„Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek!” Mal 3,1–12
1 Én majd elküldöm követemet, aki egyengeti előttem az utat. Hamar eljön templomába az Úr, aki után vágyódtok, a szövetség követe, akit kívántok. Jön már! – mondja a Seregek Ura. 2 De ki tudja majd elviselni eljövetelének napját, és ki állhatna meg, amikor megjelenik? Mert olyan lesz az, mint az ötvösök tüze és mint a ruhatisztítók lúgja. 3 Ahogyan nekiül az ötvös, hogy megtisztítsa az ezüstöt, úgy tisztítja meg az Úr Lévi fiait. Fényessé teszi őket, mint az aranyat és az ezüstöt. Akkor majd igaz áldozatokat visznek az Úrnak. 4 És olyan kedves lesz az Úrnak Júda és Jeruzsálem áldozata, mint az ősrégi napokban, a hajdani években. 5 Eljövök majd, és ítéletet tartok fölöttetek. Hamarosan vádat emelek a varázslók, a házasságtörők és a hamisan esküt tevők ellen, azok ellen, akik sanyargatják a napszámost, az özvegyet és az árvát, akik elnyomják a jövevényt, mert nem félnek engem! – mondja a Seregek Ura. 6 Én, az Úr, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok! 7 Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendelkezéseimtől, nem tartottátok meg azokat. Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek! – mondja a Seregek Ura. De ti ezt kérdezitek: Miből térjünk meg? 8 – Becsaphatja-e Istent az ember? Ti mégis be akartok csapni engem! Ezt kérdezitek: Mivel akarunk becsapni? – A tizeddel és a felajánlásokkal! 9 Átok sújt benneteket, az egész népet, mert be akartok csapni engem! 10 Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. 11 Elriasztom tőletek a sáskákat, nem pusztítják el földetek termését, nem teszik tönkre szőlőtöket a határban – mondja a Seregek Ura. 12 Boldognak mond benneteket minden nép, mert gyönyörű lesz országotok – mondja a Seregek Ura.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Térjetek meg hozzám, és én is hozzátok térek!” (7). Jakab apostol is idézi ezt a felszólítást (Jak 4,8), amiből úgy tűnik, mintha egyedül rajtunk múlna életünk döntő fordulata. Malakiás prófétát olvasva azonban látjuk, hogy Isten mindig megelőz minket ebben. Követével tanít, sors-eseményeink által megtisztít és kifényesít, mint ezüstöt az ötvös, így készíti szívünket a döntésre és változásra. Ő már cselekedett, ne habozzunk tovább mi sem.
RÉ21 726 RÉ 464
Zsoltárdicséret | 168 | Ne hagyj elesnem
„…sohasem ember akaratából származott a prófécia…” 2Pt 1,12–21
12 Ezért ezekre mindig emlékeztetni foglak titeket, bár ismeritek mindezt, és a megismert igazsághoz szilárdan ragaszkodtok. 13 De helyesnek tartom, hogy míg ebben a földi porsátorban vagyok, emlékeztetéssel ébresztgesselek titeket. 14 Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem. 15 Igyekszem azonban, hogy elköltözésem után is mindig megemlékezhessetek ezekről. 16 Mert nem kitalált meséket követve ismertettük meg veletek a mi Urunk Jézus Krisztus hatalmát és megjelenését, hanem úgy, hogy szemtanúi voltunk isteni fenségének. 17 Mert amikor az Atya Istentől tisztességet és dicsőséget nyert, és ilyen szózatot intézett hozzá a felséges dicsőség: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm”, 18 mi hallottuk ezt a mennyből jött szózatot, mert együtt voltunk vele a szent hegyen. 19 Ezért egészen bizonyosnak tartjuk a prófétai beszédet, amelyre jól teszitek, ha figyeltek, mint sötét helyen világító lámpásra, amíg felvirrad a nap, és felkel a hajnalcsillag szívetekben. 20 Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az Írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, 21 mert sohasem ember akaratából származott a prófécia, hanem a Szentlélektől indíttatva szóltak az Istentől küldött emberek.
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(21) „…sohasem ember akaratából származott a prófécia…” (2Pt 1,12–21)
Az előzőekben hitünk alapjait foglalta össze, különös tekintettel a gnózisra. Ezzel most az igehirdetés mindenkori feladatát adja meg. Ez állandó emlékeztetés az alapokra, azért, hogy szilárdan ragaszkodjunk azokhoz. A megfogalmazás módosul az adódó külső-belső hatások szerint, de a cél mindig az, hogy az igazsághoz szilárdan ragaszkodjunk (12). Erre szolgál a meghalt bizonyságtevők hagyatéka, vagyis az írott Ige (13–15). Ezért szent kötelességünk a bibliaolvasás. Az Újszövetség a szemtanúk tanúságán alapul. Ők pedig kórusban zengik Jézus Isten voltát, tehát a legjobb helyről kapjuk az eligazítást és a célt, nincs szükségünk pótszerekre (16–18). Ez áll az egész Szentírásra, nincs szükségünk modern tévtanítókra (19–21).
