„szent az egész közösség” 4Móz 16
1 Kórah, aki Jichár fia, aki Kehát fia, aki Lévi fia, összefogott Dátánnal és Abírámmal, Elíáb fiaival meg Ónnal, Pelet fiával, aki Rúben fia volt, 2 és föllázadtak Mózes ellen, kétszázötven emberrel Izráel fiai közül, akik a közösség fejedelmei, a gyülekezet képviselői, közismert emberek voltak. 3 Ezek egybegyűltek Mózes és Áron ellen, és ezt mondták nekik: Elegünk van belőletek! Miért emelitek magatokat az Úr gyülekezete fölé?! Hiszen szent az egész közösség a maga egészében, és közöttük van az Úr! 4 Ezt hallva Mózes arcra borult, 5 majd így szólt Kórahhoz és egész csoportjához: Majd reggel tudtul adja az Úr, hogy ki az övé, ki a szent, és ki közeledhet hozzá. Az közeledhet hozzá, akit kiválasztott. 6 Ezt tegyétek: Fogjátok a szenesserpenyőtöket, Kórah és egész csoportja, 7 tegyetek bele holnap tüzet, és rakjatok rá füstölőszert az Úr színe előtt. Az lesz a szent, akit kiválaszt az Úr. Elegem van belőletek, Lévi fiai! 8 Majd ezt mondta Mózes Kórahnak: Hallgassatok ide, Lévi fiai! 9 Talán keveslitek, hogy Izráel Istene különválasztott benneteket Izráel közösségétől, és ti járulhattok elé, hogy ellássátok a szolgálatot az Úr hajlékánál, és a közösség szolgálatára álljatok?! 10 Megengedte, hogy eléje járulj testvéreiddel, Lévi fiaival együtt; most még a papságot is kívánjátok?! 11 Bizony az Úr ellen fogtatok össze, te és mindazok, akik veled vannak. Mert ki az az Áron, hogy ellene zúgolódtok? 12 Ekkor hívatta Mózes Dátánt és Abírámot, Elíáb fiait, de azok ezt mondták: Nem megyünk! 13 Nem elég, hogy elhoztál bennünket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj bennünket a pusztában, hanem még zsarnokoskodni is akarsz rajtunk?! 14 Bizony, nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál bennünket, és nem adtál nekünk sem mezőt, sem szőlőt örökségül. Vajon ki akarod szúrni ezeknek az embereknek a szemét?! Nem megyünk! 15 Ekkor nagy haragra gerjedt Mózes, és ezt mondta az Úrnak: Ne tekints áldozatukra! Nem vettem el tőlük még egy szamarat sem, és egyikükkel sem tettem rosszat. 16 Kórahnak pedig azt mondta Mózes: Te és az egész csoportod legyetek holnap az Úr színe előtt: te, ők és Áron! 17 Fogja mindenki a maga szenesserpenyőjét, és tegyetek rájuk füstölőszert. Azután járuljatok az Úr színe elé, ki-ki a maga serpenyőjével, kétszázötven serpenyővel: te is és Áron is a maga serpenyőjével. 18 Fogta azért mindenki a maga szenesserpenyőjét, tüzet tett bele, arra pedig füstölőszert rakott, azután odaálltak a kijelentés sátrának a bejáratához, Mózes meg Áron is. 19 Kórah egybegyűjtötte ellenük az egész közösséget a kijelentés sátrának a bejáratához. Ekkor megjelent az Úr dicsősége az egész közösségnek. 20 Ekkor így beszélt Mózeshez és Áronhoz az Úr: 21 Váljatok külön ettől a közösségtől, hadd semmisítsem meg őket egy pillanat alatt! 22 Ekkor arcra borultak, és ezt mondták: Ó, Isten, aki lelket adsz minden élőlénynek! Miért haragszol az egész közösségre, holott csak egyetlen ember vétkezett? 23 Ekkor így beszélt Mózeshez az Úr: 24 Mondd meg a közösségnek: Menjetek el Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről! 25 Mózes fölkelt, és odament Dátánhoz és Abírámhoz. Vele mentek Izráel vénei is. 26 Így szólt a közösséghez: Távozzatok ezeknek a bűnös embereknek a sátraitól, semmijüket se érintsétek, hogy el ne vesszetek az ő vétkeik miatt! 27 El is mentek Kórah, Dátán és Abírám hajlékának a környékéről. Dátán és Abírám pedig kimentek, és odaálltak sátraik bejáratához feleségeikkel, fiaikkal és kicsiny gyermekeikkel együtt. 28 Akkor ezt mondta Mózes: Ebből tudjátok meg, hogy az Úr küldött engem ezeknek a dolgoknak a véghezvitelére, és hogy nem magamtól cselekszem: 29 Ha úgy halnak meg ezek, ahogy a többi ember szokott, és ha az lesz a sorsuk, ami bárki mással megtörténhetne, akkor nem az Úr küldött engem. 30 De ha az Úr valami rendkívüli dolgot visz véghez, és a föld megnyitja száját, és elnyeli őket mindenükkel együtt, és elevenen szállnak le a holtak hazájába, akkor majd megtudjátok, hogy ezek az emberek semmibe vették az Urat. 31 Alig mondta ki Mózes ezeket a szavakat, meghasadt alattuk a föld. 32 Megnyitotta száját a föld, és elnyelte őket házuk népével együtt, meg Kórah összes emberét mindenükkel, amijük csak volt. 33 Elevenen szálltak le a holtak hazájába mindenükkel együtt, és betemette őket a föld. Így vesztek ki a gyülekezetből. 34 Egész Izráel pedig, amely körülöttük volt, kiáltozásukra elfutott, mert azt gondolták: Még minket is elnyel a föld! 35 Ezután tűz csapott ki az Úrtól, és megemésztette azt a kétszázötven férfit, akik füstölőszerrel közeledtek hozzá.
Bibliaolvasó Kalauz – Vincze Árpád igemagyarázata
Elég! Zsarnokság és pusztaság van. Mózes a közösség fölé helyezte magát, önkénnyel uralkodik. Rend kell, demokrácia, hiszen „szent az egész közösség” (3)! Puccs? Lázadás? Előfordul, hogy az „elegem van” gondolata elvakít, rossz irányba terel. A társadalmi igénynek mindig igaza van? Igénk arra mutat rá, hogy Isten rendje nem a többséghez alkalmazkodik, hanem arra hív, hogy változzak, és igazodjak az ő rendjéhez.
RÉ21 91 RÉ 91 • IÉ 2Móz 20,1–17 • Zsolt 91
Zsoltárdicséret | 12 | Szabadíts meg, és tarts meg, Uram Isten
Heti zsoltár | 60 | Minket, Úr Isten, elhagyál
„Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.” ApCsel 14,21–28
21 Miután hirdették az evangéliumot ebben a városban, és sokakat tanítvánnyá tettek, visszatértek Lisztrába, Ikóniumba és Antiókhiába. 22 Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába. 23 Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek. 24 Azután Piszidián áthaladva eljutottak Pamfíliába, 25 hirdették az igét Pergében, és lementek Attáliába. 26 Innen Antiókhiába hajóztak, ahonnan Isten kegyelmébe ajánlva indították el őket a most elvégzett munkára. 27 Amikor megérkeztek, összehívták a gyülekezetet, és elbeszélték, milyen nagy dolgokat tett velük az Isten, és hogy kaput nyitott a pogányoknak a hitre. 28 Azután hosszabb időt töltöttek ott a tanítványokkal.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(23) „Miután pedig gyülekezetenként elöljárókat választottak nekik, böjtölve és imádkozva ajánlották őket az Úrnak, akiben hittek.” (ApCsel 14,21–28)
Böjtölve és imádkozva ajánlani az Úrnak a gyülekezetemet, amikor leköszönök presbiterként vagy lelkészként. Böjtölve és imádkozva ajánlani az Úrnak a gyülekezetemet, ha most leszek presbiter vagy új lelkész. Így ajánlani lelkészemet az Úrnak. Így ajánlani presbitereimet az Úrnak. Így ajánlani gyülekezetemet az Úrnak: böjtölve és imádkozva, és bátorítva őket, maradjanak meg a hitben. A rendkívüli böjt, amely megerősíti az imaéletet, amikor elcsendesítem a bennem és körülöttem lévő zsongást, és újra találok helyet magamban Istennek. Többet, mint szoktam. Nemcsak egy röpke ima erejével átadni a stafétabotot a következő csapatnak vagy átvenni a feladatot, nemcsak nagyvonalúan szavazgatni a választásban, hanem böjttel megerősített imaélettel támogatni mindezt. Átérezni annak a súlyát, mennyire nem mindegy, ki vezeti gyülekezetünket. Nem mindegy, mennyire tud megvalósulni Isten akarata. Tartsunk böjtöt, és ajánljuk Isten kegyelmébe egymást, a gyülekezetet, az elöljárókat, a lelkészt, hogy lehessenek ébredések, megtérések a következő hat évben is!
