„...fölragyog majd az igazság napja számotokra...” Mal 3,13–24
13 Vakmerően beszéltetek ellenem – mondja az Úr. Ezt kérdezitek: Mit beszéltünk ellened? 14 Azt mondtátok: Hiábavaló az Istennek szolgálni, mi haszna, hogy teljesítettük, amit elrendelt, és hogy gyászban jártunk a Seregek Ura előtt? 15 Inkább a kevélyeket tartjuk boldogoknak, hiszen a gonosztevők gyarapodnak, kísértik az Istent, mégis megmenekülnek. 16 Amikor erről beszélgettek egymás között azok, akik félik az Urat, az Úr figyelt, és meghallotta. És beírták egy könyvbe az Úr előtt emlékezetül azokat, akik őt félik és megbecsülik nevét. 17 Az én tulajdonommá lesznek – mondja a Seregek Ura – azon a napon, amelyet elhozok. Könyörületes leszek hozzájuk, amilyen könyörületes az ember a fiához, aki tiszteli őt. 18 Akkor ismét látni fogjátok, hogy különbség van az igaz és a bűnös között, az Isten tisztelői és az őt nem tisztelők között. 19 Eljön az a nap, amely olyan lesz, mint az izzó kemence. Olyan lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pelyva, és elégeti őket az az eljövendő nap – mondja a Seregek Ura –, nem marad sem gyökerük, sem águk. 20 De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak. 21 Úgy széttapossátok a gonoszokat, hogy porrá lesznek talpatok alatt azon a napon, amelyet elhozok! – mondja a Seregek Ura. 22 Gondoljatok szolgámnak, Mózesnek a tanítására, azokra a rendelkezésekre és a törvényekre, amelyeket általa parancsoltam egész Izráelnek a Hóreben! 23 Én pedig elküldöm hozzátok Illés prófétát, mielőtt eljön az Úr nagy és félelmetes napja. 24 Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„...fölragyog majd az igazság napja számotokra...” (20). A hívő emberek fájdalma, hogy érthetetlenül erősnek és sikeresnek látszik ebben a világban a gonoszság és a szívtelenség. Erre válaszol a bibliai prófécia, amire hittel és értelemmel egyaránt támaszkodhatunk. Lehetetlen, hogy igazságos következmények nélkül maradjon a hamisság, hogy dicséret és áldás nélkül maradjon a szeretet és a hűség. Bizonyossággal várhatja mindenki az igazság ama napját.
RÉ21 206 RÉ 266
Napi ének | 617 |
„Viszont az igaz Lótot megszabadította…” 2Pt 2
1 De voltak a nép körében hamis próféták is, mint ahogyan közöttetek is lesznek hamis tanítók, akik veszedelmes eretnekségeket fognak közétek becsempészni. Ezekkel megtagadják az Urat, aki őket megváltotta, így gyors pusztulást hoznak magukra. 2 Sokan fogják követni kicsapongásaikat, és miattuk káromolni fogják az igazság útját, 3 benneteket pedig szép szavakkal fognak kifosztani kapzsiságukban. Ellenük már régóta készen van az ítélet, és nem kerülik el kárhozatukat. 4 Mert Isten nem kímélte a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. 5 Nem kímélte meg az ősi világot sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. 6 Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. 7 Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. 8 Mert ez az igaz ember, amikor közöttük lakott, gonosz cselekedeteiket látva és hallva napról napra gyötörte igaz lelkét. 9 Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára. 10 Különösen azokat, akik tisztátalan vágyaik után mennek, és az Isten felségét megvetik. Ezek vakmerők, elbizakodottak, akik attól sem rettennek vissza, hogy dicsőséges hatalmakat káromoljanak, 11 holott még az angyalok sem mondanak ezekre az Úr előtt kárhoztató ítéletet, jóllehet erőben és hatalomban felülmúlják őket. 12 Ezek pedig olyanok, mint az oktalan állatok, amelyek természettől fogva megfogásra és levágásra valók; azt káromolják, amit nem ismernek, és azokhoz hasonlóan fognak elpusztulni is. 13 Ez lesz gonoszságuk bére. Ezek gyönyörűségnek tartják a dőzsölést fényes nappal, szennyfoltok és szégyenfoltok ők, akik álnokságaikban tobzódnak, amikor együtt lakmároznak veletek. 14 Szemük parázna vággyal van tele, és telhetetlenek a bűnben, elcsábítják az állhatatlan lelkeket, szívük gyakorlott a kapzsiságban, átok gyermekei. 15 Ezek elhagyták az egyenes utat, eltévelyedtek, és követték Bálámnak, Beór fiának útját, aki a gonoszság bérét szerette, 16 de aki vétkéért feddést kapott: egy néma igavonó állat emberi hangon szólalt meg, és megakadályozta a próféta esztelenségét. 17 Ezek víztelen források, forgószéltől sodort ködfoszlányok, akiknek a sötétség homálya van fenntartva. 18 Mert üres, fellengzős szólamokat hangoztatva testi vágyaik kiélésére csábítják feslett életükkel azokat, akik nemrégen szakadtak el a tévelygésben élőktől. 19 Szabadságot ígérnek nekik, bár maguk a romlottság szolgái, mert mindenki rabja lesz annak, ami legyőzte. 20 Mert ha az Úrnak és az Üdvözítő Jézus Krisztusnak megismerése által megszabadultak a világ förtelmeitől, de ismét belekeveredve azokba elbuknak; ez az utóbbi állapotuk rosszabb lesz az elsőnél. 21 Mert jobb lett volna nekik, ha meg sem ismerik az igazság útját, minthogy azt megismerve elforduljanak a nekik adott szent parancsolattól. 22 De betelt rajtuk az igaz példabeszéd: „A kutya visszatér a maga okádására”, és „A megfürdött disznó sárban hempereg.”
Az Ige mellett – Czanik Péter igemagyarázata
(7) „Viszont az igaz Lótot megszabadította…” (2Pt 2)
A gnózis tehát megvetette a testet. Egyik ága törekedett a korlátozására, voltak a gnózisnak aszkétái is. Az alantasabb irányzat viszont azt mondta, hogy a test úgyis megvetésre méltó, veszendő, hadd élje ki magát. Ezeknek ez a vallási- filozófiai irány inkább ürügy volt a testi vágyak kiélésére. Ők azért voltak veszélyesek, mert a gnózis egyházon belüli áramlat is volt, tehát az egyházat is szennyezték, és kísértésbe vittek másokat is. Az Ószövetségben is voltak hamis próféták, ezek ártottak is, de ezeket ilyeneknek mutatja be az Írás. A gyülekezetben megjelenőket a hívőknek maguknak kell leleplezniük. Ezek sorsa ugyan pusztulás, de addig is ártanak. Rossz példájuk magukkal ragadhat némelyeket, és kifoszthatják a hiszékeny keresztyéneket (1–3). Isten megtorol minden lázadást (4). Megbünteti az általános romlottságot is, miközben megkíméli az övéit (Nóé, Lót, 5–8). Bőségesen bemutatja a jelenlegi hamis egyháztagokat, viselt dolgaikat, ártalmas voltukat (9–19). Ők megtérhettek (20), de tudatosan visszaestek, ezáltal menthetetlenné váltak (20–22). Ne felejtsük el: egyházon belüli mozgalomról van szó. Ma is érkeznek hozzánk aggasztó hírek egyházi állapotokról. Az egyházért való imádkozást nem szabad abbahagynunk!
