„Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel.” 4Móz 24
1 Amikor Bálám látta, hogy az tetszik az Úrnak, ha megáldja Izráelt, nem folyamodott többé varázsláshoz, mint azelőtt. A puszta felé fordította arcát, 2 és fölemelte Bálám a tekintetét. Amint meglátta Izráelt törzsenként sátorozni, rászállt az Isten Lelke, 3 példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, kinek megnyílt a szeme, 4 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 5 Mily szépek a sátraid, Jákób, a hajlékaid, ó, Izráel! 6 Mint hosszan elnyúló völgyek, mint folyó mentén a kertek, mint az Úr ültette aloék, mint víz mentén a cédrusok. 7 Kicsordul a víz kútjai vödréből, vetése vízben bővelkedik. Királya hatalmasabb Agágnál, és királyi hatalma fölemelkedik. 8 Isten hozta ki Egyiptomból, olyan az ereje, mint a bivaly szarva. Megemészti az ellenséges népeket, szétmorzsolja csontjaikat, összetöri nyilaikat. 9 Hever, fekszik, mint a hím oroszlán és mint a nőstény oroszlán; ugyan, ki merné fölkelteni? Áldott, aki téged áld, átkozott, aki téged átkoz! 10 Ekkor haragra gerjedt Bálák Bálám ellen, összecsapta a kezét, és ezt mondta Bálák Bálámnak: Idehívattalak, hogy rontsd meg ellenségeimet, te pedig háromszor is megáldottad őket! 11 Most azért takarodj a hazádba! Azt ígértem, hogy gazdagon megjutalmazlak, de most az Úr megfosztott téged a jutalomtól. 12 Bálám ezt felelte Báláknak: Megmondtam már követeidnek is, akiket hozzám küldtél, 13 hogy ha nekem adja Bálák a házát tele ezüsttel és arannyal, akkor sem szeghetem meg az Úr parancsát, és nem tehetek magamtól sem jót, sem rosszat, és hogy csak azt mondhatom, amit megmond az Úr. 14 De most, mielőtt elmegyek népemhez, jöjj, hadd tárjam föl előtted, mit fog tenni ez a nép a te népeddel majd egykor. 15 Példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Így szól Bálám, Beór fia, így szól a férfi, akinek megnyílt a szeme, 16 így szól, aki hallja Isten mondásait, aki ismeri a Felségestől jövő ismeretet, aki látja a Mindenhatótól kapott látomást, leborulva, de nyitott szemekkel: 17 Látom őt, de nem most, szemlélem, bár nincs közel. Csillag jön fel Jákóbból, jogar támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és a koponyáját Sét összes fiának. 18 Birtokába kerül Edóm, birtokába kerül ellensége, Széír, mert hatalmas dolgokat visz véghez Izráel. 19 Eltapossa Jákób Edómot, és elpusztítja Széír menekültjeit. 20 Amikor meglátta Amálékot, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Népek eleje Amálék, mégis pusztulás a vége. 21 Amikor meglátta a kénieket, példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Szilárd a te lakóhelyed, sziklára van rakva fészked. 22 Mégis megsemmisül Kain, amikor fogságba viszi Assúr. 23 Megint példabeszédbe kezdett, és ezt mondta: Ó jaj, ki élhet tovább, mint ahogy Isten megszabta? 24 Hajók jönnek Kittím partjairól, megalázzák Assúrt, megalázzák Ébert, míg el nem pusztul az is. 25 Azután felkerekedett Bálám, elment, és visszatért hazájába. Bálák is elment útjára.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
Isten csodái megmagyarázhatatlanok. Mi azt valljuk: Bolond lyukból bolond szél fúj. Amikor azonban Isten Lelke valakit elfordít az istentelenségtől (1), és birtokba véve új üzenetet ad a szájába (2), akkor az Úr szabadító hatalmát dicséri, és még Jézusról is bizonyságot tehet (17). Olyan embernek vallja magát, akinek az Úr nyitotta meg a szemeit. Úr Jézus! Nyisd meg a mi szemünket is, hogy mi is láthassunk téged és áldásaidat a hétköznapjainkban.
RÉ21 418 RÉ 325
Zsoltárének | 124 | Az Izráel ezt nyilván mondhatja
„…egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.” ApCsel 17,16–21
16 Miközben Pál Athénban várta őket, háborgott a lelke, mert látta, hogy a város tele van bálványokkal. 17 Nap mint nap vitázott a zsinagógában a zsidókkal és a hozzájuk csatlakozott istenfélőkkel, a főtéren pedig azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitázott vele. Némelyek ezt kérdezték: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? – mások ezt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenségek hirdetője – mivel Jézust és a feltámadást hirdette. 19 Ekkor megfogták, az Areopágoszra vitték, és megkérdezték tőle: Megtudhatjuk-e, mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20 Mert amint halljuk, idegen dolgokkal hozakodsz elő, szeretnénk tehát megérteni, hogy miről is van szó. 21 Az athéniak és a bevándorolt idegenek ugyanis egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(21) „…egyébbel sem töltötték az idejüket, mint azzal, hogy valami újdonságot mondjanak vagy halljanak.” (ApCsel 17,16–21)
Ha régi a telefonunk, újra cseréljük. Ha túl sok kilométer van már a kocsinkban, újat veszünk. Ha kiment a divatból a ruhánk, másik után nézünk. Ha meguntuk a frizuránkat, másfélét vágatunk. Minden évben máshol nyaralunk. Ha egy ismerősünk mindig ugyanazt posztolja, nem követjük tovább. Így, ebből az inger- és információgazdag XXI. századból is jól megértjük a régi athéniakat, hogy állandóan sóvárogtak valami új után. Újra meg újra kellett nekik valami intellektuális próbatétel, bár közben már nem álltak megrendülve az igazságok előtt. Mindent megcáfoltak, semmit nem hittek el feltétel nélkül. Keresték az újat, s az újban talán az igazit. Kérdés, a sok új között mi le tudunk-e horgonyozni az igazi mellett. S hogy az igaziban megtaláljuk-e az újat időről időre, akár hosszú évtizedek keresztyénsége után is? Hasznos is tud lenni ez az újat kereső kíváncsiság! Amikor nem félreteszem Istent, mint egy már megismert lényt, becsukom, mint egy elolvasott könyvet, hanem még mindig kihegyezett füllel figyelek az ő Igéjére, hogy ne újra csak azt halljam ki, amit eddig is tudtam, hanem merjek meghallani olyat is, amit eddig valamiért távol tartottam magamtól. Amit nehéz integrálnom a saját istenképembe. Olyan kérdéseket is akár, amelyekkel nehezebben boldogulok.
