„Leveszem kezedről a láncot!” Jer 40
1 Így következett be az, amit Jeremiásnak mondott az Úr, miután Nebuzaradán testőrparancsnok szabadon bocsátotta Rámában. Mert elfogatásakor őt is láncra verték a többi jeruzsálemi és júdai fogollyal, akiket fogságba vittek Babilóniába. 2 A testőrparancsnok kivette közülük Jeremiást, és ezt mondta neki: Az Úr, a te Istened kijelentette, hogy milyen veszedelem éri ezt a helyet. 3 Beteljesítette, véghezvitte az Úr, amit kijelentett. Mert vétkeztetek az Úr ellen, és nem hallgattatok a szavára, ezért történt ez veletek. 4 Én tehát még ma leveszem a kezedről a láncot. Ha úgy látod jónak, hogy Babilóniába jöjj velem, akkor jöjj, és nekem gondom lesz rád. Ha pedig nem látod jónak, hogy velem jöjj Babilóniába, akkor maradj! Nézd, előtted van az egész ország, mehetsz, ahová jónak és helyesnek látod! 5 De később már nem lehet visszatérni. Menj Gedaljához, Ahíkám fiához, Sáfán unokájához, akit Babilónia királya Júda városainak a helytartójává tett. Lakj vele a nép között, vagy menj akárhová, ahova akarsz! A testőrparancsnok élelmet és ajándékot adott neki, és elbocsátotta. 6 Jeremiás pedig elment Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába, és ott lakott vele az országban maradt nép között. 7 Amikor meghallották a szétszóródott csapatok parancsnokai és embereik, hogy Babilónia királya Gedalját, Ahíkám fiát nevezte ki helytartóvá az országban, és hogy rábízta a férfiakat, az asszonyokat és a gyermekeket, az ország nincstelenjeit, akiket nem vittek fogságba Babilóniába, 8 elmentek Gedaljához Micpába, mégpedig Jismáél, Netanjá fia, Jóhánán és Jónátán, Káréah fiai, Szerájá, Tanhumet fia, a netófái Éfaj fiai meg Jaazanjá, Maakáti fia embereikkel együtt. 9 Gedaljá, Ahíkám fia, Sáfán unokája megesküdött nekik és embereiknek, és így szólt: Ne féljetek attól, hogy a káldeusokat kell szolgálnotok! Maradjatok az országban, és szolgáljátok Babilónia királyát, akkor jó dolgotok lesz! 10 Én is itt maradok Micpában, hogy a káldeusok szolgálatára álljak, akik idejönnek majd hozzánk. Ti pedig gyűjtsétek be a bort, a gyümölcsöt és az olajat, és tegyétek el edényekbe! Lakjatok a városokban, amelyeket birtokba vehettek! 11 Meghallották a móábiaknál, az ammóniaknál, az edómiaknál és a többi országban élő júdaiak is, hogy Babilónia királya otthon hagyta a júdaiak maradékát, és hogy Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját nevezte ki helytartójukká. 12 Visszatértek tehát a júdaiak mindenhonnan, ahová szétszóródtak; megjöttek Júda földjére Gedaljához Micpába. Igen sok bort és gyümölcsöt gyűjtöttek be. 13 Jóhánán, Káréah fia és a szétszóródott csapatok parancsnokai mindnyájan elmentek Gedaljához Micpába, 14 és ezt mondták neki: Nem tudod, hogy Baalísz ammóni király elküldte Jismáélt, Netanjá fiát, hogy megöljön téged? De Gedaljá, Ahíkám fia nem hitt nekik. 15 Jóhánán, Káréah fia pedig titokban ezt mondta Gedaljának Micpában: Majd én elmegyek, és megölöm Jismáélt, Netanjá fiát úgy, hogy senki sem fogja megtudni. Miért ölne meg ő téged? Hiszen akkor szétszóródnának mindazok a júdaiak, akik köréd gyűltek, és Júdának még a maradéka is elpusztulna. 16 De Gedaljá, Ahíkám fia így válaszolt Jóhánánnak, Káréah fiának: Nehogy ezt megtedd; hazugság, amit Jismáélról mondasz!
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Leveszem kezedről a láncot!” (4) Úgy tűnik, hogy Jeremiást nemcsak a babiloni testőrparancsnok, de az Úr is szabadon engedi. Nincs többé mondanivalója az engedetlen néphez, akihez hiába küldte szószólóját. Sajnáljuk a lánc nélküli, szótlan prófétát, aki már oda mehet, ahová csak akar. És sajnáljuk a magára maradt népet is, mert útmutatás nélkül a maradék szabadságát is el fogja veszíteni. Kérjük Istent, hogy minket ne bocsásson így szabadon, hiszen mit kezdenénk magunkkal nélküle és igéje nélkül?
RÉ21 438 RÉ 285
Jézus Krisztus messiási küldetése | 407 | Hogy eljött az időknek teljessége
„Az Isten Lélek…” Jn 4,19–26
19 Az asszony így felelt: Uram, látom, hogy próféta vagy. 20 A mi atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol Istent imádni kell. 21 Jézus így válaszolt: Higgy nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor nem ezen a hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. 22 Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt imádjuk, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidók közül támad. 23 De eljön az óra, és az most van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát, mert az Atya is ilyen imádókat keres. 24 Az Isten Lélek, és akik imádják őt, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk. 25 Az asszony így felelt: Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek, és amikor eljön, kijelent nekünk mindent. 26 Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(24) „Az Isten Lélek…” (Jn 4,19–26)
Aki így feltárja az emberszív titkait, és Mózeshez hasonló vízfakasztó csodát tud tenni, az maga is próféta (19). Ez a tisztuló felismerés indítja a samáriai asszonyt arra, hogy az igaz istentisztelet témájára fordítsa a szót. Hol imádják Istent helyesen: a Garizim hegyén, amelynek tövében a Jákób kútja van, vagy Jeruzsálemben, ahonnan a fáradt vándor jön? E kérdés mögött a zsidók és samaritánusok közötti ősi ellentét húzódik (vö. 2Kir 17,24–41). Jézus válasza egyértelmű: az üdvösség a zsidó népből jön, ezért ők azt imádják, akit ismernek, a samáriaiak viszont azt, akit nem (22a). De „eljön az óra”, amikor ködbe vész a Garizim és Jeruzsálem dicsősége is, és Istent új módon, „Lélekben és igazságban” kell imádni (24). Isten Lélek, ezért az új istentisztelet ereje is az ő újjáteremtő Lelke lesz, aki elvezeti a tanítványokat a „teljes igazságra” (Jn 16,13). Isten igaz tiszteletének kérdését ma sem válaszolhatjuk meg azzal, hogy katolikusok vagyunk-e vagy protestánsok. Életünk mélyebb rétegeiben kell Isten Lelkének munkáját keresnünk. Ha ebben segítenek felekezeti hagyományaink, akkor ezek értékesek. De fontos, hogy ma is meghalljuk Urunk szavát: „Én vagyok az, aki veled beszélek.” (26)
