„De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából” Préd 3,9–22
9 Mi haszna van a munkásnak abból, amiért fáradozik? 10 Láttam azokat a bajokat, amelyeket Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak velük. 11 Szépen megalkotott mindent a maga idejében, az örökkévalóságot is az emberi értelem elé tárta, de az ember mégsem tudja felfogni Isten alkotásait elejétől a végéig, amelyeket megalkotott. 12 Rájöttem, hogy nincs jobb dolog, mint ha örül az ember, és a maga javára törekszik egész életében. 13 De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából. 14 Rájöttem, hogy mindaz, amit Isten tesz, örökké megmarad; nincs ahhoz hozzátenni való, és nincs belőle elvenni való. Azért rendezte Isten így, hogy féljék őt. 15 Ami volt, régóta megvan, és ami lesz, már régen megvolt; és az Isten előkeríti azt, ami tovatűnt. 16 Még azt is láttam a nap alatt, hogy a törvény helyén törvénytelenség van, az igazság helyén pedig gonoszság. 17 De arra gondoltam, hogy az igazat is, a bűnöst is megítéli az Isten, mert minden dolognak eljön az ideje, és ő ügyel minden cselekedetre. 18 Úgy gondoltam, hogy az embereket ilyen módon próbálja meg Isten. Így tűnik ki, hogy ők magukban véve hasonlók az állatokhoz. 19 Az emberek sorsa olyan, mint az állatoké, egyforma a sorsuk: ahogyan meghal az egyik, ugyanúgy meghal a másik is, és ugyanolyan lélek van mindegyikben, nem különb az ember az állatnál. Bizony minden hiábavalóság! 20 Mindegyik egy helyre kerül, mindegyik porból lesz, és újból porrá lesz mindegyik. 21 Ki tudja, hogy fölszáll-e az emberek lelke a magasba, és leszáll-e az állatok lelke a föld alá? 22 Beláttam tehát, hogy nincs jobb, mint ha örül az ember a munkájának, mert ez jutott neki. Senki sem hozhatja őt vissza, hogy lássa, mi történik utána.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
A fejezet elején lévő felsorolás elég muníciót ad nekünk az életre. A hiábavalóság értelmének tapasztalata arra sarkallja az íróját, hogy keresse az értelmet. Arra a következtetésre jut, hogy az életünk ajándék. „De az is Isten ajándéka, hogy az ember eszik, iszik, és jól él fáradságos munkájából” (13). A fáradság, a munka terhe is akkor nyer értelmet, ha Isten ajándékának látjuk. Teljesen más úgy felkelni és munkálkodni, hogy mindezt Istenért, és az ő dicsőségéért tehetjük. Mai napunk is legyen ilyen!
RÉ21 244 RÉ 247
Napi ének | 773 | Tudom, az én Megváltóm él
„Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak.” ApCsel 24,10–21
10 Amikor a helytartó intett Pálnak, hogy beszélhet, ő így szólt: Mivel tudom, hogy sok éve vagy már bírája ennek a népnek, nagyobb bizalommal védekezem a magam ügyében. 11 Magad is meggyőződhetsz arról, hogy alig tizenkét napja jöttem fel Jeruzsálembe imádkozni. 12 De nem láttak engem sem a templomban, sem a zsinagógákban, sem a városban bárkivel is vitatkozni vagy a nép között lázadást szítani. 13 Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak. 14 De azt megvallom előtted, hogy én a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok atyáim Istenének, hogy hiszek mindabban, ami megfelel a törvénynek, és ami meg van írva a próféták könyvében. 15 Nekem ugyanaz az Istenbe vetett reménységem, amit ők maguk is várnak, hogy lesz feltámadásuk mind az igazaknak, mind a gonoszoknak. 16 Ezért magam is arra törekszem, hogy lelkiismeretem mindenkor tiszta legyen Isten és emberek előtt. 17 Több év múltán eljöttem népemhez, hogy adományokat adjak, és áldozatokat mutassak be. 18 A tisztulási fogadalom teljesítése közben talált rám a templomban néhány Ázsiából való zsidó, nem pedig csődületben vagy lázítás közben. 19 Nekik kellett volna megjelenniük előtted, és vádolniuk engem, ha valami panaszuk van ellenem. 20 Vagy mondják meg ezek maguk, találtak-e bennem valamilyen vétket, amikor a nagytanács előtt álltam. 21 Ha csak azt a kijelentést nem, amelyet közöttük állva kiáltottam: A halottak feltámadása miatt vádolnak engem ma előttetek!
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(13) „Azt sem tudják rám bizonyítani, amivel most vádolnak.” (ApCsel 24,10–21).
Továbbra is látjuk a jognak mint emberi intézménynek a gyengeségét. Itt áll egy ártatlan ember, aki fogságban marad, egy személytelen intézmény vezetősége mint vádló, akik valójában nem tudhatnak a vád alapját képező cselekményről. És sehol sincsenek a tényleges bűnösök, akik annak idején az indulatokat kirobbantották. Ezért kell sokat imádkoznunk a társadalomért, annak vezetőiért, hogy minél inkább Isten akarata jusson érvényre az életben. Pál beszéde a védekezésen kívül szép bizonyságtétel, ezzel is példát ad nekünk. Vall arról, hogy Isten népe egy nép. Ez megfelel a törvénynek és annak, amit a próféták tanítanak. Vagyis az Ószövetség – őt is kötelezi. Természetesen ezeket ő már Jézus által látja és értelmezi. Erre utal a 14. versben: a szerint a tanítás szerint, amelyet ők eretnekségnek mondanak. Hisz a feltámadásban, ebben is egy a zsidóság nagyobb részével. Ő persze a feltámadásban is úgy hisz, hogy találkozott az élő Jézussal. Azt itt most nem részletezi, hogy ez a Jézus a zsidók messiása és ezen túl a népek megváltója. Tiszta a lelkiismerete, a népe iránti hűség hozta Jeruzsálembe, adományokat hozott és templomi – tisztulási – szertartáson vett részt. Visszautal arra is, amit a nagytanács előtt mondott (23,6), amikor legalább az egyik részt próbálta megnyerni.
