„Mikor lesz ennek vége?!” Jer 13
1 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, vegyél magadnak egy lenvászon övet, és kösd a derekadra! Ne engedd, hogy víz érje! 2 Meg is vettem az övet az Úr parancsa szerint, és a derekamra kötöttem. 3 Másodszor így szólt hozzám az Úr igéje: 4 Fogd az övet, amelyet vettél, és a derekadon van! Indulj, menj el az Eufráteszhez, és rejtsd el ott egy sziklahasadékban! 5 Elmentem tehát, és elrejtettem az Eufrátesznél, ahogyan az Úr parancsolta nekem. 6 Hosszú idő múlva ezt mondta nekem az Úr: Indulj, menj el az Eufráteszhez, és vedd elő az övet, amelyről azt parancsoltam, hogy rejtsd el ott! 7 Elmentem az Eufráteszhez, megkerestem és elővettem az övet onnan, ahová elrejtettem. És íme, az öv tönkrement, egészen hasznavehetetlen volt. 8 Ekkor így szólt hozzám az Úr igéje: 9 Ezt mondja az Úr: Így teszem tönkre Júda és Jeruzsálem nagy-nagy kevélységét! 10 Ez a gonosz nép nem akar hallgatni az én beszédemre, megátalkodott szívük szerint élnek, és más isteneket követnek, azokat tisztelik és imádják. De olyan lesz ez a nép, mint ez az öv: egészen hasznavehetetlen. 11 Mert ahogyan az ember szorosan a derekára köti az övet, úgy kötöttem magamhoz Izráel és Júda egész házát – így szól az Úr –, hogy az én népem legyenek, hírnevem, dicséretem és tiszteletem növekedésére. De ők nem hallgattak rám. 12 Mondd el nekik ezt az igét: Így szól az Úr, Izráel Istene: Minden korsót meg kell tölteni borral! És ha azt mondják neked: Talán mi nem tudjuk, hogy minden korsót meg kell tölteni borral? – 13 akkor ezt válaszold nekik: Így szól az Úr: Majd én megtöltöm ennek az országnak minden lakóját, a Dávid trónján ülő királyokat, a papokat, a prófétákat és Jeruzsálem minden lakóját részegítő itallal. 14 Összetöröm őket, egyiket a másikkal, az apákat a fiakkal együtt – így szól az Úr. Nem kímélem és nem szánom őket, nem irgalmazok nekik, amikor elpusztítom őket! 15 Hallgassatok, figyeljetek, ne legyetek kevélyek, mert az Úr szól. 16 Dicsőítsétek az Urat, a ti Isteneteket, mielőtt sötétséget támaszt, és mielőtt elbotlanátok a homályba borult hegyeken. Világosságra vártok, de az Úr vakhomályt hoz el, és sűrű sötétséget támaszt. 17 Ha nem hallgattok rám, titkon sírni fogok kevélységetek miatt. Áradnak könnyeim, hull szememből a könny, mert fogságba kerül az Úr nyája. 18 Mondd meg a királynak és az anyakirálynőnek: Alázkodjatok meg, és üljetek a porba, mert leesett fejetekről ékes koronátok! 19 Körül vannak zárva a Délvidék városai, nincs aki felszabadítsa őket. Fogságba viszik egész Júdát, fogságba mindenestül. 20 Tekints föl, Jeruzsálem, és nézd: jönnek már északról! Hol van a rád bízott nyáj, pompás juhnyájad? 21 Mit fogsz mondani, amikor föléd rendeli, nyakadba ülteti azokat az Úr, akiket barátokká akartál tenni? Nem vesznek-e erőt rajtad a fájdalmak, mint a vajúdó asszonyon? 22 Ha pedig ezt kérded magadtól: Miért történt ez velem? – sok bűnöd miatt rántják le ruhádat, és követnek el rajtad erőszakot. 23 Ha majd fehérre változtatja bőrét az etióp, vagy ha a párduc elrejti foltjait, akkor tudtok ti is jót tenni, úgy megtanultátok a rosszat! 24 Úgy szétszórom őket, akár a pelyvát, amelyet elsodor a pusztai szél. 25 Ez lesz a sorsod, ezt mérem ki rád – így szól az Úr –, mert elfeledtél engem, és hazugságban bíztál! 26 Ezért én is arcodra borítom ruhádat, hogy kilássék gyalázatod. 27 Bujaságodat, vihogásodat, fajtalan paráznaságodat és bálványaidat ott látom a halmokon és a mezőn. Jaj neked, Jeruzsálem! Nem akarsz megtisztulni. Mikor lesz ennek vége?!
Bibliaolvasó Kalauz – Zsengellér József igemagyarázata
Isten népének feladata, hogy az Úr hírnevét, dicséretét és tiszteletét növelje (11). Jeremiás példázatai azt mutatják, hogy Isten ennek ellenére folyamatosan csalódik népében. Mert az egyértelmű útmutatást sem képes követni, mindig okosabb akar lenni, a megkapott pozíciókkal és helyzetekkel sem tud élni, csak visszaélni. Hogy lesz így igaz, hogy „egy lélekért se érjen vádja téged...” (RÉ21 832)? „Mikor lesz ennek vége?!” (27).
RÉ21 395 RÉ 181
Adventi dicséret | 377 | Kapuk, emelkedjetek
„Krisztus szabadságra szabadított meg minket […], ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” Gal 5,1–6
1 Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni. 2 Íme, én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus semmit sem használ nektek. 3 De ismét bizonyságot teszek minden embernek, hogy aki körülmetélkedik, köteles az egész törvényt megtartani. 4 Ha törvény által akartok megigazulni, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből pedig kiestetek. 5 Mi ugyanis a Lélek által, hitből várjuk az igazság reménységét. 6 Mert Krisztus Jézusban nem számít sem a körülmetélkedés, sem a körülmetéletlenség, csak a szeretet által munkálkodó hit.
Az Ige mellett – Karsay Eszter igemagyarázata
(1) „Krisztus szabadságra szabadított meg minket […], ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.” (Gal 5,1–6)
Lehetünk árulóivá a krisztusi szabadságnak? Ki lehet esni a kegyelemből? Fájdalmas kérdések. A félelem a szolgák mentalitása, a haszonlesés, nyereségvágy a bérért, fizetésért dolgozók kísértése. Isten gyermekei azonban szabadok minkét kísértésben, mert az ő igazságát keresik, ami szabaddá teszi őket ezektől. Jézus Krisztus azért jött, hogy a törvény szolgaságából fölemeljen. „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) Minden más, ami szabadságnak látszik, illúzió. Aki nem tudja önként, tudatosan elkötelezni magát Krisztusnak, visszaeshet az ösztönös vallásosság vagy a kegyességi szabályok teljesítésének szintjére, ahol Istentől félni kell, ezért üzletelni lehet (kell?) vele, megpróbálni a kegyeit elnyerni. A korabeli judaista tévtanítók ezt hirdették, ettől tántorodtak meg a galaták. Talán kevés a Krisztus-hit, jobb, ha körülmetélkedünk, és a zsidó vallási szokásokat is megtartjuk? Pál itt határozottan és élesen fogalmaz: nincs helye kompromisszumnak és egyezkedésnek. Törvény vagy Krisztus? Vallásoskodás vagy élet a Krisztusban? Ezek egymást kizáró ellentétek, szembenálló élet- és hitgyakorlatok. Döntenünk kell! Egyedül Krisztus.
