől reggelig pedig tűz alakjában volt a hajlék fölött. 16 Így volt ez mindig: felhő borította be, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. 17 Valahányszor fölemelkedett a felhő a sátorról, elindultak Izráel fiai. Ott ütöttek tábort Izráel fiai, ahol a felhő megállapodott. 18 Az Úr parancsa szerint indultak el Izráel fiai, és az Úr parancsa szerint ütöttek tábort. Mindaddig a táborban maradtak, amíg a felhő a hajlékon nyugodott. 19 Ha a felhő hosszabb ideig maradt a hajlék fölött, megtartották Izráel fiai az Úr rendelkezését, és nem indultak el. 20 Megtörtént, hogy a felhő csak néhány napig maradt a hajlék fölött; akkor is az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. 21 Megtörtént, hogy a felhő csak estétől reggelig volt ott, reggel pedig már föl is emelkedett a felhő: ilyenkor ők is elindultak. Akár nappal, akár éjjel emelkedett föl a felhő, ők elindultak. 22 Akár két napig, akár egy hónapig vagy még hosszabb ideig nyugodott is a felhő a hajlék fölött, a táborban maradtak Izráel fiai, és nem indultak el. De ha fölemelkedett, elindultak. 23 Az Úr parancsa szerint maradtak a táborban, és az Úr parancsa szerint indultak el. Megtartották az Úr rendelkezését, az Úr Mózesnek adott parancsa szerint.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Ha valaki holttest miatt tisztátalanná válik...” (10). A mózesi törvények Isten fenségét és a kultusz komolyságát hangsúlyozták, csak a tiszta és szent léphet Isten színe elé. A páska viszont arra emlékeztet, hogy nem az ember ad Istennek, hanem Isten adott szabadulást az embernek. Az ünneplésnek nincs feltétele, mindenki meghívott. Krisztusban hívja azt is, aki méltatlannak érzi magát asztalához.
RÉ21 449 RÉ 294
Napi zsoltárének | 183 | Akik bíznak az Úr Istenben
„A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” ApCsel 11,19–26
19 Azok, akik az István miatt támadt üldözés következtében szétszóródtak, eljutottak Föníciáig, Ciprusig és Antiókhiáig, de senki másnak nem hirdették az igét, csak a zsidóknak. 20 Volt azonban közöttük néhány ciprusi és cirénei férfi. Amikor ők eljutottak Antiókhiába, a görögökhöz is szóltak, és hirdették az Úr Jézust. 21 És az Úr keze velük volt, úgyhogy sokan hittek, és tértek meg az Úrhoz. 22 Ennek a híre eljutott a jeruzsálemi gyülekezethez, ezért kiküldték Barnabást Antiókhiába. 23 Amikor megérkezett, és látta az Isten kegyelmét, megörült, és bátorította mindnyájukat, hogy szívük szándéka szerint maradjanak meg az Úrban, 24 mivel derék ember volt, telve Szentlélekkel és hittel. És igen nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz. 25 Barnabás azután elment Tarzuszba, hogy felkeresse Sault. Amikor megtalálta, magával vitte Antiókhiába. 26 Így történt, hogy egy teljes esztendőt töltöttek együtt a gyülekezetben, és igen nagy sokaságot tanítottak. A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(26b) „A tanítványokat pedig Antiókhiában nevezték először keresztyéneknek.” (ApCsel 11,19–26)
Keresztyének vagyunk: így határozzuk meg magunkat, hitünket, vallástételünket, ez természetes. Lukács leírja nekünk, hogyan született meg ez az elnevezés. Antiókhiában néhány ismeretlen hívő nemcsak a zsidóknak, hanem hellén kultúrájú embereknek is hirdette az evangéliumot. Bátorságukat megáldotta az Úr, elindult egy később meghatározóvá váló gyülekezet. Először Barnabás csatlakozik hozzájuk, majd bölcsen felismerve a közösség igényeit, maga mellé hívja Sault is. Itt kapják Jézus Krisztus tanítványai ezt az elnevezést a város lakóitól: Khrisztianosz, azaz Krisztust követők, Krisztus-pártiak, Krisztushoz tartozók. John Stott összegyűjti, Lukács miként nevezi a keresztyéneket: tanítványok, szentek, testvérek, hívők, üdvözülők, az Úr útjának hívei. Ehhez csatlakozik a félig-meddig gúnyolódó (de nem rosszindulatú) kifejezés. Keresztyének vagyunk – és ez sokkal több szociológiai, vallástudományi vagy történelmi meghatározásnál. Antiókhiában találóan olyan embereket hívtak így, akiknek Jézus Krisztus volt életük középpontja és vezetője. Keresztyének vagyunk – ez ezt jelenti: kegyelem, hogy a világ Urához tartozunk, hogy maga mellé emelt minket.
