„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával” Hós 2
1 De lesznek még annyian Izráel fiai, mint a homok a tengerparton, amelyet nem lehet megmérni, sem megszámolni. Akkor ahelyett, hogy ezt mondanák nekik: Nem vagytok népem! – ezt fogják mondani: Az élő Isten fiai vagytok! 2 Összegyűlnek majd Júda fiai és Izráel fiai, és egyetlen fejedelmet választanak maguknak. Eljönnek az országból, mert nagy lesz még Jezréel napja. 3 Mondjátok fivéreiteknek: „Népem!” és nővéreiteknek: „Van irgalom!” 4 Pereljetek anyátokkal, pereljetek, mert ő nem a feleségem, és én sem vagyok a férje! Tüntesse el arcáról a paráznaság jelét, és melléről a házasságtörés jelét! 5 Különben levetkőztetem, és olyan meztelenné teszem, amilyen születésekor volt. Olyanná teszem, amilyen a puszta, olyanná változtatom, amilyen a szikkadt föld, és hagyom, hogy szomjan haljon. 6 Fiainak sem irgalmazok, mert paráznaságból születtek. 7 Hiszen paráználkodott az anyjuk, gyalázatos volt szülőjük, mert ezt mondta: Elmegyek a szeretőim után. Ők adnak nekem kenyeret és vizet, gyapjút és lent, olajat és italt. 8 Azért most elrekesztem az útját tövissel, kerítést húzok elé, nem talál rá ösvényeire. 9 Futkos majd a szeretői után, de nem éri el őket, keresi őket, de nem találja. Ezért azt mondja: Visszamegyek első férjemhez, mert jobb dolgom volt akkor, mint most. 10 Nem ismerte fel, hogy én adtam neki gabonát, mustot és olajat. Ezüstöt is bőven adtam neki, meg aranyat, amit ők Baalra költöttek. 11 Azért elveszem tőle a gabonát aratás idején, a mustot is szüret táján. Letépem róla a gyapjút és a lent, amely szemérmét takarja. 12 Most leleplezem csupasz testét szeretői szeme láttára, senki sem menti meg tőlem. 13 Megszüntetem minden örömét, ünnepét, újholdját, szombatját és minden ünnepnapját. 14 Elpusztítom szőlőjét és fügefáját, amelyekről azt mondta: Az én keresetem ez, amelyet szeretőim adtak. Hagyom, hogy elvaduljanak, hadd pusztítsa a mezei vad. 15 Megbüntetem azokért a napokért, amelyeken a Baaloknak tömjénezett, gyűrűvel és nyaklánccal ékesítette magát, úgy ment a szeretői után, engem pedig elfelejtett – így szól az Úr. 16 Azért most én csábítom őt: elvezetem a pusztába, és szívhez szólóan beszélek vele. 17 Azután visszaadom szőlőjét, és az Ákór-völgyet a reménység kapujává teszem. Ott majd úgy válaszol nekem, mint ifjúsága idején, mint amikor kijött Egyiptomból. 18 Azon a napon férjednek fogsz hívni – így szól az Úr –, és nem hívsz többé a Baalodnak. 19 Kiveszem szájából a Baalok nevét, nem emlegetik többé nevüket. 20 Azon a napon szövetséget kötök javukra a mezei vadakkal, az égi madarakkal és a földön csúszó-mászó állatokkal. Kiirtom az íjat, a kardot és a háborút az országból, és biztonságban élhetnek. 21 Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával. 22 Eljegyezlek magamnak a hit ajándékával, és megismered az Urat. 23 Azon a napon meghallgatom – így szól az Úr –, meghallgatom az eget, az meghallgatja a földet, 24 a föld is meghallgatja a gabonát, a mustot és az olajat, azok pedig meghallgatják Jezréelt. 25 Mert bevetem vele a földet, és akit „Nincs irgalom”-nak hívnak, ahhoz irgalmas leszek, a „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy, ő pedig ezt mondja: Én Istenem!
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„Eljegyezlek magamnak örökre, eljegyezlek magamnak az igazság és a törvény, a szeretet és az irgalom ajándékával” (21). Ítélet alatt az Istentől elpártolt, hűtlen nemzedék, az évtizedek, amikor Isten népe kipróbált mindent, elhitt mindent, futkosott minden után, csak az Úrról feledkezett meg. Mégis felragyog itt Isten szabadítása, mely az ítéletet életre fordítja. Így lesz a „Nincs irgalom”-ból irgalom, a „Nem népem”-ből „Én népem”! De jó, hogy így fordul ez a fejezet!
RÉ21 101 RÉ 101
Jézus Krisztus messiási küldetése | 448 | Dicsérlek téged
„Ne veszendő eledelért fáradozzatok…” Jn 6,22–27
22 Másnap megértette a tenger túlsó partján maradt sokaság, hogy nem volt ott más hajó, csak egy, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival együtt abba a hajóba, hanem csupán a tanítványai mentek el. 23 De Tibériásból jöttek más hajók annak a helynek a közelébe, ahol a kenyeret ették, miután hálát adott az Úr. 24 Amikor tehát látta a sokaság, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a hajókba, és elmentek Kapernaumba, hogy megkeressék Jézust. 25 Amikor megtalálták a tenger túlsó partján, megkérdezték tőle: Mester, mikor jöttél ide? 26 Jézus ezt válaszolta nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem azért, mert ettetek a kenyerekből és jóllaktatok. 27 Ne veszendő eledelért fáradozzatok, hanem az örök életre megmaradó eledelért, amelyet az Emberfia ad majd nektek, mert őt pecsétjével igazolta az Atya Isten.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(27) „Ne veszendő eledelért fáradozzatok…” (Jn 6,22–27)
A többi evangéliumból is tudjuk, hogy Jézust általában nagy sokaság követte. Jézus pedig komolyan vette az embereket, és nemcsak a lelkükkel foglalkozott, hanem testi nyomorúságaikkal is. Nem véletlen, hogy a tőle tanult imádságban a naponkénti kenyér elkérésére biztat minket. Itt azonban most nem a tanítványok mennek hozzá az éhező tömeg miatt, hanem a sokaság keresi őt. Még a galileai tenger „túlsó partjára” is utánamennek (25), mert ilyen kenyéradó királyra van szükségük. Jézus azonban helyreigazítja őket: nem akar az emberi kívánságok királya lenni. A Szentírás arra tanít, hogy minden gondunkkal forduljunk Istenhez, ugyanakkor őt nem lehet a „markunkban tartani” (Jób 12,6), nem rendelkezhetünk szabadon fölötte. Jézus sem kíván olyan király lenni, amilyenné őt a sokaság képzelete formálta. Ő abban is szabados úr kíván maradni, hogy ellentmond a róla alkotott hamis képzeteinknek. Ezért kérjük naponkénti imádságainkban: bocsássa meg nekünk, hogy csak ajándékait akarjuk, de őt, az ajándékozót már nem. Pedig egyedül ő tudja, mire van szükségünk. Urunk add, hogy ma se legyünk kívánságaink foglyai, hanem az örök életre megmaradó eledelre vágyakozzunk (27).
