„Megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett...” Jer 41
1 A hetedik hónapban azonban Jismáél, Netanjá fia, Elísámá unokája, aki királyi származású és a király vezető emberei közül való volt, elment tíz emberével Gedaljához, Ahíkám fiához Micpába. És amikor együtt étkeztek Micpában, 2 fölkelt Jismáél, Netanjá fia meg az a tíz ember, aki vele volt, és levágták Gedalját, Ahíkám fiát, Sáfán unokáját karddal. Így ölték meg azt, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává. 3 Levágta Jismáél azokat a júdaiakat is, akik Gedaljával voltak Micpában, sőt az ott tartózkodó káldeusokat és harcosokat is. 4 A Gedaljá megölése után következő napon, amikor még nem tudtak a dologról, 5 nyolcvan ember jött Sikemből, Sílóból és Samáriából levágott szakállal, megszaggatott ruhában és bevagdalt testtel. Ételáldozat és tömjén volt náluk, amelyet az Úr házába akartak vinni. 6 Jismáél, Netanjá fia azonban kiment eléjük Micpából, és amíg ment, egyre sírt. Amikor összetalálkoztak, ezt mondta nekik: Jöjjetek el Gedaljához, Ahíkám fiához! 7 De amint a város közepére értek, Jismáél, Netanjá fia meg a vele levő emberek lemészárolták és bedobálták őket egy ciszternába. 8 De volt közöttük tíz ember, akik ezt mondták Jismáélnak: Ne ölj meg bennünket, mert rejtett készleteink vannak a mezőn: búza és árpa, olaj és méz. Ezért békén hagyta és nem ölte meg őket a többiekkel együtt. 9 Azoknak az embereknek a holttestét, akiket megöltek, mert Gedaljával tartottak, abba a ciszternába dobatta Jismáél, amelyet Ászá király készíttetett, amikor megtámadta őt Baasá, Izráel királya. Ezt töltötte meg Jismáél, Netanjá fia a legyilkoltakkal. 10 Azután foglyul ejtette Jismáél Micpában a nép egész maradékát, a király leányait és az egész népet, amely Micpában maradt, akiket Nebuzaradán testőrparancsnok Gedaljára, Ahíkám fiára bízott. Foglyul ejtette őket Jismáél, Netanjá fia, és elindult, hogy visszamenjen az ammóniakhoz. 11 De meghallotta Jóhánán, Káréah fia és a csapatparancsnokok, akik vele voltak, hogy milyen gonoszságot követett el Jismáél, Netanjá fia. 12 Ezért maguk mellé vették összes emberüket, és elindultak, hogy megtámadják Jismáélt, Netanjá fiát. Utol is érték a Gibeón melletti tónál. 13 Amikor az egész nép, amely Jismáéllal volt, megpillantotta Jóhánánt, Káréah fiát és vele az összes csapatparancsnokot, megörült, 14 és megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett Micpában, és visszament Jóhánánhoz, Káréah fiához. 15 Jismáél, Netanjá fia pedig nyolc emberrel elmenekült Jóhánán elől, és az ammóniakhoz ment. 16 Jóhánán, Káréah fia a vele levő összes csapatparancsnokkal együtt maga mellé vette a Micpából megmaradt népet, amelyet visszaszerzett Jismáéltól, Netanjá fiától, miután ez megölte Gedalját, Ahíkám fiát: a vitézeket és a harcosokat, az asszonyokat és a gyermekeket meg az udvarnokokat, akiket visszahozott Gibeónból. 17 Elindultak, és Kimhám szállásainál tartózkodtak Betlehem mellett, mert Egyiptomba akartak menni. 18 Féltek ugyanis a káldeusoktól, mert Jismáél, Netanjá fia megölte Gedalját, Ahíkám fiát, akit Babilónia királya nevezett ki az ország helytartójává.
Bibliaolvasó Kalauz – Bödecs Pál igemagyarázata
„Megfordult az egész nép, amelyet Jismáél foglyul ejtett...” (14). Amikor Isten hallgat, akkor furcsa dolgok történnek. A szomszédos Ammón uralkodójának izraeli ügynöke tíz emberével irtóztató mészárlást rendez és foglyul ejti az egész megmaradt népet, majd az ammóniakhoz indul velük. A nép mint a bárány követi, míg egy másik vezető – Jóhánán – fel nem tűnik a láthatáron. Akkor megfordulnak és visszatérnek vele. Milyen kevés is kell a mi foglyul ejtésünkhöz. Lesz-e, aki szavával felébreszt minket fásultságunkból és tekintetünket Megváltónkra irányítja, hogy végre megszabaduljunk?
RÉ21 439 RÉ 190
Jézus Krisztus messiási küldetése | 441 | Dicsérjük Istent e mai napon
„…vajon nem ő a Krisztus?” Jn 4,27–30
27 Ekkor megérkeztek a tanítványai, és csodálkoztak azon, hogy asszonnyal beszél, mégsem mondta egyikük sem: Mit akarsz tőle? Miért beszélgetsz vele? 28 Az asszony pedig otthagyta korsóját, elment a városba, és szólt az embereknek: 29 Jöjjetek, lássátok azt az embert, aki megmondott nekem mindent, amit tettem: vajon nem ő a Krisztus? 30 Erre azok elindultak a városból, és kimentek hozzá.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(29) „…vajon nem ő a Krisztus?” (Jn 4,27–30)
Az istenismeret és az önismeret csodálatos egybekapcsolódása óriási erőket szabadít fel ennek az asszonynak az életében. Elfelejti addigi élete törékeny állapotát, illetve „áldott sebzettségként” tekint rá, amint más szemmel néz megszégyenítőire is. Így történhetik meg, hogy korsóját otthagyva siet vissza a városba. Azokhoz fut, akik eddig elkerülték, és akiket ő is mindeddig elkerült. Fut a felismert igazsággal, szívében a megtalált Messiással, hogy továbbadhassa újra felfedezett közösségének. Eddig is tudta a Szent Iratokból, hogy eljön majd az idők végén a mindent helyreállító Messiás (5Móz 18,15), és megszünteti az ellenségeskedést zsidók és samáriaiak között. Most pedig itt van, megszólította, beszélt vele! Még alig tud róla valamit, ezért némi bizonytalanság van szavában: „Vajon nem ő a Krisztus?” De bizonyságtétele éppen ott a legerősebb, ahol a legszemélyesebben érintette őt Urunk szava: „megmondott nekem mindent” (29). Isten ma sem kér tőlünk többet, mint hogy szeretettel és felelősen menjünk azok közé, akiknek közösségében éljük az életünket. Nem baj, ha bizonyságtételünk még remegő hangú vagy töredékes. Hitvallásunk egyetlen feltétele: engedjük Krisztust az életünkbe, hogy nekünk is „megmondjon mindent”.
