„Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait” Hós 3
1 Ezt mondta nekem az Úr: Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait, bár más istenekhez fordulnak, és szeretik a mazsolás süteményt. 2 Megvettem az asszonyt tizenöt ezüstért és másfél hómer árpáért, 3 és ezt mondtam neki: Sokáig kell majd várnod rám. Nem paráználkodhatsz, és nem leszel senkié, és én sem megyek be hozzád. 4 Hosszú ideig élnek majd Izráel fiai is király és vezér nélkül, áldozat és szent oszlop nélkül, éfód és házibálvány nélkül. 5 Azután megtérnek Izráel fiai, keresni fogják Istenüket, az Urat és királyukat, Dávidot: remegve fordulnak az Úrhoz, az ő jóságához az utolsó napokban.
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„Szeresd csak tovább azt az asszonyt, aki más szeretője és házasságtörő, ahogyan az Úr szereti Izráel fiait” (1). Isten nem azért szereti az övéit, mert azok megtértek Hozzá, megértették az Ő szavát, megtették azt, amit kért tőlük. Nem. Ő már akkor szerette és elfogadta őket, amikor még nyilvánvalóan és látványosan a bűneikben éltek. Hűtlenek voltak és paráznák. Mégis, és ezek ellenére is. Gyorsabb és nagyobb az Ő szeretete, mint az igazsága – ez a mi reménységünk!
RÉ21 470 RÉ 456
Jézus Krisztus messiási küldetése | 791 | Zengjen hálaének
„…az Isten kenyere a mennyből száll le…” Jn 6,28–34
28 Ekkor megkérdezték tőle: Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? 29 Jézus ezt felelte nekik: Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött. 30 Erre megkérdezték tőle: És te milyen jelt mutatsz, hogy miután láttuk, higgyünk neked? Mit cselekszel? 31 Atyáink a mannát ették a pusztában, ahogyan meg van írva: „Mennyei kenyeret adott nekik enni.” 32 Jézus pedig így válaszolt nekik: Bizony, bizony, mondom nektek, nem Mózes adta nektek a mennyei kenyeret, hanem az én Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. 33 Mert az Isten kenyere a mennyből száll le, és életet ad a világnak. 34 Erre ezt mondták neki: Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(33) „…az Isten kenyere a mennyből száll le…” (Jn 6,28–34)
Örök emberi kísértésünk, hogy Isten jótetszését cselekedetekkel akarjuk elérni. Jézus helyreigazítja az őt kereső sokaságot: az örök életre nem emberi fáradozás útján jutunk el. Egyetlen dolgunk az, hogy higgyünk abban, akit ő küldött e világba. Vagyis Istennek azt az ajándékát kell elfogadnunk, amelyet ő Jézus Krisztusban ajándékozott nekünk. Jézus az örök életre megmaradó „eledel”. Így forr eggyé őbenne az ajándékozó és az ajándék. Isten őt igazolta pecsétjével (27), a mi feladatunk pedig a benne való hit (29). A kockázatot vállalni nem merő hitnek bizonyító jelre van szüksége. Így kéri a sokaság Jézust, adjon olyan egyértelmű jelet, mint amilyet Mózes adott népének a pusztában az égből aláhulló manna csodájával (2Móz 16,4.13–15). Urunk válasza a múltból a jelenre irányítja a figyelmet, a csodák világából arra a valóságra, amely „életet ad a világnak” (33). Nemrég ő táplálta földi kenyérrel az ötezer embert, a pusztai mannát sem Mózes, hanem Isten adta, amint ő adja „az igazi mennyei kenyeret” is (32), amely a mennyből száll le. E szép hármasságból látszik: a manna csupán az ősidőkből felénk mutató előképe az igazi kenyérnek. Aki „Isten kenyeréből” él, nincs szüksége jelre. Uram, add nekünk mindig ezt a kenyeret!
