„Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak” 4Móz 25
1 Amikor Izráel Sittímben tartózkodott, elkezdett a nép paráználkodni Móáb leányaival, 2 mert ezek meghívták a népet isteneik áldozati lakomáira. A nép velük evett, és leborulva imádta azok isteneit, 3 és odaszegődött Izráel Baal-Peórhoz. De haragra gerjedt az Úr Izráel ellen, 4 és ezt mondta az Úr Mózesnek: Fogasd el a nép minden főemberét, és akasztasd fel őket fényes nappal az Úr előtt, hogy elforduljon Izráelről az Úr izzó haragja. 5 Mózes tehát ezt mondta Izráel bíráinak: Gyilkolja le mindenki a maga emberei közül azokat, akik Baal-Peórhoz szegődtek! 6 Éppen akkor jött egy izráeli férfi, aki egy midjáni nőt hozott testvéreihez Mózes szeme láttára, meg Izráel egész közösségének a szeme láttára, amikor azok a kijelentés sátrának a bejárata előtt sírtak. 7 Amikor meglátta ezt Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia, kilépett a közösség soraiból, dárdát fogott a kezébe, 8 bement az izráeli férfi után a sátor belsejébe, és hasba szúrta mindkettőjüket: az izráeli embert és azt a nőt is. Ezzel elhárult a csapás Izráel fiairól. 9 Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak. 10 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 11 Fineás, Áron főpap fiának, Eleázárnak a fia elfordította haragomat Izráel fiairól, amikor felindulásomnak megfelelően bánt velük, s ezért nem semmisítettem meg Izráel fiait felindulásomban. 12 Mondd meg tehát: Íme, az én békességem szövetségével ajándékozom meg őt: 13 Övé és utódaié lesz a papság szövetsége örökre, mert haragra indult Istenéért, és engesztelést végzett Izráel fiaiért. 14 Annak a megölt izráeli férfinak a neve, akit a midjáni nővel együtt öltek meg, Zimrí volt, Szálú fia, Simeon egyik nagycsaládjának a fejedelme. 15 A megölt midjáni nő neve pedig Kozbí volt, annak a Cúrnak a leánya, aki a midjáni törzsek egyik nagycsaládjának a feje volt. 16 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 17 Támadjátok meg a midjániakat, és pusztítsátok őket, 18 mert ők is ellenetek támadtak, amikor aljas tervet eszeltek ki ellenetek Peór révén és húguk, Kozbí, a midjáni fejedelem leánya révén, akit megöltek a Peór miatt támadt csapás napján. 19 A csapás után a következők történtek.
Bibliaolvasó Kalauz – Zila Péter igemagyarázata
„Huszonnégyezer halottja lett a csapásnak” (9). Óriási veszteség Isten népében, de miért? Mielőtt Bálám hazatért, elmondta az ellenséges királynak a győztes stratégiát (Jel 2,14): a lányaid csábítsák el az izráeli férfiakat. Izráel odajut az arcátlanságban, hogy az egyik fejedelem fia Mózesék szeme láttára viszi sátrába paráználkodni a pogány lányt. Az engedetlenség, a testi-lelki és szellemi keveredés magvetés, amelynek az aratása pusztulás; de ha a Lélek szerint vetünk, örök életet aratunk (Gal 6,8).
RÉ21 314 RÉ 473
Napi ének | 587 | Kelj fel, kelj fel fényes nap
„nem szorul emberi kéz szolgálatára…” ApCsel 17,22–34
22 Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket, 23 mert amikor bejártam és megtekintettem szentélyeiteket, találtam olyan oltárt is, amelyre ez volt felírva: AZ ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, 25 nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent. 26 Az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakjon az egész föld színén, meghatározta elrendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27 hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem, 28 mert őbenne élünk, mozgunk és vagyunk. Ahogy a ti költőitek közül is mondták némelyek: „Bizony, az ő nemzetsége vagyunk.” 29 Mivel tehát az Isten nemzetsége vagyunk, nem szabad azt hinnünk, hogy aranyhoz vagy ezüsthöz vagy kőhöz, művészi alkotáshoz vagy emberi elképzeléshez hasonló az istenség. 30 A tudatlanság időszakait ugyan elnézte Isten, de most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg. 31 Azért rendelt egy napot, amelyen igazságos ítéletet mond majd az egész földkerekség fölött egy férfi által, akit erre kiválasztott, akiről bizonyságot adott mindenki előtt azáltal, hogy feltámasztotta a halálból. 32 Amikor a halottak feltámadásáról hallottak, egyesek gúnyolódtak, mások pedig azt mondták: Majd meghallgatunk erről máskor is. 33 Pál ezután eltávozott közülük. 34 Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá, és hívővé lett: közöttük az areopágita Dionísziosz is, egy Damarisz nevű asszony és velük együtt mások.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(25) „nem szorul emberi kéz szolgálatára…” (ApCsel 17,22–34)
Olvasva ezt a részt ma hálásnak érzem magam, mert nem kell stresszelnem, hogy elég jó vagyok-e az Istenemnek. Nem kell szobrokat emelnem neki, sem kétségbeesetten a kegyeit keresnem. Sőt őt magát sem kell keresnem, mert maga jött el hozzám. Nem kell félnem, hogy valamit elfelejtek, mert tudom, szerető Atyám ő, és elbírja a kapcsolatunk a hibáimat. Nem kell bebiztosítanom magam cselekvésekkel és rítusokkal, mert Fia elküldésével ő maga biztosított engem arról, hogy többé nem szakadunk el egymástól. Hogy ő bennem, és én őbenne. Hogy ismer és szeret, és nem azért szolgálok neki, mert rászorulna, vagy mert más esélyem nincs, hogy a kegyeit elnyerjem. Azért szolgálok neki, mert hálás vagyok. Sokszor biztatom fiaim a sütésben, főzésben való részvételre, s azt hiszem, ezzel nem vagyok egyedül. Hamarabb elkészülnénk gyermekeink nélkül az étellel? Igen. Kevesebb rendetlenséggel járna? Határozottan. Nélkülük egyszerűbb lenne. És mégis együtt sütünk-főzünk gyermekeinkkel. Hát így van velünk a mi Atyánk. Ránk szorul? Nem. Gyorsabb lenne nélkülünk megvalósítani az ő akaratát? Határozottan! Mégis úgy tetszett neki, hogy bevonjon minket a teremtett világ gondját viselő munkájába. Az ő nagy tervébe. Ne feledkezzünk el erről a fontos küldetésünkről egyik nap sem!
