„...hiszen a Seregek Urának követe ő!” Mal 2,1–9
1 Most azért nektek szól ez a figyelmeztetés, ti papok! 2 Ha nem hallgattok rá, és nem szívlelitek meg, ha nem dicsőítitek nevemet – mondja a Seregek Ura –, akkor átkot bocsátok rátok, átokká változtatom a nektek adott áldásokat. Bizony, átokká változtatom, ha nem szívlelitek meg ezt. 3 Én megátkozom áldó karotokat, szemetet szórok arcotokba, ünnepeitek szemetjét, és kihordanak benneteket a szemétre. 4 Akkor megtudjátok, hogy azért küldtem nektek ezt a figyelmeztetést, hogy érvényben maradjon a Lévivel kötött szövetségem – mondja a Seregek Ura. 5 Szövetségem volt vele, élet és békesség szövetsége. Azért adtam neki, hogy féljen engem. Félt is, és remegve tisztelte nevemet. 6 Igaz tanítás volt a szájában, és nem volt álnokság az ajkán. Békességben és becsületesen élt előttem, és sokakat megtérített a bűnből. 7 Mert a pap ajkai őrzik az Isten ismeretét, és tanítást várnak szájából, hiszen a Seregek Urának követe ő! 8 De ti letértetek erről az útról, és tanításotok miatt sokan elbuktak. Megrontottátok Lévi szövetségét – mondja a Seregek Ura. 9 Ezért én is megvetetté és megalázottá teszlek benneteket az egész nép előtt, mert nem ügyeltetek útjaimra, és személyválogatók vagytok, amikor útmutatást adtok.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„...hiszen a Seregek Urának követe ő!” (7). Amikor a papok bűneinek ostorozásáról olvasunk, sose feledjük, hogy ez mindannyiunkat érint. Mindannyian részesei vagyunk Krisztus papi tisztének, mint az ő képviselői. Ha a papoknak nincs új üzenetük, ha csak a régi követek szavait tudják ismételgetni, ha a hatalmon levő személyekhez igazítják mondanivalójukat (9), akkor hűtlenné válnak a hivatásukhoz, és hozzájárulnak a nép lelki kiüresedéséhez.
RÉ21 723 RÉ 465
Ének az eljövendőkről | 625 | Kik a Krisztusban hunytak el
„Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig…” ApCsel 28,16–31
16 Amikor megérkeztünk Rómába, Pálnak megengedték, hogy külön lakjék az őt őrző katonával. 17 Három nap múlva magához hívatta a zsidók ottani elöljáróit. Amikor ezek összegyűltek, így szólt hozzájuk: Férfiak, testvéreim, bár semmit sem vétkeztem e nép ellen, vagy ősi szokásaik ellen, Jeruzsálemben mégis foglyul adtak engem a rómaiak kezébe. 18 Miután ezek kihallgattak, szabadon akartak bocsátani, mert semmi halállal büntetendő vétek nincs bennem. 19 Mivel azonban ez ellen tiltakoztak a zsidók, kénytelen voltam fellebbezni a császárhoz, de nem azért, mintha népem ellen akarnék vádaskodni. 20 Emiatt kértem, hogy láthassalak titeket, és beszélhessek veletek, hiszen Izráel reménységéért viselem ezt a láncot. 21 Ők pedig ezt mondták: Mi sem levelet nem kaptunk rólad Júdeából, sem a testvérek közül nem jött ide senki, és nem jelentett vagy mondott rólad semmi rosszat. 22 Helyesnek tartjuk tehát, hogy tőled halljuk meg, hogyan gondolkozol. Mert erről az irányzatról tudjuk, hogy mindenfelé ellenzik. 23 Kitűztek tehát számára egy napot, és akkor sokan eljöttek hozzá a szállására. Pál bizonyságot tett előttük az Isten országáról, és reggeltől estig igyekezett őket meggyőzni Jézusról Mózes törvénye és a próféták alapján. 24 Egyesek hittek a beszédének, mások pedig nem hittek. 25 Mivel nem értettek egyet egymással, szétoszlottak, és ekkor Pál ezt az egy igét mondta nekik: Helyesen szólt a Szentlélek Ézsaiás próféta által atyáitokról: 26 „Menj el ehhez a néphez, és mondd meg: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 27 Mert megkövéredett e nép szíve, fülükkel nehezen hallanak, szemüket behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.” 28 Vegyétek tehát tudomásul, hogy a pogányoknak küldetett el Istennek ez az üdvössége! Ők pedig meg is fogják azt hallani. 29 Miután ezt mondta, a zsidók maguk között sokat vitatkozva eltávoztak. 30 Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig saját bérelt szállásán, és fogadta mindazokat, akik felkeresték. 31 Hirdette az Isten országát, és tanított az Úr Jézus Krisztusról teljes bátorsággal, minden akadályoztatás nélkül.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(30) „Ő pedig ott maradt két teljes esztendeig…” (ApCsel 28,16–31)
Amerre jártak, mindenütt testvérekkel találkoztak. Nem csekély az az erő, amelyet sok viszontagságuk között ezekből a találkozásokból merítettek. Atomizálódott korunkban, amikor egyre több ember szenved a magányosságtól, hatalmas erő áll a hívők rendelkezésére abban, hogy ők testvérei egymásnak. Tudunk-e erről az erőről, igényeljük-e, gyakoroljuk-e? Pál minden útján először a zsidóknak prédikált, azt tette most is. Hogyne, hiszen Jézus Izráel Messiásaként jött, és csak ezt a munkáját bevégezve indította útnak tanítványait, hogy hirdessék a népek megváltóját. Zsidók és keresztyének egy nép, Jézus köti össze őket. Lehet, hogy ezt a zsidók elutasítják, de nem szabad róla lemondanunk, ahogy Pál sem mondott le. Még azután sem, ahogy a jeruzsálemi templomban (és utána) bántak vele. Itt is az történt, mint máshol, és Pál folytatta munkáját, fogolyként ugyan, de szabadon. A könyv lezáratlanul végződik. Ennek egyik tanulsága, hogy nem Pál a könyv hőse, ahogy közülünk a legnagyobb sem az a maga korában, hanem a feltámadott Jézus cselekedeteiről szól, amelyet apostolai által végzett. Bár tudnánk mi is úgy rendelkezésre bocsátani magunkat Jézusnak, mint ők! A másik tanulság, hogy a könyv folytatódik: ahol valaki a Jézus Krisztusról szóló bizonyságtételt gyakorolja, ezt a könyvet folytatja. Így nekünk is feladatunk, hogy továbbírjuk.
