„Elindultak – tábort vertek – elindultak” 4Móz 33
1 Ezek Izráel fiainak a táborhelyei attól fogva, hogy seregeik Mózes és Áron vezetésével kivonultak Egyiptomból. 2 Mózes ugyanis az Úr parancsára mindig följegyezte, ha továbbindultak a táborhelyeikről. Ezek azok a táborhelyek, ahonnan elindultak: 3 Elindultak Ramszeszből az első hónapban, az első hónap tizenötödik napján. A páskát követő napon jöttek ki Izráel fiai az Úr kezének oltalma alatt egész Egyiptom szeme láttára, 4 miközben az egyiptomiak sorra temették mindazokat az elsőszülötteket, akiket megölt az Úr, mert az Úr ítéletet tartott isteneiken. 5 Elindultak tehát Izráel fiai Ramszeszből, és tábort ütöttek Szukkótban. 6 Elindultak Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. 7 Elindultak Étámból, és Pí-Hahírót felé fordultak Baal-Cefónnal szemben, és tábort ütöttek Migdól előtt. 8 Elindultak Pí-Hahírótból, és a tengeren átkelve elérkeztek a pusztába. Háromnapi utat tettek meg az Étám-pusztában, és tábort ütöttek Márában. 9 Elindultak Márából, és eljutottak Élimbe. Élimben volt tizenkét forrás és hetven pálmafa. Tábort ütöttek ott. 10 Elindultak Élimből, és tábort ütöttek a Vörös-tenger mellett. 11 Elindultak a Vörös-tengertől, és tábort ütöttek a Szín-pusztában. 12 Elindultak a Szín-pusztából, és tábort ütöttek Dofkában. 13 Elindultak Dofkából, és tábort ütöttek Álúsban. 14 Elindultak Álúsból, és tábort ütöttek Refídímben. Ott nem volt a népnek ivóvize. 15 Elindultak Refídímből, és tábort ütöttek a Sínai-pusztában. 16 Elindultak a Sínai-pusztából, és tábort ütöttek Kibrót-Taavában. 17 Elindultak Kibrót-Taavából, és tábort ütöttek Hacérótban. 18 Elindultak Hacérótból, és tábort ütöttek Ritmában. 19 Elindultak Ritmából, és tábort ütöttek Rimmón-Pérecben. 20 Elindultak Rimmón-Pérecből, és tábort ütöttek Libnában. 21 Elindultak Libnából, és tábort ütöttek Risszában. 22 Elindultak Risszából, és tábort ütöttek Kehélátában. 23 Elindultak Kehélátából, és tábort ütöttek a Sefer-hegynél. 24 Elindultak a Sefer-hegytől, és tábort ütöttek Harádában. 25 Elindultak Harádából, és tábort ütöttek Makhélótban. 26 Elindultak Makhélótból, és tábort ütöttek Tahatban. 27 Elindultak Tahatból, és tábort ütöttek Terahban. 28 Elindultak Terahból, és tábort ütöttek Mitkában. 29 Elindultak Mitkából, és tábort ütöttek Hasmónában. 30 Elindultak Hasmónából, és tábort ütöttek Mószérótban. 31 Elindultak Mószérótból, és tábort ütöttek Bené-Jaakánban. 32 Elindultak Bené-Jaakánból, és tábort ütöttek Hór-Haggidgádban. 33 Elindultak Hór-Haggidgádból, és tábort ütöttek Jotbátában. 34 Elindultak Jotbátából, és tábort ütöttek Abrónában. 35 Elindultak Abrónából, és tábort ütöttek Ecjón-Geberben. 36 Elindultak Ecjón-Geberből, és tábort ütöttek a Cin-pusztában levő Kádésban. 37 Elindultak Kádésból, és tábort ütöttek a Hór-hegynél, Edóm országának a határán. 38 Ott Áron főpap fölment a Hór-hegyre az Úr parancsa szerint, és meghalt a negyvenedik évben azután, hogy Izráel fiai kijöttek Egyiptomból az év ötödik hónapjában, a hónap első napján. 39 Áron százhuszonhárom éves volt, amikor meghalt a Hór-hegyen. 40 Akkor hallotta meg a kánaáni Arád királya, aki Kánaán földjén, a Délvidéken lakott, hogy jönnek Izráel fiai. 41 Ők pedig elindultak a Hór-hegytől, és tábort ütöttek Calmónában. 42 Elindultak Calmónából, és tábort ütöttek Púnónban. 43 Elindultak Púnónból, és tábort ütöttek Óbótban. 44 Elindultak Óbótból, és tábort ütöttek Ijjé-Abárímban, Móáb határán. 45 Elindultak Ijjé-Abárímból, és tábort ütöttek Díbón-Gádban. 46 Elindultak Díbón-Gádból, és tábort ütöttek Almón-Diblátajimban. 47 Elindultak Almón-Diblátajimból, és tábort ütöttek az Abárím-hegységnél Nebóval szemben. 48 Elindultak az Abárím-hegységtől, és tábort ütöttek Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben. 49 Ott táboroztak a Jordán mentén Bét-Hajjesímóttól Ábél-Hassittímig Móáb síkságán. 50 Azután így beszélt Mózeshez az Úr Móáb síkságán, a Jordán mellett, Jerikóval szemben: 51 Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik: Ha átkeltek a Jordánon Kánaán földjére, 52 űzzétek ki magatok elől az ország minden lakosát, pusztítsátok el összes bálványukat, öntött bálványszobraikat is mind pusztítsátok el, és tegyétek tönkre valamennyi áldozóhalmukat! 53 Vegyétek birtokba az országot, és lakjatok abban, mert nektek adtam azt a földet, hogy ti birtokoljátok. 54 Sorsvetéssel osszátok fel örökségül az országot nemzetségeitek között. A nagyobbnak nagyobb örökséget adjatok, a kisebbnek pedig kisebb örökséget juttassatok. Mindenki azt kapja, ami a sorsvetéssel jut neki. Az ősi törzsek szerint osszátok szét az örökséget! 55 De ha nem űzitek ki magatok elől az ország lakosait, akkor tüskévé lesznek a szemetekben és tövissé az oldalatokban azok, akiket meghagytok közülük, és szorongatni fognak benneteket azon a földön, amelyen lakni fogtok, 56 és majd veletek bánok el úgy, ahogyan ővelük akartam elbánni.
Bibliaolvasó Kalauz – Hajdú Zoltán Levente igemagyarázata
A reformáció napján különös jelentéstartalmat kap az „elindultak – tábort vertek – elindultak” végtelennek tűnő felsorolása. Wittenberg, Genf, vagy sorolhatnánk Európa, benne a magyar reformáció más jeles helyszíneit is, ahonnan elindult valami, vagy ahová megérkezett, hogy utána onnan is továbblépjen, továbbhaladjon Isten választott népének az útja. Az Isten által kitűzött cél felé haladtak, hogy minden bálvány és minden pogány szokás megsemmisüljön az övéi közösségében. Ma is indulni kell, azzal a tudattal, hogy ő tovább akar vinni bennünket.
RÉ21 591 RÉ 390 • IÉ Mt 5,1–10(11–12) • Zsolt 115
Napi ének | 601 | Az Úr Isten az én reménységem
„…megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!” ApCsel 21,1–16
1 Amikor elbúcsúztunk tőlük, útnak indultunk, és egyenes irányban haladva Kószba érkeztünk, másnap Rodoszba, onnan pedig Patarába. 2 Ott találtunk egy Föníciába induló hajót: beszálltunk és elhajóztunk. 3 Miután Ciprust megpillantottuk, és bal kéz felől elhagytuk, Szíria felé tartottunk, és kikötöttünk Tíruszban, mert a hajó ott tette ki a rakományát. 4 Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk. 6 Ezután elbúcsúztunk egymástól, mi hajóra szálltunk, ők pedig visszatértek otthonukba. 7 Hajóutunk végére érve Tíruszból Ptolemaiszba jutottunk. Köszöntöttük a testvéreket, és ott maradtunk náluk egy napig. 8 Másnap elindultunk, és megérkeztünk Cézáreába. Bementünk Fülöp evangélista házába, aki a hét diakónus egyike volt, és nála maradtunk. 9 Neki volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Már több napja ott voltunk, amikor lejött Júdeából egy Agabosz nevű próféta. 11 Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják. 12 Amikor ezt meghallottuk, a helybeliekkel együtt arra kértük Pált, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 De Pál így felelt: Miért sírtok, és miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. 14 Amikor pedig nem hagyta magát meggyőzni, megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata! 15 E napok után felkészültünk, és felmentünk Jeruzsálembe. 16 Velünk jött néhány cézáreai tanítvány is, akik elvezettek egy régi tanítványhoz, a ciprusi Mnászónhoz, hogy az ő vendégei legyünk.
Az Ige mellett – Varga Vanda igemagyarázata
(14) „…megnyugodtunk, és azt mondtuk: Legyen meg az Úr akarata!” (ApCsel 21,1–16)
Pál már egy ideje sejti, mi vár rá, mégis továbbmegy Jeruzsálem felé. Megejtő a bizonyossága, elszántsága. Emberi szemmel mondhatnánk, hogy a vesztébe rohan, de ő máshogyan értelmezi ezt. Nehéz a búcsú a következő gyülekezeteknek is. Nekünk is nehéz szerettünk távozásával szembesülni, hiszen olyan nehéz meglátni a halálban Istent. Pedig az élet Istene ott van a halálban. A reményben, hogy feltámadunk. Ott van a halál feletti győzelemben. A „legyen meg a te akaratod” nyugalmában. Milyen érdekes, hogy egymást erősítő, megszakíthatatlan, felfelé ívelő spirálként kapcsolódik össze a megnyugvás és a „legyen meg a te akaratod” kimondása. Az Isten akaratában való megnyugvás elérésére vezető spirál ez. Akkor nyugszik meg a gyülekezet, mikor késszé válik kimondani: „legyen meg az Úr akarata”. Szinte egyszerre történik ez a kettő. Az, hogy ezt ki tudják mondani, nyugalmat ad a halállal szemben. A nyugalom a halállal kapcsolatban pedig az a gondolat, hogy legyen meg Isten akarata. Én már nem akarok irányítani. Nem akarom kijátszani Istent, már nincs az az illúzióm, hogy jobban tudom nála, mit kéne tennem. Áldott, aki halálával is Isten akaratát tudja betölteni! Áldott, aki meri kimondani: „legyen meg az Úr akarata”!
