„...paráználkodik ez az ország! Hós 1
1 Ez az Úr igéje, amely Hóseáshoz, Beérí fiához szólt Uzzijjának, Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak az idejében és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében. 2 Amikor az Úr szólni kezdett Hóseáshoz, ezt mondta Hóseásnak az Úr: Menj, végy feleségül egy parázna nőt, és legyenek gyermekeid a paráznától, mert rútul paráználkodik ez az ország, hátat fordít az Úrnak. 3 Ő elment, és elvette Gómert, Diblajim leányát; az teherbe esett, és fiút szült neki. 4 Akkor ezt mondta neki az Úr: Nevezd el Jezréelnek, mert már csak egy kis idő, és megbüntetem Jéhú házát a jezréeli vérontás miatt, és véget vetek Izráel háza királyságának. 5 Azon a napon összetöröm Izráel íját Jezréel síkságán. 6 Gómer újból teherbe esett, és leányt szült. Akkor ezt mondta Hóseásnak az Úr: Nevezd őt így: „Nincs irgalom.” Mert nem leszek többé irgalmas Izráel házához, és nem bocsátok meg nekik. 7 Júda házához azonban irgalmas leszek, és megsegítem őket mint Uruk, Istenük. De nem íjjal, karddal és harccal, nem lovakkal és lovasokkal segítem meg őket. 8 Miután elválasztotta „Nincs irgalom” nevű leányát, újból teherbe esett, és fiút szült. 9 Az Úr pedig ezt mondta: Nevezd őt így: „Nem népem.” Mert nem vagytok az én népem, és én sem vagyok a tietek.
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„...paráználkodik ez az ország!” (2) Jeremiásé után egy még fájdalmasabb próféciát olvasunk itt Hóseástól. Ő szavaival és életével is példázta Isten ítéletét és szabadítását. Hóseás nem mérges, Hóseás gyászol, mint ahogyan Jézus is sírt Jeruzsálem felett (Lk 19,41). Ezt a fájdalmat mi is ismerjük Kölcsey Himnuszából: „Haj, de bűneink miatt gyúlt harag kebledben...”
RÉ21 165 RÉ 256
Jézus Krisztus messiási küldetése | 451 | Ó, dicsőségnek felkent
„Én vagyok, ne féljetek!” Jn 6,16–21
16 Estefelé lementek tanítványai a tengerhez, 17 hajóra szálltak, hogy átmenjenek a tenger túlsó partjára, Kapernaumba. Sötét volt már, és még nem ment oda hozzájuk Jézus; 18 a tenger pedig háborgott, mert nagy szél fújt. 19 Közben eljutottak mintegy huszonöt vagy harmincfutamnyira, amikor meglátták, hogy Jézus a tengeren jár, és közeledik a hajóhoz. Megrémültek, 20 de ő így szólt hozzájuk: Én vagyok, ne féljetek! 21 Fel akarták venni a hajóra, de a hajó egyszeriben odaért a partra, ahová tartottak.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(20) „Én vagyok, ne féljetek!” (Jn 6,16–21)
Az, hogy Jézus a tengeren jár, nem a természet törvényeinek felfüggesztését jelenti, hanem az ő isteni természetére utal. Istenünk az ő Fiának nemcsak szívében-lelkében van jelen, hanem testében is, mint sűrített teremtő erő. Istennek ez a jelenléte mutatkozik meg abban, hogy az ember Jézus képes a tengeren járni. Ez a szelíd és vigasztaló isteni jelenlét a viharos tengeren azt hirdeti övéinek, hogy ő tud segíteni rajtuk, mert az elemeknél hatalmasabb. Jézus csodái nem illusztrációk, nem peremjelenségek, hanem Isten nagyságos dolgai. Ő nem mellékesen tesz csodákat, hanem azokban Isten valóságosan belép földi világunkba. Az, hogy Jézus a tengeren jár, az evangéliumok nyelvén azt jelenti, őbenne maga Isten jár övéi között e földi világban. Jézus minden csodája Isten „reális prézenciája”, amelyek azt hirdetik, hogy Istennek terve van velünk. Az a Jézus, aki a tengeren jár, eljön hozzánk is a legsötétebb éjszakánk idején, amikor életünket elnyeléssel fenyegető hullámok veszik körül. Nem hagy elveszni bennünket ott, ahol a természet elemei erősebbek nálunk, és pusztulással fenyegetnek. Maradj velünk, Urunk, mert immár beesteledik, a nap is lehanyatlott már. Maradj velünk, ha ránk tör a félelem, a kétségbeesés, a keserű halál éjszakája!
