„A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók” Préd 12
1 Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket! 2 míg el nem sötétedik a nap világa meg a hold és a csillagok, és újra felhők nem érkeznek az eső után. 3 Akkor reszketni fognak a ház őrei, támolyognak az erős férfiak; megállnak az őrlő lányok, mert kevesen vannak, és elhomályosulnak az ablakon kinézők. 4 Bezárulnak az utcára nyíló ajtók, elcsendesül a malom zúgása. Fölkelnek a madárszóra is, és elhalkul minden énekszó. 5 Még egy kis emelkedőtől is félnek, és ijedeznek az úton. A mandulafa kivirágzik, a sáska nehezen vonszolja magát, és mit sem ér a fűszer, mert elmegy az ember örök otthonába, és az utcán körös-körül siratók járnak. 6 Végül elszakad az ezüstkötél, összetörik az aranypohár, a korsó eltörik a forrásnál, és a kerék belezuhan a kútba. 7 A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta. 8 Igen nagy hiábavalóság – mondja a Prédikátor –, minden hiábavalóság! 9 Bölcs volt a Prédikátor, és azonfelül a népet is tanította ismeretre. Gondolkodott, kutatott, és sok példabeszédet szerzett. 10 Igyekezett a Prédikátor arra, hogy értékes mondásokat találjon, és őszintén leírta az igaz mondásokat. 11 A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók. 12 Ezeken felül, fiam, fogadd meg az intést: A sok könyv írásának nincs vége, és a sok gondolkodás elfárasztja a testet. 13 Mindezt hallva a végső tanulság ez: Féld Istent, és tartsd meg parancsolatait, mert ez minden embernek kötelessége! 14 Mert Isten megítél minden tettet, minden titkolt dolgot, akár jó, akár rossz az.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„A bölcsek szavai olyanok, mint a tüskék, és azoknak gyűjteménye olyan, mint az egymás mellé levert cövekek, amelyek egy Pásztortól valók” (11). A bibliai bölcsesség pontos és elevenbe találó diagnózisai fokozott figyelemre és gyorsabb előrehaladásra ösztökélnek. Lelkünknek védelmet azonban csak az egy Pásztorhoz mindenben igazodó kapcsolódásukban képesek biztosítani. Törekedjünk ezen a héten mi is így beszélni. Pontosan és tisztán. Ne összevissza, hanem Jézus szíve szerint való módon, mindig rá figyelve, úgy mintha ő mondaná. Ezeknek a szavaknak az együttes ereje képes védelmezni az övéit és a világot.
RÉ21 42 RÉ 42 • IÉ Mt 25,31–46 • Zsolt 42
Napi ének | 613 | Midőn eljön az én órám
Heti zsoltár | 143 | Hallgasd meg, Uram, kérésemet
„A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” ApCsel 28,1–10
1 Miután megmenekültünk, akkor tudtuk meg, hogy Máltának hívják ezt a szigetet. 2 A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk, mert tüzet raktak, és a ránk zúduló eső és a hideg miatt mindnyájunkat befogadtak. 3 Amikor Pál összegyűjtött egy csomó rőzsét, és a tűzre tette, a meleg miatt egy vipera bújt ki belőle, és a kezébe mart. 4 Amikor a barbárok meglátták a kezéről lecsüngő mérges kígyót, így szóltak egymáshoz: Bizonyára gyilkos ez az ember, aki a tengerből kimenekült ugyan, de az isteni bosszúállás nem engedi, hogy életben maradjon. 5 Ő azonban lerázta a kígyót a tűzbe, és semmi baja sem esett. 6 Azok pedig azt várták, hogy feldagad, vagy hirtelen holtan esik össze. Mikor azonban hosszas várakozás után azt látták, hogy nem történik semmi baja, megváltozott a véleményük, és azt mondták róla, hogy isten. 7 Azon a környéken volt a sziget elöljárójának, Publiusznak a birtoka, aki befogadott minket, és három napon át nagyon barátságosan megvendégelt. 8 Történt pedig, hogy Publiusz apja lázrohamoktól és vérhastól gyötörve ágynak esett. Pál bement hozzá, és miután imádkozott, rátette a kezét, és meggyógyította. 9 Miután ez megtörtént, a többi beteg szigetlakó is odament hozzá, és ő meggyógyította őket. 10 Ezek nagy megbecsülésben részesítettek minket, és amikor elhajóztunk, elláttak bennünket minden szükséges dologgal.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(2) „A barbárok nem mindennapi emberséget tanúsítottak irántunk…” (ApCsel 28,1–10)
Az életük megmaradt, de szánalmas állapotban voltak. Úszva menekültek, vizesek voltak. Tél volt (az itt telelő hajó csak három hónap múlva indul el – 28,11), ráadásul fújt a szél, esett az eső. Mindenük odaveszett, az élelmiszerük is. Majdnem háromszáz koldus szakadt a szigetlakók nyakába. Ekkor a szánalmas csapatból elővillant Isten ereje. Már az is példás, hogy az apostol is hordta a rőzsét, segített, pedig nyilván voltak ott fiatalabbak, erősebbek, kevésbé tekintélyesek. Aztán jött a kígyómarás. Olyan esemény történt, mint amilyet a búcsúzó Jézus ígért az övéinek: „kígyókat vesznek a kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt meg nekik” (Mk 16,17–18). Itt vetődik föl az erő problémája. Jézus ígérete nincs időhöz kötve. A mai egyház miért nem tud erőt felmutatni? Talán nem vesszük elég komolyan, hogy Isten missziói helyzetben különleges erők megadására hajlandó. A folytatás azt mutatja: a keresztyén ember a nyomorúságban is jótevő. Pál először a sziget elöljárójának apját, majd a sorban hozzá vitt betegeket gyógyította meg. A bizonyságtételnek ezt a módját is hanyagoljuk, pedig az idézett helyen Jézus ezt is ígérte. Félreértés is kísérheti (pl. Lisztrában – ApCsel 14,8kk), de bizonyos helyzetekben másra nem figyelnek föl az emberek. Egyáltalán: nehéz helyzetekben ott van-e az egyház az Úrtól kapott erejével?
