„Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést” Hós 4
1 Halljátok meg az Úr igéjét, Izráel fiai! Pere van az Úrnak az ország lakóival, mert nincs igazság, nincs hűség, és nem ismerik Istent az országban. 2 Esküdöznek, hazudoznak, ölnek, lopnak és paráználkodnak, betörnek, és vérontás vérontást ér! 3 Ezért gyászolni fog az ország, és elalél minden lakója a mezei vadakkal és az égi madarakkal együtt; még a tenger halai is halomra pusztulnak. 4 De senki se pereljen, senki se vádaskodjék! Veled van perem, te pap! 5 El fogsz bukni nappal, elbukik a próféta is veled együtt éjjel, anyádat is elpusztítom! 6 Elpusztul népem, mert nem ismeri Istent. Mivel te megvetetted ezt az ismeretet, én is megvetlek: nem leszel papom! Nem törődtél Istened tanításával, én sem törődöm fiaiddal. 7 Minél többen lettek, annál többet vétkeztek ellenem, de dicsőségüket gyalázatra változtatom. 8 Népem vétekáldozatából élnek, azért azt kívánják, hogy vétkezzen. 9 Úgy jár a pap is, mint a nép: Megbüntetem útjaiért, megfizetek neki tetteiért. 10 Esznek majd, de nem laknak jól, paráználkodnak, de nem szaporodnak, mert elhagyták az Urat, nem ügyelnek rá. 11 Paráznaság, bor és must elveszi az ember eszét. 12 Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést. A parázna lelkület miatt tévelyegnek, paráznává lettek, elhagyták Istenüket. 13 Hegytetőkön áldoznak, dombokon tömjéneznek, cserfa, nyárfa és tölgyfa alatt, mert kellemes az árnyékuk. Ezért paráznák leányaitok, és házasságtörők menyeitek. 14 Mégsem büntetem meg leányaitokat, bár paráznák, menyeiteket sem, bár házasságtörők, mert a férfiak is paráznákhoz járnak, és együtt áldoznak a kéjnőkkel. Az ilyen értelmetlen népnek el kell pusztulnia. 15 Ha te parázna vagy is, Izráel, csak Júda ne vétkezzen! Ne menjetek Gilgálba, ne járjatok Bét-Ávenbe! Ne esküdözzetek az élő Úrra! 16 Izráel olyan szilaj, mint egy szilaj tehén. Hogyan legeltethetné hát őket tágas helyen az Úr, mint a bárányokat? 17 Bálványokhoz szegődött Efraim: hadd tegye! 18 Dőzsölésük féktelen, egyre paráználkodnak, jobban szeretik a gyalázatos bálványt, mint oltalmazójukat. 19 Szárnyára kapja őket a szél, és szégyent vallanak oltáraik miatt.
Bibliaolvasó Kalauz – Kuti József igemagyarázata
„Népem a fától kér tanácsot, és a bot ad neki kijelentést” (12). Perel az övéivel az Úr! Romlott közerkölcsök, korrupció, erőszak, méltatlan és hiteltelen papság! De perel az Úr az ostoba, szánalmas hiszékenység miatt is. Ábrahám, Izsák és Jákób gyermekei, akik látták megnyílni a Vörös-tengert, akikkel szövetséget kötött a Seregek Ura, akik Törvényt kaptak a Hóreben – most szent fákkal beszélgetnek és mágikus botoktól várnak választ. Jaj, mi lesz az ilyen értelmetlen nép sorsa?
RÉ21 469 RÉ 391
Hálaadó ének | 223 | Meghódol lelkem
„Én vagyok az életnek kenyere…” Jn 6,35–40
35 Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. 36 De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. 37 Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; 38 mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. 39 Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 40 Mert az én Atyámnak az az akarata, hogy annak, aki látja a Fiút, és hisz benne, örök élete legyen; én pedig feltámasztom azt az utolsó napon.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(35) „Én vagyok az életnek kenyere…” (Jn 6,35–40)
A sokaság kenyérkérésében (34) ott szunnyad a csillapíthatatlan élni akarás vágya, még ha nem értik is egészen, miféle kenyérről beszél Jézus. Urunk szava azonban minden kétséget eloszlat: „Én vagyok az élet kenyere” (35). Ő valójában nem a nép számára adott manna, hanem – Mózesen túllépve – „életkenyér” az egész világ számára. Ezért szól hívása minden benne hívőnek: aki hozzá megy és benne hisz, nem éhezik és nem szomjazik meg soha (35). Múlttá lesz a hiány világa, olyan valósággá, amelynek nincs többé életpusztító ereje. Hallgatói most is csak testi igényeik kielégítésére gondolnak. Hiába látták Jézust, mégsem hisznek benne. De a Jézusba vetett hit nem is emberi lehetőség kérdése, hanem kizárólagosan a mennyei Atya ajándéka (37). Akiket ő Jézusnak adott, azok mennek hozzá. Itt nem segít érdem, protekció, ügyeskedés (vö. 28.29), csak az számít, be vagyunk-e írva az élet könyvébe. Nagy titok ez, mivel Isten nem engedi meg senki emberfiának, hogy belelásson az ő „feljegyzéseibe”. Az ő akarata az, hogy Urunk az övéit megőrizze az örök életre. Gondoskodó szeretete így ölel át időt és örökkévalóságot (40). A Heidelbergi Kátéval valljuk: szent gyülekezetének „én is élő tagja vagyok, és örökké az is maradok” (54. kérdés-felelet).
