„Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot” 4Móz 28,1–15
1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Parancsold meg Izráel fiainak, és mondd meg nekik: Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot, az én kenyeremet kedves illatú tűzáldozatul. 3 Mondd meg nekik: Ezt a tűzáldozatot mutassátok be az Úrnak: naponta két hibátlan egyéves bárányt állandó égőáldozatul. 4 Az egyik bárányt reggel készítsd el, a másik bárányt pedig estefelé készítsd el, 5 ahhoz egytized véka finomlisztet ételáldozatul egynegyed hín préselt olajjal gyúrva. 6 Állandó égőáldozat ez, amilyet a Sínai-hegyen mutattatok be az Úrnak szóló kedves illatú tűzáldozatul. 7 A hozzá tartozó italáldozat egynegyed hín legyen bárányonként. A szentélyben öntsd ki az óborból készült áldozatot az Úr elé. 8 A második bárányt estefelé készítsd el. Ugyanolyan étel- és italáldozatot készíts hozzá, mint reggel. Kedves illatú tűzáldozat ez az Úrnak. 9 A nyugalom napján mutass be két egyéves hibátlan bárányt, ahhoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, meg a hozzá tartozó italáldozatot. 10 Ez legyen a nyugalomnapi égőáldozat minden nyugalom napján az állandó égőáldozaton és a hozzá tartozó italáldozaton kívül. 11 Minden hónap első napján mutassatok be égőáldozatul az Úrnak két bikaborjút, egy kost és hét egyéves hibátlan bárányt, 12 mindegyik bikához ételáldozatul háromtized véka finomlisztet olajjal gyúrva, a koshoz ételáldozatul kéttized véka finomlisztet olajjal gyúrva, 13 és mindegyik bárányhoz ételáldozatul egy-egy tized véka finomlisztet olajjal gyúrva. Égőáldozat ez, kedves illatú tűzáldozat az Úrnak. 14 A hozzájuk tartozó italáldozat pedig legyen fél hín bor egy bikához, egyharmad hín egy koshoz és egynegyed hín egy bárányhoz. Ez az újhold égőáldozata havonként, az esztendő minden hónapjában. 15 Vétekáldozatul pedig készítsetek egy kecskebakot az Úrnak az állandó égőáldozaton kívül a hozzá tartozó italáldozattal együtt.
Bibliaolvasó Kalauz – Nyilas Zoltán András igemagyarázata
A következő napok igéiben összefüggő áldozati rendtartásról olvashatunk. „Vigyázzatok arra, hogy a megszabott időben mutassátok be a nekem szóló áldozatot” (1). Az áldozat ébren tartotta az ember Isten iránti érzelmeit és az Istenhez való viszonyt: nem csak hogy van Isten, de Istennel állandóan dolgom van. Az áldozatok bemutatásával az ószövetségi ember nem tudott attól a ténytől megszabadulni, hogy neki mindig Istennel van dolga. A vele való találkozás nevelte, tanította, vigasztalta, erősítette. Te Isten elé állsz minden nap?
RÉ21 488 RÉ 183
Napi ének | 590 | Az Egyháznak a Jézus a fundámentuma
„Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.” ApCsel 19,1–7
1 Amíg Apollós Korinthusban volt, Pál végigjárva a felső vidékeket, Efezusba érkezett. Ott néhány tanítványra talált, 2 és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek. 3 Ezután megkérdezte tőlük: Akkor milyen keresztséget kaptatok? János keresztségét – válaszolták ezek. 4 Pál ekkor így szólt: János, amikor keresztelt, megtérést követelt, de azt mondta a népnek, hogy abban higgyenek, aki utána jön, azaz Jézusban. 5 Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére. 6 És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak. 7 Ezek a férfiak pedig összesen mintegy tizenketten voltak.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(5) „Amikor ezt meghallották, megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevére.” (ApCsel 19,1–7)
Ez nem csodatörténet, mégis csodának érzem. Csoda, hogy ez a találkozás és megkeresztelkedés megtörténhetett. Adott két próféta: Jézus és Keresztelő János. A tanítványaik találkozásakor ugyanaz valósul meg, mint amikor mestereik találkoztak: „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.” Jézus tanítványa továbbvezeti Jánosét. Ez a találkozás is azt mutatja, mennyire tökéletesen töltötte be János előkészítői szerepét. Még tanítványai is értik: eljött, akiről mesterük tanította őket. És mi számomra ebben a csoda? Az, hogy az emberek közösségében ilyen nem szokott megtörténni. Két nagy ember tanítványai mindig vetélytársak. Saját mesterük gondolatmenetét viszik tovább, ezért nem pontosan ugyanonnan indulnak a beszélgetésben, és nem ugyanoda érkeznek. Itt azonban János tanítványai és Pál annyira tisztán őrzik mestereik szavait, hogy ezáltal szépen illenek, simulnak egymásba tanaik. Versengés nélküli, tiszta igei vezetésben vannak, akárcsak mestereik. Jézus és János pontosan látták, melyiküknek mi a feladata. Megértették, hogy a feladat más, de a cél ugyanaz: Isten országa. És ugyanezt értik meg ebben a történetben a tanítványok: a cél Isten országa. Áldott, aki mer tisztán igei vezetésben maradni Mesterét követve, Isten országa felé!
