„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz...” Hós 6
1 „Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz, mert ő megsebez, de meg is gyógyít, megver, de be is kötöz bennünket. 2 Két nap múltán életre kelt, harmadnapra föltámaszt bennünket, és élünk majd előtte. 3 Ismerjük hát meg, törekedjünk megismerni az Urat! Eljövetele biztos, mint a hajnalhasadás, eljön hozzánk, mint az őszi eső, mint a tavaszi eső, mely megáztatja a földet.” 4 Mit csináljak veled, Efraim? Mit csináljak veled, Júda? Hűségetek csak olyan, mint a reggeli felhő, vagy mint a korán tűnő harmat. 5 Ezért a próféták által ostoroztam őket, beszédeimmel gyilkoltam őket: ítéletem napvilágra jön. 6 Mert szeretetet kívánok, és nem áldozatot, Isten ismeretét, és nem égőáldozatokat. 7 De ők megszegték a szövetséget Ádámban, hűtlenné lettek ott hozzám. 8 Gileád a gonosztevők városa, vérrel van bemocskolva. 9 A papok társasága olyan, mint a lesben álló rablóbanda: embereket gyilkolnak a sikemi úton, galádságokat követnek el. 10 Szörnyűségeket láttam Izráel házában! Ott paráználkodik Efraim, tisztátalanná lett Izráel. 11 Júda, számodra is eljön az aratás, amikor fordítok népem sorsán.
Bibliaolvasó Kalauz – Steinbach József igemagyarázata
„Jöjjetek, térjünk meg az Úrhoz...” (1). A megtérés mindig az a kegyelmi állapot, amikor egy ember vagy egy nép az Úrhoz fordulhat; ahhoz az Úrhoz: aki megsebez, de meg is gyógyít; aki a haláltól is megvált bennünket; akinek üdvözítő eljövetele, áldó velünk-léte biztos, mint a hajnalhasadás (1–3). A megtérés olyan fordulat, mint amikor az ember egy utazás során hosszú ideig csak távolodik az otthonától; egyszer azonban gyökeresen megváltozik az irány, elindul hazafelé, majd hazatér.
RÉ21 163 RÉ 205
Jézus Krisztus messiási küldetése | 446 | Jézus, édes emlékezet
„… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” Jn 6,52–59
52 A zsidók vitatkozni kezdtek egymás között, és ezt kérdezték: Hogyan adhatná ez nekünk a testét eledelül? 53 Jézus így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: ha nem eszitek az Emberfia testét, és nem isszátok a vérét, nincsen élet tibennetek. 54 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon. 55 Mert az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital. 56 Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az énbennem marad, és én őbenne. 57 Ahogyan engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy az is, aki engem eszik, élni fog énáltalam. 58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállt le; ez nem olyan, mint amilyet atyáitok ettek, és mégis meghaltak: aki ezt a kenyeret eszi, élni fog örökké. 59 Ezeket a zsinagógában mondta, amikor Kapernaumban tanított.
Az Ige mellett – Vladár Gábor igemagyarázata
(55) „… az én testem igazi étel, és az én vérem igazi ital.” (Jn 6,52–59)
Zsidó fül számára megbotránkoztató Jézus szava „testének evéséről” és „vérének ivásáról”, mert azok elsődleges, leszűkített jelentését ismerik csak. De amint egy csecsemő sem abból él csupán, hogy többször megetetik, hanem abból, hogy édesanyja ölébe veszi, szívéhez szorítja, úgy az úrvacsora lényege sem az „evés” és az „ivás”, hanem a Krisztussal való közösségünk. S miként az idős ember sem abból él csupán, hogy naponta háromszor ennivalót kap, hanem a vele való beszélgetésből, gondoskodásból, úgy vállal az Emberfia is közösséget velünk. Szava, velünk való közössége számunkra az örök élet kenyere. Az örök élet kenyere csak Jézus lehet. Ő azért szállt alá a földre, hogy velünk legyen, önmagunktól is elidegenedett emberekkel. Az örök élet Jézus által „akadálymentesített” együttlét Istennel, itt, e földön és a mennyei világban.
Urunk önmagát kenyérként értelmezi: minden szava, tette, egész élete, megváltó halála és feltámadása létszükséglet, mint a mindennapi kenyér. Árvaságunkban, társtalanságunkban üdvösséges közösségre hív, hogy az úrvacsora szent jegyeiben megérezzünk valamit a ránk váró mennyei világ jó ízéből. „Érezzétek, és lássátok, hogy jó az Úr!” (Zsolt 34,9)
