„Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek...” 4Móz 11,1–15
1 A nép pedig folyton csak panaszkodott az Úrnak, hogy rosszul megy a sora. Az Úr pedig meghallotta, és haragra gerjedt. Fölgyulladt ellenük az Úr tüze, és belekapott a tábor szélébe. 2 Ekkor a nép segítségért kiáltott Mózeshez, Mózes pedig imádkozott az Úrhoz, és elaludt a tűz. 3 Azt a helyet pedig Tabérának nevezték el, mert felgyulladt ellenük az Úr tüze. 4 A közöttük levő gyülevész népség azonban telhetetlen volt, ezért Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek: Ki ad nekünk végre húst enni? 5 Emlékszünk, hogy Egyiptomban ingyen ettünk halat, uborkát, dinnyét, póréhagymát, vöröshagymát és fokhagymát. 6 Most pedig elepedünk, mert semmit sem látunk a mannán kívül. 7 A manna olyan volt, mint a koriandermag, hasonló az illatos gyantacsepphez. 8 A nép elszéledt, és úgy szedegette. Kézimalommal megőrölték, vagy mozsárban megtörték, azután fazékban megfőzték, és lepényt készítettek belőle. Olyan íze volt, mint az olajos süteménynek. 9 Amikor a harmat leszállt éjjel a táborra, akkor hullott rá a manna is. 10 Mózes meghallotta, hogy a nép siránkozik, egyik nemzetség éppúgy, mint a másik, mindenki a sátra bejáratánál. Akkor igen fölgerjedt az Úr haragja, és Mózes is rossznak látta ezt. 11 Ezért Mózes ezt mondta az Úrnak: Miért tettél szolgáddal ilyen rosszat? Miért nem vagy jóindulattal hozzám, miért raktad rám ennek az egész népnek a gondját? 12 Vajon bennem fogant ez az egész nép, vagy én szültem-e, hogy ezt mondod nekem: Ahogyan a dajka viszi a csecsemőt, úgy vidd az öledben arra a földre, amelyet te ígértél oda esküvel atyáiknak? 13 Honnan vegyek húst, hogy adjak ennek az egész népnek? Hiszen így siránkoznak előttem: Adj nekünk húst, hadd együnk! 14 Nem tudom egyedül vinni ezt az egész népet, mert túl nehéz nekem. 15 Ha így bánsz velem, inkább nyomban ölj meg, légy ennyi jóindulattal hozzám! Ne kelljen látnom nyomorúságomat!
Bibliaolvasó Kalauz – Karsay Eszter igemagyarázata
„Izráel fiai is újra siránkozni kezdtek...” (4) Hiába Isten vezetése, gondviselése, a mindennapi étel, mégis elégedetlenek. Unják a mannát. Mi is „unjuk a banánt”? Ha egy morogni kezd, az fertőz, gyorsan terjed a zúgolódás. Ki hangol minket: a céltalanok, a cinikusok, vagy azok, akiknek látásuk van a Lélektől? Kinek a véleményét követed? A mindent kritizálókét? Válj ki a kiskorú tömegből, légy teherbíró, felnőtt egyéniség!
RÉ21 284 RÉ 501
Doxologia ének | 302 | Dicsőség légyen Atyának És egyszülött szent Fiának
„[Rodé] megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.” ApCsel 12,6–19
6 Amikor Heródes elő akarta vezettetni, azon az éjszakán Péter – két bilinccsel megkötözve – két katona között aludt, az ajtó előtt pedig őrök őrizték a börtönt. 7 És íme, az Úr angyala odalépett hozzá, és világosság támadt a cellában; oldalát meglökve felébresztette Pétert, és így szólt hozzá: Kelj fel gyorsan! És lehulltak a bilincsek Péter kezéről. 8 Ezt mondta neki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel sarudat! Péter megtette. Az angyal pedig ezt mondta neki: Vedd fel a felsőruhádat, és kövess engem! 9 Péter kiment, és követte őt, de nem tudta, hogy valóság az, amit az angyal cselekszik, hanem azt hitte, hogy látomást lát. 10 Amikor átmentek az első őrségen, majd a másodikon, eljutottak a vaskapuhoz, amely a városba visz. Ez magától megnyílt előttük. Amikor kimentek rajta, végighaladtak egy utcán, azután hirtelen eltűnt mellőle az angyal. 11 Ekkor Péter magához tért, és így szólt: Most tudom igazán, hogy az Úr elküldte az ő angyalát, és kimentett engem Heródes kezéből és mindabból, amit a zsidó nép várt. 12 Amikor ezt felismerte, elment Mária házához, aki a Márknak is nevezett János anyja volt. Itt sokan voltak együtt és imádkoztak. 13 Amikor megzörgette az ajtót, odament egy Rodé nevű szolgálóleány, hogy megtudja, ki az. 14 Megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt. 15 De azok azt mondták: Elment az eszed! Ő azonban bizonygatta, hogy úgy van. Azok erre így szóltak: Az ő angyala az! 16 Péter azonban tovább zörgetett. Amikor pedig kaput nyitottak, és meglátták őt, elámultak. 17 Akkor intett nekik a kezével, hogy hallgassanak, és elbeszélte nekik, hogyan vezette ki az Úr a börtönből, majd így szólt: Mondjátok el ezeket Jakabnak és a testvéreknek! Azután kiment, és más helyre távozott. 18 Amikor megvirradt, nagy riadalom támadt a katonák között, hogy vajon mi történt Péterrel. 19 Heródes pedig kerestette őt, és amikor nem találta, kivallatta az őrséget, és megparancsolta, hogy végezzék ki őket. Azután lement Júdeából Cézáreába, és ott tartózkodott.
Az Ige mellett – Bella Péter igemagyarázata
(14) „[Rodé] megismerve Péter hangját, örömében nem nyitotta ki a kaput, hanem beszaladt, és hírül adta, hogy Péter áll a kapu előtt.” (ApCsel 12,6–19)
Péter egy angyal segítségével csodálatos módon kiszabadul a börtönből, majd csatlakozik az övéihez. Nagy esemény történik, az apostol megmenekül! Akár ennyiben is össze lehet foglalni, ami itt történik. De ez így kevés. Ez a rész sok személyes rezdülést és érzelmet enged látni. Zavarodottság, elhamarkodott mondatok, kirobbanó öröm, csodálkozás, értetlenség. Ahogy Péter csak megy az eseményekkel, lehulló rácsokon és bilincseken át, és utólag döbben rá, mi történt vele. Ahogy Rodé hirtelen örömében ki sem nyitja az ajtót, hanem rohan szólni az imádkozóknak, hogy Péter itt van. Ahogy azok, akik Péter szabadulásáért imádkoztak, letorkolják, hogy az nem lehet. Ahogy Péter kénytelen tovább zörgetni, és amikor végre beengedik, alig tudja elmondani – az elszabadult örömben – magát a csodát. Ez a csoda emberekkel történik, olyanokkal, mint mi. Nincsenek felkészülve a csodára, mert nem lehet felkészülni rá, Isten megmentő munkája mindig nagyobb és gazdagabb, mint az ember gondolja. És ez így van jól. Esetlenségünkben is átéljük Isten csodáit, közben hol sikerül felfognunk, átélnünk, ami történik, hol csak megyünk a történések után. De az eredmény ugyanaz, mindig, mint itt: a dicsőség Istené, az öröm a miénk. Lehet továbbmenni, és vinni Jézus Krisztus örömüzenetét.
