„Az Úr felhője volt felettük...” 4Móz 10,11–36
11 A második év második hónapjának a huszadik napján fölemelkedett a felhő a bizonyság hajlékáról. 12 Izráel fiai pedig elindultak a Sínai-pusztából, és mentek táborhelyről táborhelyre, míg meg nem állapodott a felhő a Párán-pusztában. 13 Ekkor indultak el először az Úrnak Mózes által adott parancsa szerint. 14 Először Júda fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Nahsón, Ammínádáb fia vezette. 15 Issakár fiai törzsének a seregét Netanél, Cúár fia vezette. 16 Zebulon fiai törzsének a seregét Elíáb, Hélón fia vezette. 17 Miután a hajlékot lebontották, elindultak Gérsón és Merárí fiai, a hajlék hordozói. 18 Azután Rúben táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elícúr, Sedéúr fia vezette. 19 Simeon fiai törzsének a seregét Selumíél, Cúrísaddaj fia vezette. 20 Gád fiai törzsének a seregét Eljászáf, Deúél fia vezette. 21 Majd elindultak a kehátiak is, a szentély hordozói; a többiek már fölállították a hajlékot, mire ők megérkeztek. 22 Azután Efraim fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén. Seregüket Elísámá, Ammíhúd fia vezette. 23 Manassé fiai törzsének a seregét Gamlíél, Pedácúr fia vezette. 24 Benjámin fiai törzsének a seregét Abídán, Gidóní fia vezette. 25 Majd Dán fiai táborának a hadijelvénye indult el a csapatok élén mint az egész tábor utóvédje. Seregüket Ahíezer, Ammísaddaj fia vezette. 26 Ásér fiai törzsének a seregét Pagíél, Okrán fia vezette. 27 Naftáli fiai törzsének a seregét Ahíra, Énán fia vezette. 28 Ez volt Izráel fiai táborbontásának a rendje seregeik szerint, valahányszor elindultak. 29 Mózes így szólt Hóbábhoz, a midjáni Reúélnak, Mózes apósának a fiához: Mi elindulunk arra a helyre, amelyről azt mondta az Úr: Nektek adom azt. Gyere velünk, és mi jót teszünk veled, mert az Úr jót ígért Izráelnek. 30 De ő így felelt neki: Nem megyek, inkább visszamegyek hazámba, a rokonságomhoz. 31 Mózes ezt mondta: Ne hagyj el bennünket, hiszen te tudod, hol lehet tábort ütnünk a pusztában. Te légy a vezetőnk! 32 Ha velünk jössz, akkor részesíteni fogunk mindabban a jóban, amit velünk tesz az Úr. 33 Így indultak el az Úr hegyétől háromnapi útra. A háromnapi úton az Úr szövetségének ládája vonult előttük, hogy pihenőhelyet keressen nekik. 34 Az Úr felhője volt felettük nappal, amikor elindultak a táborból. 35 Valahányszor elindult a láda, ezt mondta Mózes: Kelj föl, Uram! Szóródjanak szét ellenségeid, gyűlölőid meneküljenek előled! 36 Amikor pedig megállt, ezt mondta: Térj vissza, Uram, Izráel ezreinek sokaságához!
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Az Úr felhője volt felettük...” (34). Isten őrző jelenléte nappal a felhő, éjjel pedig az, ami tűznek látszott. A felhő árnyékot ad a sivatagi hőségben, a tűz távol tartja a vadállatokat, az ellenség támadását. Isten a természet jeleivel is vezet. Nem látjuk a jövőt, sem életünk következő napját. Csak ennyi a jel: felhő az égen, tűzfény a sötétben? Nem útjelzőtáblák igazítanak el, hanem a teremtett világ. A teremtmények üzenetek hordozói a Teremtőről.
RÉ21 774 RÉ 462
Hitvallás ének | 323 | Hiszünk egy Istenben, mennyei Atyánkban
„Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” ApCsel 12,1–5
1 Abban az időben Heródes király kegyetlenkedni kezdett a gyülekezet egyes tagjaival. 2 Jakabot, János testvérét pedig karddal kivégeztette. 3 Amikor látta, hogy ez tetszik a zsidóknak, azzal folytatta, hogy elfogatta Pétert is. Ez a kovásztalan kenyerek ünnepén történt. 4 Miután elfogatta Pétert, börtönbe vetette, és átadta négy, egyenként négy tagból álló katonai őrségnek, hogy őrizzék, mert a páskaünnep után akarta őt a nép elé vezettetni. 5 Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(5) „Pétert tehát a börtönben őrizték, a gyülekezet pedig buzgón imádkozott érte Istenhez.” (ApCsel 12,1–5)
Az egyházat csapások érik egymás után. Heródesnek politikai játszma volt csupán, hogy a keresztyénekkel kegyetlenkedjen. Elveszítik Jakab apostolt, majd Pétert is elfogják, börtönbe zárják, hogy páska után nyilvános ítéleten mondhassák ki a halálos ítéletet. A Krisztus-hívők Heródes szemében feláldozhatók voltak, egy kis szekta, amelyet ha eltüntet, azzal politikai gesztust tehet a zsidó vezetőknek. A hatalom szemében feláldozhatók, de a sajátjaik szemében hús-vér emberek, akiket elveszítettek, Isten számára pedig gyermekek. Valamit tenni kell. A gyülekezet számára, mivel Heródeshez mérhető emberi hatalmuk nem volt, az imádság marad. Az imádság nem pótcselekvés, itt sem. Valódi tett, igazi eszköz. Nem időpazarlás, hanem közbenjárás valakiért. Bár emberi hatalom nincs, a legnagyobb hatalomhoz oda lehet fordulni. Imádkozni lehet akkor is, ha semmi más eszközünk nincs – semmi nem tudja elvenni tőlünk. És imádkozni kell akkor is, ha tudunk mást is tenni. Ez valójában mindig feladat a számunkra.
