„Mindennek megszabott ideje van...” Préd 3,1–8
1 Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt. 2 Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. 3 Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. 4 Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. 5 Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. 6 Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. 7 Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. 8 Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
„Mindennek megszabott ideje van...” (1). Ez az jelenti, hogy mindennek van ideje. Az ellentétpárokból felépülő mondanivaló, az élet kezdetétől a végéig veszi át életünk meghatározó dolgait. Többféle módon is olvashatjuk: lehet lassan, ízlelgetve a szavak súlyát és értelmét; lehet tematikusan összegyűjteni az aktualitásait; lehet az ellentétekre építeni. Amikor olvassuk, azt érezzük, hogy még van időnk egymásra és van időnk Istenre, hiszen ő ajándékozott meg minket a dolgok rendjével és lehetőségével.
RÉ21 620 RÉ 420
Esti könyörgés | 705 | Maradj velem, mert mindjárt este van
„Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.” ApCsel 24,1–9
1 Öt nap múlva azután lement Anániás főpap néhány vénnel meg egy Tertullusz nevű ügyvéddel, és panaszt tettek a helytartónál Pál ellen. 2 Amikor behívták, Tertullusz így kezdte vádolni: 3 Nagy békességet biztosítasz számunkra, nagyra becsült Félix, és üdvös változások történnek népünk javára a te gondoskodásod folytán. Ezt mindenkor és mindenütt teljes hálával ismerjük el. 4 De hogy hosszan ne fárasszalak, kérlek, hallgasd meg rövid beszédünket jóindulattal. 5 Mi ugyanis megállapítottuk, hogy ez az ember valóságos pestis, lázadást szít a földkerekségen élő valamennyi zsidó között, és a názáreti irányzat feje. 6 A templomot is meg akarta szentségteleníteni, de elfogtuk, és a mi törvényünk szerint akartuk elítélni. 7 Lisziász ezredes azonban odajött, erőszakkal kivette őt a kezünk közül, 8 és azt parancsolta, hogy vádlói hozzád jöjjenek. Magad is tudomást szerezhetsz mindarról, amivel vádoljuk, ha őt kihallgatod. 9 Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(9) „Csatlakoztak ehhez a vádhoz a zsidók is, és bizonygatták, hogy mindez valóban így van.” (ApCsel 24,1–9)
Találkozunk itt a jog korlátaival: lincselési kísérlet történt a jeruzsálemi templomban, s onnan a hatóság szabadította ki Pált. Az volna a logikus, ha miután biztonságba helyezték, elengednék. Ehelyett fogságban tartják, hívatják a vádlóit. Lehet, hogy az írott jog keretei között ez a helyes eljárás. De hol vannak a gyilkossági kísérlet felbujtói, végrehajtói? Itt tehát azzal találkozunk, hogy a jog alapján szenved az ártatlan, és nem ítélhető el a bűnös. A jog korlátaival találkozunk, sőt mondhatjuk: az ember korlátaival, hiszen a jog az ember nagyszerű alkotása. Ezért is kell a hívő embernek a magasabb, a valódi igazságért dolgoznia. Látjuk, hogy a halandók milyen gyorsak a rosszra. Öt nap múlva már ott vannak (két nap az út Jeruzsálemtől Cézáreáig). A vád igazságmorzsákat tartalmaz ugyan, de alapjában véve hazug. Látszik, hogy nagyon fontos nekik Pál elítéltetése. Egy ember által Jézus ügyét támadják. Hogyan viselkedjék Jézus követője hasonló esetben? Egyrészt: ne álljon ellent az Úr akaratának, akkor se, ha nehéz. Másrészt: ne ijedjen meg, ha ellenállással találkozik. Harmadrészt: legyen legalább olyan buzgó a jóra, mint ők a rosszra.
