„ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” 4Móz 27,12–23
12 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Menj föl ide az Abárím-hegyre, és tekintsd meg azt a földet, amelyet Izráel fiainak adtam. 13 Ha megtekintetted, te is odakerülsz elődeid mellé, ahogy odakerült testvéred, Áron, 14 mert fellázadtatok parancsom ellen a Cin-pusztában, amikor perlekedett a közösség, és nem mutattátok fel szentségemet előttük azoknál a vizeknél, Meríbá vizeinél, Kádésban, a Cin-pusztában. 15 Ekkor Mózes így beszélt az Úrhoz: 16 Az Úr, a minden embernek lelket adó Isten rendeljen egy férfit a közösség élére. 17 Az legyen előttük jártukban-keltükben, vezesse harcba és vezesse haza őket, hogy ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora. 18 Az Úr ezt mondta Mózesnek: Vedd magad mellé Józsuét, Nún fiát, aki rátermett ember. Tedd rá kezedet, 19 állítsd Eleázár pap és az egész közösség elé, és előttük iktasd be tisztébe. 20 Adj át neki a méltóságodból, hogy hallgasson rá Izráel fiainak egész közössége. 21 De Józsué álljon majd mindig Eleázár pap elé, és ő kérjen neki az úrímmal döntést az Úrtól. A kapott parancs szerint induljon majd harcba, és a kapott parancs szerint térjen haza Izráel fiaival, az egész közösséggel együtt. 22 Mózes úgy cselekedett, ahogyan megparancsolta neki az Úr. Maga mellé vette Józsuét, odaállította Eleázár pap és az egész közösség elé, 23 rátette a kezét, és beiktatta tisztébe, ahogyan Mózes által megmondta az Úr.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata
Ma is fülünkben cseng Ravasz László püspök 1956. november elsején elmondott rádiószózata: „a forradalomnak nemcsak a reakció az ellentéte, hanem az anarchia is.” A pásztornélküliség világára ma is jellemző a tanácstalanság, a céltévesztés, az összekuszált gondolatok és a reménytelenség. Igénk figyelmeztet: „ne legyen az Úr közössége olyan, mint a juhok, melyeknek nincsen pásztora” (17). Vallom, az Úr az én pásztorom s bennünket népe „bojtárkodásra” hívott el.
RÉ21 90 RÉ 90 Zsolt 90
Napi ének | 586 | Bár szétszakadva él az Egyház
„Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi…” ApCsel 18,24–28
24 Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. 25 Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket, de csak János keresztségét ismerte. 26 Bátran kezdett beszélni a zsinagógában is. Amikor meghallgatta őt Akvila és Priszcilla, maguk mellé vették, és még alaposabban megmagyarázták neki az Isten útját. 27 Amikor pedig át akart menni Akhájába, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Amikor megérkezett, nagy segítségükre volt azoknak, akik a kegyelem által hívőkké lettek. 28 Mert erélyesen cáfolta a zsidókat, és a nyilvánosság előtt bizonyította az Írások alapján, hogy Jézus a Krisztus.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(24) „Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi…” (ApCsel 18,24–28)
Apollósnak szükséges volt a teljes igazság megismerése Jézusról, és a Szentlélek keresztségére is. Az efezusi közösségnek Pál gyors távozása okán szüksége lett egy Apollós képességeivel rendelkező személyre. Isten számukra kölcsönösen előnyös találkozást készít elő, amelyben mindkét szereplő jelentős fejlődésen megy át. S micsoda harmónia él ebben: van, aki továbbindul, van, aki érkezik, van, aki a gyülekezetbe hív, van, aki megtanít arra, amit még nem tudok. Erre írja Szabó Magda: Isten mindig mind a két kezével belenyúl az ember életébe. Amikor elvesz, ad is, és amikor ad, el is vesz. Mert Atyánk már látja, hova vezet legközelebb, ahol további igazságokat tanít nekünk magáról. Avagy azt, kit vezet már felénk, aki választ ad kérdéseinkre. Adjunk hálát azokért a találkozásokért, amelyek hitünk mérföldköveit jelentették, vagy amelyek révén másokat segíthettünk ebben. Adjunk hálát az időkért, amikor a hiányokban találkozások születtek. Tekintsünk reménnyel a mostani hiányainkra, mert nem hagy segítség nélkül minket az Úr!
