előző nap következő nap

„Azután így beszélt Mózeshez az Úr: Állj bosszút Izráel fiaiért” 4Móz 31

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2 Állj bosszút Izráel fiaiért a midjániakon, azután elődeid mellé kerülsz. 3 Azután így beszélt Mózes a néphez: Fegyverezzetek föl magatok közül férfiakat a harcra, és támadják meg Midjánt, hogy bosszút álljanak Midjánon az Úrért. 4 Ezret küldjetek egy-egy törzsből, Izráel mindegyik törzséből a harcba. 5 Kivezényeltek tehát Izráel soraiból törzsenként ezret: tizenkétezer harcra fölfegyverzett embert. 6 Azután csatába küldte őket Mózes, törzsenként ezret; velük együtt csatába küldte Fineást, Eleázár pap fiát is, mert ő kezelte a szent eszközöket és a riadót jelző harsonákat. 7 Csatába is szálltak Midján ellen, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr, és megöltek minden férfit. 8 Midján királyait is megölték azokkal, akiket lemészároltak: Evít, Rekemet, Cúrt, Húrt és Rebát: Midján öt királyát. Megölték fegyverrel Bálámot, Beór fiát is. 9 Midján asszonyait és gyermekeit azonban foglyul ejtették Izráel fiai, és elvitték zsákmányként minden állatukat, jószágukat és egész vagyonukat. 10 Fölperzseltek lakóhelyükön minden várost és sátortábort. 11 Azután fogták az egész zsákmányt és az összes megszerzett embert és állatot, 12 és odavitték Mózeshez, Eleázár paphoz és Izráel fiai közösségéhez a foglyokat és a megszerzett zsákmányt a táborba, Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 13 Mózes, Eleázár pap és a közösség összes fejedelme kivonult eléjük a táboron kívülre. 14 De Mózes megharagudott a hadsereg vezetőire, az ezredesekre és a századosokra, akik hazatértek a megvívott harcból. 15 Ezt mondta nekik Mózes: Hát ti életben hagytátok az egész asszonynépet?! 16 Hiszen ők csábították hűtlenségre az Úr ellen Izráel fiait Bálám tanácsa szerint Peór kedvéért! Ezért érte csapás az Úr közösségét. 17 Most azért öljetek meg minden fiúgyermeket, és öljetek meg minden nőt is, akinek már volt dolga férfival úgy, hogy vele hált. 18 De hagyjatok életben magatoknak minden leánygyermeket, aki még nem ismeri a férfival való hálást. 19 Ti pedig maradjatok a táboron kívül hét napig. Mindaz, aki megölt valakit, vagy megérintett egy elesettet, tisztítsa meg magát a harmadik napon és a hetedik napon: ti is, meg a foglyaitok is. 20 Tisztítsatok meg minden ruhát, bőrholmit, kecskeszőrkészítményt és minden faeszközt. 21 Eleázár pap pedig ezt mondta a katonáknak, akik megjárták a háborút: Ez a törvény rendelkezése, amelyet megparancsolt Mózesnek az Úr: 22 Az arany-, ezüst-, réz-, meg a vas-, ón- és ólomholmit, 23 mindazt, ami tűzálló, tartsátok tűzbe, hogy megtisztuljon, de még tisztítóvízzel is tisztítsátok meg. Ami pedig nem tűzálló, azt merítsétek vízbe! 24 Ruhátokat is mossátok ki a hetedik napon, hogy tiszták legyetek. Azután bejöhettek a táborba. 25 Azután ezt mondta Mózesnek az Úr: 26 Számold össze a foglyokat, az elfogott embereket és állatokat, Eleázár pappal és a közösség családfőivel együtt. 27 Felezd meg a zsákmányt a hadba vonult harcosok és az egész közösség között. 28 Végy el egy részt az Úrnak a hadba vonult harcosoktól, ötszázból egyet: embert, marhát, szamarat és juhot egyaránt. 29 Abból a feléből vegyétek el, ami nekik jutott, és add azt Eleázár papnak az Úrnak szóló felajánlásként. 30 Az Izráel fiainak jutott feléből pedig végy el ötvenenként egyet: embert és marhát, szamarat meg juhot, mindenféle állatot. Add azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végzik a tennivalókat. 31 Mózes és Eleázár pap úgy járt el, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 32 Ez volt az, ami a megszerzett zsákmányból megmaradt; abból, amit zsákmányolt a hadinép: hatszázhetvenötezer juh, 33 hetvenkétezer marha, 34 hatvanegyezer szamár 35 és harminckétezer ember: azok a nők, akik nem ismerték a férfival való hálást. 36 Ennek az a fele, amely a hadba vonultak része volt, szám szerint a következő volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 37 ebből az Úrnak járó rész hatszázhetvenöt juh volt; 38 harminchatezer marha, ebből az Úrnak járó rész hetvenkettő volt; 39 harmincezer-ötszáz szamár, ebből az Úrnak járó rész hatvanegy volt; 40 és tizenhatezer ember, közülük az Úrnak járó rész harminckét lélek volt. 41 Mózes átadta Eleázár papnak az Úrnak felajánlott részt, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 42 Az Izráel fiainak jutott felerész, amelyet elvett Mózes a harcosoktól, 43 tehát a közösségre eső felerész ennyi volt: háromszázharminchétezer-ötszáz juh, 44 harminchatezer marha, 45 harmincezer-ötszáz szamár 46 és tizenhatezer ember. 47 Az Izráel fiainak jutott felerészből elvett Mózes minden ötven emberből és állatból egyet, és odaadta azokat a lévitáknak, akik az Úr hajlékánál végezték a tennivalóikat, ahogyan megparancsolta Mózesnek az Úr. 48 Akkor odamentek Mózeshez a sereg egységeinek a parancsnokai, az ezredesek és a századosok, 49 és ezt mondták Mózesnek: Mi, a te szolgáid, összeszámoltuk a ránk bízott harcosokat, és senki sem hiányzik közülünk. 50 Ezért elhoztuk mindnyájan az Úrnak szóló áldozatul az arany ékszereket, ki-ki amit talált: a bokaláncokat és karpereceket, a gyűrűket, fülbevalókat és nyakláncokat, hogy engesztelést szerezzenek nekünk az Úr előtt. 51 Mózes és Eleázár pap átvette tőlük az aranyat, csupa mesterművet. 52 Az összes arany, amelyet az ezredesek és századosok felajánlottak az Úrnak, tizenhatezer-hétszázötven sekel súlyú volt; 53 a katonáik pedig a saját zsákmányukat megtartották maguknak. 54 Mózes és Eleázár pap átvették az aranyat az ezredesektől és századosoktól, és bevitték a kijelentés sátrába az Úr elé, emlékeztetőül Izráel fiaira.

Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata

Minden történelmi kornak megvannak a maga sajátosságai. Talán manapság megrökönyödve olvassuk azt, hogy mit jelentett a bibliai korban az ellenség elleni kíméletlen, Isten parancsa szerinti küzdelem. Ha viszont el tudunk vonatkoztatni annak a kornak a valóságától, akkor vajon nem tehetjük-e fel önmagunknak ugyanúgy a kérdést: én felveszem a küzdelmet a mai korban, a mai társadalomban Isten nyilvánvaló ellenségeivel szemben? Természetesen ma ez nem mások legyilkolását, megsemmisítését jelenti, hanem a tudatos és felelős helytállást.

RÉ21 75 RÉ 75 • IÉ 1Móz 13,1–12(13–18) • Zsolt 126

Esti ének | 694 | Maradj velünk, mi Krisztusunk

Heti zsoltár | 42 | Mint a szép híves patakra

„Pál […] már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik […]. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” ApCsel 20,13–16

13 Mi pedig előre mentünk, és hajóra szállva Asszoszba utaztunk, hogy ott vegyük fel Pált, mivel így rendelkezett; odáig ugyanis gyalog akart jönni. 14 Mikor Asszoszban ránk talált, felvettük a hajóra, és Mitilénébe mentünk. 15 Onnan tovább hajóztunk, és a következő napon eljutottunk Khioszig. Másnap befutottunk Számoszba, az ezt követő napon pedig elmentünk Milétoszba. 16 Pál ugyanis már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik, hogy ne kelljen időt töltenie Ázsiában. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.

Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata

(16) „Pál […] már előzőleg úgy döntött, hogy Efezus mellett csak elhajózik […]. Sietett, hogy lehetőleg pünkösd napjára Jeruzsálembe érkezzen.” (ApCsel 20,13–16)

Érdekes tanulságul szolgálhat ez az apró jelenet azzal kapcsolatban, hogyan lehet megérkezni időre. Ünnepre, istentiszteletre, házi csoportra, női vagy férfi körre, imaközösségre, presbiterválasztásra, és igaz ez bármilyen szolgálatra, egyéni imádságra, igeolvasásra is. Előre el kell dönteni, hogy meg akarok érkezni. Akarok ott lenni. Pál tervez, szervezkedik előre kitűzött célja érdekében. Nem akkor megy, ha úgy alakul, vagy ha épp semmi sem akadályozza meg benne, hanem ő irányítja a dolgokat, és elhatározza, meg fog érkezni. Hiszen ő rendelkezik a saját idejével. Tényleg kényelmes azt kommunikálni, hogy mások osztják be helyettem az időmet, életem irányítása nem az én hatásköröm. Ez népszerű és kellemes kifogás, de ne dőljünk be a tévhitnek. Az is a mi döntésünk, ha nem vagyunk készek az időnk strukturálását a kezünkbe venni. Merjünk tenni érte, hogy odaérjünk Isten Igéjéhez! Pál előre eltervezi, hol fog időt spórolni magának a célja érdekében. Merjük meglátni, mi az, amit át tudunk csoportosítani időben, hol kérhetünk segítséget, mi az, amiről le kell mondani, hogy odaérjünk az ünnepre, hiszen áldott megtapasztalások várnak bennünket Isten közelében!

okt.29.