„Fújjátok meg a kürtöt...” Hós 5
1 Halljátok ezt, papok, figyelj ide, Izráel háza, hallgass ide, királyi udvar, mert nektek szól az ítélet! Hiszen csapdává lettetek Micpában, és kifeszített hálóvá a Tábór-hegyen! 2 Belemerültek a hűtlenek az erkölcstelenségbe, de én mindnyájukat megfenyítem. 3 Ismerem én Efraimot, Izráel nem titkolhat előlem semmit: Most is paráználkodsz, Efraim, tisztátalan lettél, Izráel! 4 Tetteik nem engedik, hogy megtérjenek Istenükhöz, mert parázna lelkület van bennük, nem ismerik az Urat. 5 Izráel ellen saját gőgje tanúskodik, és elbukik Izráel és Efraim a maga bűne miatt, Júda is elbukik velük együtt. 6 Juhokat és marhákat áldozva mennek keresni az Urat, de nem találják: elzárkózott előlük. 7 Hűtlenek lettek az Úrhoz, törvénytelen fiakat nemzettek, de majd fölemészti őket az újhold ünneplése birtokukkal együtt. 8 Fújjátok meg a kürtöt Gibeában és a trombitát Rámában, lármázzátok föl Bét-Ávent, riasszátok Benjámint! 9 Efraim pusztává lesz a fenyítés napján, Izráel törzseinek tudtára adom ezt az elhatározást. 10 Júda fejedelmei olyanok lettek, mint akik elmozdítják mások határát; rájuk zúdítom haragomat, mint a vizet. 11 Elnyomás éri Efraimot, ítélet töri össze, mert elvetemült lett, haszontalan bálványt követ. 12 Ezért én olyan leszek Efraimban, mint a moly, és Júda házában, mint a rothadás. 13 Látta Efraim a betegségét, Júda is a fekélyét, ezért Efraim Asszíriába járt, a nagy királyhoz küldözgetett. De az nem tud meggyógyítani benneteket, nem orvosolja fekélyeteket. 14 Rátámadok Efraimra, mint az oroszlán, és Júda házára, mint a fiatal hím oroszlán. Én magam tépem széjjel, azután elmegyek, és magammal hurcolom menthetetlenül. 15 Majd visszavonulok lakóhelyemre, amíg meg nem bűnhődnek, és hozzám nem folyamodnak. Nyomorúságukban keresnek majd engem.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Fújjátok meg a kürtöt...” (8). Minden szinten hűtlenség és halálos konfliktusok... Isten népe „megcsalta” kiválasztó, teremtő, megtartó Urát (7). Ahol elhagyják az Urat, ott gazdátlan prédává lesz az élet (1–7). Isten feldühödött oroszlánként támad hűtlen népére (14). Az Úr dühe az egyetlen, amely, ha széttépne is (13), azért teszi, hogy új életre támasszon fel.
RÉ21 27 RÉ 27 • IÉ 2Kir 5,(1–8)9–15(16–18)19a • Zsolt 27
Jézus Krisztus messiási küldetése | 228 | Jer, Krisztus népe
Heti zsoltárének | 113 | Az Urat ti, ő szolgái
„Nem Jézus ez, József fia…?” Jn 6,41–51
41 A zsidók zúgolódni kezdtek ellene, mert ezt mondta: Én vagyok az a kenyér, amely a mennyből szállt le. 42 És azt kérdezték: Nem Jézus ez, József fia, akinek ismerjük apját és anyját? Akkor hogyan mondhatja: A mennyből szálltam le? 43 Jézus így válaszolt nekik: Ne zúgolódjatok egymás között! 44 Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem. Én pedig feltámasztom azt az utolsó napon. 45 Meg van írva a prófétáknál: „És mindnyájan Istentől tanítottak lesznek.” Aki az Atyára hallgatott, és tőle tanult, az mind énhozzám jön. 46 Nem mintha bárki látta volna az Atyát: csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. 47 Bizony, bizony, mondom nektek: aki hisz, annak örök élete van. 48 Én vagyok az élet kenyere. 49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, mégis meghaltak. 50 De ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le, hogy aki eszik belőle, meg ne haljon. 51 Én vagyok az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(42) „Nem Jézus ez, József fia…?” (Jn 6,41–51)
Jézus Urunk mennyei eredete kezdettől fogva vita tárgya. Hallgatói közül többen is ismerték őt, a „József fiát”, megbotránkoznak tehát azon, hogy földi ember mennyből alászállónak mondja magát (42). A pusztai vándorlás népére emlékeztető „zúgolódásuk” (2Móz 16,2kk; 1Kor 10,10) nyilvánvaló hitetlenségük jele. Csak a földi embert képesek Jézusban látni, de azt a mennyei küldöttet nem, aki kezdettől fogva a mennyei Atyánál volt, és az ő szívéből szállt alá. Mi a Jézussal való találkozásban tapasztalhatjuk meg Isten vonzó szeretetének hatalmát (44). Az ő munkamódszere nem a kényszerítés, hanem a vonzás, azaz a szeretet (vö. Hós 2,21k; 11,1.4; Jer 31,3). Így teljesedik be a hívőben az ősi prófétai ígéret: mindnyájan Istentől tanítottak lesznek (Ézs 54,43), mivel az a Krisztus közvetíti számukra az Atyát, akit egyedül ő látott.
A manna a pusztai nemzedék életben maradását szolgálta, de földből való volt, nem védett a haláltól. A testi meghalást a mennyei kenyér sem szünteti meg, de Jézus, az élet kenyere megvéd minket az örök haláltól (47–49). Odaáldozza önmagát a kereszten, és üdvösséget ad az egész világnak (51) azzal, hogy közösséget teremt e földi világban, és örök életet ad az eljövendőben. Örökkévalóságot csak az adhat, aki a mennyei világból száll alá.
