„Jobban boldogul a kettő, mint egy...” Préd 4,1–16
1 Láttam azt is, hogy milyen sok elnyomás történik a nap alatt. Láttam az elnyomottak könnyeit, akiknek nincs vigasztalójuk. Elnyomóik erőszakosan bánnak velük, és nincs vigasztalójuk. 2 Ezért boldogabbaknak tartom a halottakat, akik már régen meghaltak, az élőknél, akik még életben vannak. 3 De mindkettőjüknél jobb annak, aki meg sem született, mert nem látja azokat a gonosz dolgokat, amelyeket elkövetnek a nap alatt. 4 És láttam, hogy minden fáradozást és sikeres munkát az emberek kölcsönös irigysége kísér. Ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés! 5 Az ostoba karba teszi a kezét, és tönkreteszi önmagát. 6 Jobb egy marokra valót szerezni nyugodtan, mint két marokra valót hajszoltan és hasztalan erőlködéssel. 7 Láttam a nap alatt ilyen hiábavalóságot is: 8 Van egyedülálló ember, akinek nincs senkije, sem fia, sem testvére, még sincs vége fáradozásának; nem elégszik meg a gazdagsággal, és nem mondaná: Ugyan kiért fáradozom, és kiért vonom meg magamtól a jót? Ez is hiábavalóság és elhibázott dolog. 9 Jobban boldogul kettő, mint egy: fáradozásuknak szép eredménye van. 10 Mert ha elesnek, föl tudják segíteni egymást. De jaj az egyedülállónak, mert ha elesik, nem emeli föl senki. 11 Éppígy, ha ketten fekszenek egymás mellett, megmelegszenek; de aki egyedül van, hogyan melegedhetne meg? 12 Ha az egyiket megtámadják, ketten állnak ellent. A hármas fonál nem szakad el egyhamar. 13 Többet ér a szegény, de bölcs gyermek a vén, de ostoba királynál, aki nem ismeri el, hogy figyelmeztetésre szorul. 14 Amaz a fogházból is kikerül, és király lesz, még ha szegénynek született is emennek az uralkodása idején. 15 Láttam, hogy aki csak él, és jár-kel a nap alatt, a másikkal, a gyermekkel tart, aki amannak a helyébe lép. 16 Határtalanul nagy az a nép, amelynek élére kerül. De az utána következők már nem örülnek neki. Mert ez is hiábavalóság és hasztalan erőlködés.
Bibliaolvasó Kalauz – Bölcsföldi András igemagyarázata
„Jobban boldogul a kettő, mint egy...” (9). A hármas fonál egymásba szövődő képe azt is jól jelzi, hogy Isten stabil kapcsolatokra törekszik velünk. Nagyon erős az, ha valamibe az ő „szála” is belefonódik. Úgy lesz mindennek értelme, ha beleszövődik Isten valósága. Átszövi-e Isten akarata, jelenléte, igéje, tanítása az életünket?
RÉ21 842 RÉ 455
Esti könyörgés | 704 | Ó, terjeszd ki, Jézusom
„Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.” ApCsel 24,22–27
22 Erre Félix elnapolta az ügyet, mert sokat tudott erről a tanításról, és így szólt: Amikor Lisziász ezredes idejön, akkor fogok dönteni az ügyetekben. 23 Ugyanakkor megparancsolta a századosnak, hogy tartsák őrizetben Pált, de enyhébb fogságban, és az övéi közül senkit se akadályozzanak abban, hogy szolgálatára legyen. 24 Néhány nap múlva pedig megjelent Félix a feleségével, Druszillával, aki zsidó származású volt. Magához hívatta Pált, és meghallgatta őt a Krisztus Jézusban való hitről. 25 De amikor igazságról, önmegtartóztatásról és a jövendő ítéletről kezdett beszélni, Félix megrémült, és így szólt: Most menj el, de ha alkalmat találok, majd ismét hívatlak. 26 Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele. 27 Két esztendő múlva Porciusz Fesztusz lett Félix utóda. Félix pedig fogságban hagyta Pált, mert kedvében akart járni a zsidóknak.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(26) „Egyúttal azt is remélte, hogy pénzt kap Páltól, ezért gyakrabban hívatta, és elbeszélgetett vele.” (ApCsel 24,22–27)
Eddig a jog intézményének mint emberi alkotásnak a korlátaiból kaptunk ízelítőt, most már súlyosabb kérdés áll előttünk: mi lesz, ha a jog alkalmazása romlott emberek kezébe kerül? Félix – Publius Cornelius Tacitus római történetíró szerint – egy király hatalmát egy rabszolga lelkületével gyakorolta. Ő valóban felszabadított rabszolga volt, egy római helytartónak pedig a maga területén valóban szinte korlátlan hatalom adatott. Druszilla Heródes családjából származott. Ők akkor már körülmetélkedett zsidók voltak, de első férjét elhagyta, és így lett Félix felesége. Ilyen emberektől függ Pál sorsa. Mondhatjuk, a szenvedő egyház korai példája. Az apostolnak megadatott, hogy egy római helytartónak szólhatott a Jézus Krisztusban való hitről. Más kérdés, hogy volt-e foganatja. De olyan körben szólhatott az Ige, ahova másképp nem jutott volna el. Kiszolgáltatott helyzetben volt, de az igehirdetés tartalmában nem tett engedményt, ebben is példa a számunkra. Hogy ilyen házaspárnak nem tetszett az igazságról, önmegtartóztatásról, jövendő ítéletről szóló tanítás, azt nem csodáljuk. Csodálnivaló az, hogy az apostol kimondta. Pál ekkor már a kezdődő keresztyénségnek egyik vezető alakja, nagy területen az egyház megalapítója, nem volt alaptalan Félix várakozása, hogy majd vesztegetési pénzt kap szabadulásáért. Persze keresztyének erre nem hajlandók. Így Pál cézáreai fogsága két évre nyúlt. Félix csúnya emlékeket hagyott a zsidókban, legalább búcsúzóul kedveskedett egy újabb igazságtalansággal. Pál szenvedett a Krisztus ügyéért, de szolgálata azalatt is folyt, az ügy előrement.
