„...megemlékezik rólatok Istenetek...” 4Móz 10,1–10
1 Azután így szólt Mózeshez az Úr: 2 Készíts két harsonát ötvösmunkával, ezüstből készítsd azokat. Ezeket használd a közösség összehívására és a táborok elindítására! 3 Amikor megfújják azokat, gyűljön hozzád az egész közösség a kijelentés sátrának a bejáratához. 4 Ha csak az egyiket fújják meg, gyűljenek hozzád a fejedelmek, Izráel nemzetségfői. 5 Ha pedig riadót fújtok, induljanak el azok a táborok, amelyek keletre táboroznak. 6 Ha másodszor is megfújjátok harsogva, induljanak el azok a táborok, amelyek délre táboroznak. Harsogva kell megfújniuk az induláshoz. 7 De ha a gyülekezetet gyűjtitek össze, ne harsogva fújjátok. 8 A harsonákat Áron fiai, a papok fújják. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. 9 Ha hadba indultok majd országotokban a benneteket szorongató ellenség ellen, akkor is ezekkel a harsonákkal fújjatok riadót: akkor majd megemlékezik rólatok Istenetek, az Úr, és megszabadultok ellenségeitektől. 10 Fújjátok meg ezeket a harsonákat az öröm napjain, az ünnepeken és a hónapok kezdetén, amikor égőáldozataitokat és békeáldozataitokat bemutatjátok, és emlékeztetni fogják Istent rátok. Én, az Úr vagyok a ti Istenetek.
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„...megemlékezik rólatok Istenetek...” (9). A harsonák különbözőképpen szóltak, veszélyre figyelmeztettek, harcba szólítottak vagy örömünnepre gyűjtötték össze a közösséget. Emlékeztettek, hogy Isten, az Örökkévaló nem feledkezik meg róluk. Diadalmas zengésük kiáltás is volt Istenhez, hogy figyeljen rájuk. Ilyen a harang: ha félreverik, bajra figyelmeztet, egyébként templomba, hálaadásra hív. Hirdeti, hogy élő Krisztusunk van.
RÉ21 225 RÉ 165
Napi zsoltárének | 158 | Hagyjad az Úr Istenre te minden utadat
„A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” ApCsel 11,27–30
27 Ezekben a napokban próféták jöttek le Jeruzsálemből Antiókhiába. 28 Előállt egyikük, név szerint Agabosz, és a Lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földön. Ez be is következett Klaudiusz idejében. 29 A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek. 30 Ezt meg is tették, és elküldték Barnabással és Saullal a gyülekezet elöljáróihoz.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(29) „A tanítványok pedig valamennyien elhatározták, hogy aszerint, amint kinek-kinek módjában áll, valami segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek.” (ApCsel 11,27–30)
Egy élő közösség életjelei. Az egyik, mint az előző szakaszban láttuk, a misszió. A másodikról pedig itt olvasunk. Ez a diakónia, a szeretetből jövő szolgálat, segítség másoknak. A mai egyházban is életjel, ha van diakónia. Gyűjtések, anyagi és szakmai segítségnyújtás betegeknek és rászorulóknak – közösségen belül és kívül. Azonnali lépések, ha valahol testvérek bajba kerülnek. Mai Igénk szép mintát ad nekünk. Azt látjuk, hogy a segítség szabad elhatározásból jött, nem parancs és nem felsőbbségi utasítás: beleérző és féltő szeretet indította el. Mindenki részt vett benne, az egész közösségben konszenzus volt, hogy segíteni kell. Mindenki, de nem ugyanúgy, hanem erő és lehetőségek szerint – érett és szép belső érzékenységet mutat, hogy az erősek többet bírnak, a gyengék kevesebbet, de ebből nincs probléma. Végül látjuk, hogy nemcsak felbuzdulás volt, hanem gyümölcse is lett, amelyet el tudtak küldeni, valós segítséggé lett az adomány.
